Gondolatok a magyar futsalról
2018.10.10 | 11:50
Tanulságosak a BL csoportkörében látottak Fehér Zsolt a Dunaújváros vezetőedzője az UEFA Futsal Bajnokok Ligájának harmadik csoportkörének a meccseire, mintegy tanulmányútra utazott el Szlovéniába az elmúlt héten.
„A jó pap holtig tanul” mondja a közmondás. Te is ezért mentél ki Szlovéniába megnézni a BL csoportmérkőzéseket, hogy tanuljál?
- Hát pap az még soha nem voltam, és talán nem is leszek. Egyértelműen azért mentem ki, hogy tanuljak, és lássam a klubszinten mozgó mostani elitcsapatokat. Mellette kíváncsi voltam a Berettyóújfalu gárdájára is, aki magyar csapatként próbált meg helytállni ezeken a csatákban. Szurkoltam nekik. Nagyon tanulságos volt ez az utam is. Négy mérkőzésen volt szerencsém ott lenni. Közülük a két orosz csapatot emelném ki. Elsősorban fizikálisan voltak nagyon erősek. Mindegyik játékoson dagadt a mez, látható volt, hogy igazi atléták, és profi játékosok alkotják a csapatukat. A szlovének több mint a fele a válogatottjuk gerincét adja. Őket személyesen is ismerem, hiszen a válogatottal már többször játszottunk ellenük. A házigazdák és a magyar csapat is komoly játékerőt mutattak. Van mit tanulnunk és van hová fejlődnünk. A kiváló erőállapot és az azzal járó gyorsaságuk mellett a játéktudásuk is figyelemre méltó volt.
Elsősorban az Ugrát, az orosz bajnokot figyeltem meg alaposabban. Csak a harmincnyolcadik percben történt az, hogy az egyik srácuk kicsit rosszul vette át a labdát, amit utána azonban javítani tudott. Azt kell, hogy mondjam, az egész mérkőzést technikai hiba nélkül játszották le. Ez azért is óriási bravúr, mert elképesztő sebességgel közlekednek a pályán.
Mi lehet a mi utunk? Elsősorban az, amiről a szakmában már jó páran beszélünk: alulról kellene építkeznünk. Időben kell megfogni a fiatalokat ennek a játéknak. Az elit csapatoknál korábban kezdik el a gyerekek képzését. Nem szeretnék vele senkit megbántani, de nálunk sokan tizenhat éves koruk körül választják a futsalt, ha úgy érzik, hogy nagypályán nincs igazán keresnivalójuk. Ezzel szemben egy orosz gyerek nyolc-kilencévesen áll rá erre a szakágra. A különbséget adó hét-nyolc év alatt rutinban és játéktudásban olyan szinten megy el mellettünk, hogy az nehezen behozható. Klubszinten nagy a szakadék az európai elit és a hazai klubcsapatok között. Nekünk, a magyar edzőknek, nagyon sokat kell dogozni azért, hogy a csapataink az utánpótlással együtt fejlődni tudjanak.
Tehát még egyszer mondom, alulról kellene építkeznünk. De ideje lenne nem csak beszélni, hanem tenni is a dolgokért! Edzőképzés, edzőképzés, edzőképzés... Szinte már csak nálunk létezik olyan, hogy játékosedző, egyedül mi vagyunk képesek kijátszani a szabályokat, hogy benevezzük magunkat játékosnak, ha el vagyunk tiltva a padtól. Csak nálunk van olyan, hogy első osztályú bajnokságban edzői diploma nélkül ülhet a padra, irányíthat csapatot valaki! Hogy lehet az, hogy a női futsal szövetségi kapitánynak az alapfokú edzői diplomája sincs meg...? Miért nincs összefogás, miért csak mindenki a saját maga igazát hajtja, és nem hallgatja meg a másikat...Segíteni kéne egymást, nem pedig gyűlölni, mert meccsen ellenfelek vagyunk, nem pedig ellenségek, de van, aki ezt is összekeveri, mert ő az, aki már sokat tett a futsalért! Itt az idő, itt a lehetőség a vezetésnek, hogy elkezdjünk építkezni!
Mondom ezt úgy, hogy a saját klubomnál, Dunaújvárosban is sokkal többet kell tennünk utánpótlás kérdésben. Van azonban pár olyan klub Magyarországon, akik élen járnak az utánpótlás képzésben. Aramis, Csömör, BME, Haladás. Venni kell a fáradságot el kell menni, kérdezni kell, anyagot kell kérni, és be kell építeni a saját klubon belüli munkába azokat a tapasztalatokat infókat, amit más már jó ideje eredményesen használ...és hagyjuk abba azt, hogy " ezt tőlem látta..., rólam másolta..." Értsük már meg, nincsenek titkok! Ha vannak, akkor azok ide vezetnek, hogy a szlovén bajnok gólokkal veri a magyar csapatot, úgy hogy még idegenlégiósaik sincsenek. Mert itt mindenki jó edző, itt mindenki tud mindent, aztán itt tartunk... Időben kell megfogni a fiatalokat ennek a játéknak. Az elit csapatoknál korábban kezdik el a gyerekek képzését.
Lépnünk kell !
Be kell tartatnunk a saját magunk előírásait, szabályait minden területen. Nem engedhető meg, hogy edzői végzettség nélkül ülhessen valaki kispadon. Ám az sem, hogy valaki csak a nevét adja a meccskönyvhöz, de ott sincs a mérkőzésen, mert neki van végzettsége.
Az edzők osszák meg a meglévő tudásukat egymással, ne ellenségeskedjenek.
A legfontosabbnak tartom azonban az utánpótlás kérdés kezelését. Ha nem találunk megoldást a futsal iránt érdeklődő gyerekek megtartására, szomorú idők jöhetnek szeretett szeretett sportágunkra.
Lejegyezte
Fehér Zsolt
