A magyar válogatott szerdán és csütörtökön az írekkel méri össze erejét. Mindkét csapat már szálláshelyén, Lillafüreden tartózkodik, s túl vannak már az elsõ tréningen is az együttesek. Válogatottunk szövetségi kapitányát, Kozma Mihályt kérdeztük az elsõ együtt töltött nap végén.
- A mostani keretben szerepelnek újoncok, de olyan játékosok is, akiket hosszabb idõ után ismét számításba vesz a válogatottnál. Hogyan, milyen szempontok alapján alakult ki ez a mostani keret?
- Következetesen ragaszkodom az elveimhez, amelyet már öt éve, mióta kapitány vagyok, képviselek. Ez pedig az, hogy, mindig lehetõséget kell adni új játékosoknak, hogy megnézhessem õket. Mert ugyan lehetne azt is csinálni, hogy mindig a legjobb játékosokat hívnám meg, akik a legjob formában, a legjobb erõben vannak, de úgy gondolom, hogy ez
nagyon belterjessé tenné a sportágat. Nem adna lehetõséget játékosoknak arra, hogy tovább léphessenek. Ha valaki bekerül egy válogatottba, onnan a sok betanult figura miatt nehezebben tud kikerülni. Madarász és a Tóth Szabolcs példája világított rá arra, igazolta az eddigi gondolkodásomat. Bizony, ha egy-két ilyen meghatározó játékos kiesik, akkor képben kell lenni, hogy kihez tudunk nyúlni. Ehhez bizony kísérletezni kell, bátran nyúlni a fiatalokhoz, de abban az esetben, ha tétmérkõzés elõtt ezek a fiatalok nem jelentenek erõsítést számunkra, nem jobbak, mint azok az öregek, akiket már régóta ismerek, akkor kell a lehetõ legjobb összeállítást a pályára küldeni. Addig véleményem szerint kísérlezetni kell. Ezzel az állásponttal lehet vitatkozni, nyilván meg is teszik ezt, de öt éve ezt következetesen képviseltem, és minden egyes tétmeccs elõtt úgy érzem, hogy összeállt az a csapat, amely ütõképes tudott lenni. Azzal együtt, hogy addig viszont voltak komoly nehézségeink. Ezért fontos a mostani mérkõzés is, hisz sok mindenre választ ad. Újoncokat nézünk meg, olyan játékosokat kell pótoljak, mint Madarász és Tóth Szabolcs,
akik tényleg meghatározó csapattagok. Milyen stílusú emberekkel lehet õket helyettesíteni? Ez számomra nagy kérdés. Hogyan fog viszonyulni Gyurcsányi és Lódi ezekhez a játékosokhoz? Természetesen vannak nagy visszatérõk, akiknek a képességeivel mindig tisztában voltam, de nem biztos, hogy egy hullámhosszon voltunk. Most úgy érzem, minden adott ahhoz, hogy újra megnézzem õket, és amennyiben egy hullámhosszra tudunk kerülni, akkor stabil tagjai lehetnek a magyar válogatottnak.
- Megvolt az elsõ edzés. Milyen volt a hangulat és miket gyakoroltak?
- Kifejezetten olyan edzéseket csinálunk itt a válogatottnál, amelyek nemzetközi ritmusú sebességet produkálnak. Ezt néhány újonc nagyon nehezen bírta. Egyrészt a válogatottunk más stílusban játszik, mint a klubcsapataink, sokkal több passz és futás van, ami nemzetközileg már alapnak számít. Ezért a gyakorlataink is ilyenek az edzésen. Örültem neki, hogy õszintén elbeszélgetve a játékosokkal ezt a saját bõrükön érzékelik, hogy ez a szint mire kötelezi õket, s remélem ez majd a játékukon is látszani fog.
- Mennyire ismerjük az ír csapatot. Februárban játszottunk az angolokkal. Hasonló stílusban játszanak?
- Én nem kötném az íreket az angol futballhoz. Ugyanis a huszas években a nagy MTK éppen az írektõl vette át azt a játékstílust, amely a késõbbiek során az Aranycsapat stílusát hozta, ez a rövid passzos játék, nem az ívelgetõs angol foci. Pont velük szemben kellett helyezkedni, hogy le tudják gyõzni õket. Az Aranycsapat ezt alkalmazta, világszínvonalra emelte õket, kifejezetten ilyen játékosokat kerestek a válogatottba, akik erre alkalmasak. Érdekes módon a latinok, akiknek ez a fajta játék jobban tetszik, mint a verekedõs, jobban áll a jellemükhöz, ezt vették át, a brazilok is. Tulajdonképpen a latin futball megteremtõi a magyarok voltak, akik ezt a stílust azonban az írektõl vették át. Egyelõre nem tudok róluk sokat mondani. Olyan kalap alá nem akarom õket venni, mint az angolokat. Egy azonban biztos, hogy nemzetközi szinten mindenki sokkal többet fut, mint a magyar bajnokságban a csapatok általában, még akkor is, ha gyengébb egy együttes. A különbség annyi, hogy a jobbak kevesebbet hibáznak, a kevésbé jók pedig többet.
- Mire számíthatnak a nézõk az írek ellen?
- Mindenképp gólra törõ játékot szeretnénk játszani. Elsõsorban ezt a nagy rohanást, és a párharcokat akarjuk elkerülni, mert az ütközésekbõl nem fogunk jól kijönni, ha mégis tipikus brit futballt játszanának. Abból nehezen jönnek ki a magyarok jól. Ezért azt erõltetjük, hogy közel legyünk egymáshoz, sok passz legyen, és dinamikus a játék. Megfelelõ ütemû méylségi passzok után induljunk többen is a befejezésre. Ez adja a játékunk biztonságát is, hogy minél többet legyen nálunk a labda, nálunk legyen a kezdeményezés.
