Görögország
Már hagyomány a csapatnál, hogy a bajnokság végeztével egy hetet Sartiban töltünk el. Idén minden eddiginél nagyobb létszámmal, 18 fõvel terveztük az utat, ám miután Panka sajnos megsérült, 17-en maradtunk.
A találkozó este 10-kor volt az Ecseri úton. A bepakolás után 4 kocsival elindultunk Görögország felé. A kb. 14 órás utat kicsit hosszabb idõ alatt sikerült megtennünk, a határon való ácsorgások és egyéb okok miatt. Ettõl függetlenül utunk nem telt unalmasan, minden kocsiban jó volt a hangulat, és sok ablakmosós élménnyel is gazdagodtunk.
16 órakor sikeresen megérkeztünk. Birtokba vettük szobáinkat, majd elmentünk megtölteni pocakunkat egy meccsnézés keretében.
A következõ napokban az idõnk nagy részét fürdõzéssel töltöttük, valamint nagy sikert aratott a kent-kupé nevû játék. Esténként folytatódott a kártyázás, és szerepet kapott az activity is.
Kedden és szerdán a társaság két részre oszlott. Egyik fele a Meteorákhoz utazott, míg a többiek hajókiránduláson, banánozáson vettek részt.
Másnap fellendítettük a helyi motorkölcsönzõ forgalmát, kibéreltünk 7 motort, majd egy közös motortúrát rendeztünk. Ellátogattunk a jól ismert Narancspartra, ahol megmártóztunk a tengerben. Utunkat „kecskeutakon" folytattuk, bejártuk a félszigetet, láttunk kecskét, tehenet.
A szokásos esti programokhoz újabbak csatlakoztak. Néhány bátor ember éjszakai túrára indult. Kis idõ elteltével a két Tökfejnek inába szállt a bátorsága, nyugovóra tértek. Mint kiderült, nem maradtak le sokmindenrõl, rá negyed órára a többiek is megérkeztek.
A kent-kupé és az activity party után egy kis izgalmat csempésztünk az esténkbe, vendégül láttuk a házibácsit egy zárjavításra. Elõször kézi szerszámokkal próbálta a problémát megoldani. Miután a meleg és egyéb tényezõk õt is megviselték, egy lendületes mozdulattal megoldotta minden gondunkat, melynek következtében az ajtó ugyan kinyílt, de tüzelõként funkcionált tovább... Ez úgy megviselt minket is, hogy belevágtunk a görög éjszakába. Hanna, Klau és Adél vitték a prímet, hajnalig buliztak egy magyar fiú társaságában.
Így teltek tehát mindennapjaink, melyekhez hozzátartozott az óriáspalacsinta, a gyros, valamint az alkohol folyamatos pusztítása. Néha elõkerült a labda is, mind földön mind vízben. Többen a kajakozást is kipróbálták, de esténként még a hintázás is szerepet kapott.
Egy szó,mint száz: nagyon jól éreztük magunkat, szomorúan vettük tudomásul, hogy máris haza kell menni. Reméljük, jövõre ugyanitt...
Tóth Ferenc
