Aki esetleg ráncolja a szemöldökét (teljesen érthetõen), mert idegen szóra lett figyelmes, szóval Spanyolország talán legdélibb szegletében kalandozunk, Gran Canarián, annak is az északi pontján, ahol ez kis település egy vulkáni kúp lábához épült.
A helyi csapat, a Colegios Arenas Galdar az utolsó hazai mérkõzését vívja az alapszakaszban, és gyõzelme esetén karnyújtásnyira kerülhet cél, miszerint jövõre újra az elsõ osztályban (LNFS) lehetne küzdeni a „nagyok" ellen, mint a Murcia, vagy az Interviú.
Az „újra" szó nem véletlen, mert egyszer már sikerült a bravúr az 1993/94-es szezonban, igaz akkor csak egy évre szólt a tagság (az osztályozón búcsúzni kényszerültek).
Ebben az évben azonban még egy csapata volt a szigetnek a legfelsõ osztályban, méghozzá a déli parton, és Maspalomas Sol Europa néven futottak. (Itt talán egy-két régi motoros már felkapja a fejét, és elkezdenek morfondírozni).
Ennek a társaságnak azonban egy kicsit fényesebbre sikerült az évad, mint az északi kollégáknak, ugyanis megnyerték a hispán pontvadászatot, és automatikusan kvalifikálták magukat a „Bajnokcsapatok Kupájára", ami a mostani (hivatalosan 2001/02-ben indult) UEFA Futsal Cup elõdjének számított. Sõt ez a gárda rendezte 1994 májusában a hatos döntõt a San Fernando-i „tornateremben", ahol is a „B" csoportban a házigazdák és a belga ZVK Hasselt társaságában (most tessék figyelni!) egy magyar gárda is helyet kapott. Itt már akadnak, akik egybõl rávágják, hogy az Apenta Nestlé csapatáról van szó. A játékosok valószínûleg soha nem felejtik el az itt eltöltött pár napot, a homokdûnéket, a pálmafákat, s nem utolsósorban a gyönyörû, fekete spanyol lányokat, annak ellenére, hogy a csoportból nem sikerült továbbjutni.(A belgákkal 5-5, a vendéglátókkal ..........)
A krónikához még hozzátartozik, hogy az álomdöntõben igazi gólpárbajra került sor.
Csapattársaim (akik ekkor 10-12 évesek lehettek) elmondásai alapján még a csilláron is lógtak a nézõk, ám a Jeremenko-val fémjelzett Dina Moszkva mit sem törõdött a spanyol szurkolókkal, s végül 6-5-re legyõzte a helyi kedvenceket.(A „Szõke Orosz" 3 meccs alatt „csak" 11 gólig jutott).
A nosztalgia után viszont térjünk vissza északra, ahol kéthetente szombatonként gyakorlatilag megtelik a sportcsarnok. Negyven perccel a kezdés elõtt már javában zajlik a melegítés, s rögtön szembeötlik, hogy túlnyomórészt mindez labdával történik.
Természetesen a közönség nagy része a kezdõ sípszóra „esik be" a spanyol szokásokhoz híven, vagy még jóval utána, de szerencsére nem maradnak le semmirõl, ugyanis a hazaiak letámadása csak a 11.percben hoz elõször eredményt. (Ekkor már lehetünk vagy négyszázan, már minden nézõ elfoglalta a helyét, illetve túlesett a rendkívül magasröptû, formális „hogyvagyjól?-éste?" párbeszéden, amit itt amolyan kötelességszerû dolognak számít, annak ellenére, hogy fütyülnek rá).
A következõ találatig nem sokat kell várni, sõt egy percen belül kétszer tapsol publikum.
A szünet elõtt még egyszer a „zsákba kerül" a labda, így 4-0 a félidõben, és eldõlni látszik a mérkõzés.
A 2. játékrészben gyakorlatilag semmi sem változik: a „kanári sárga-zöld hazaiak" ha kell akár alapvonalig is letámadnak, és ebbõl rengeteg lehetõségük adódik, a vendég Clipeus Nazareno (aki a tabella nyolcadik helyén tanyázik) pedig csak néha-néha tudja a labdát megtartani. Nehezen is emésztik meg a rideg valóságot, és próbálják szabálytalanságokkal „tarkítani" az összecsapást, de a galdariak is oda-oda lépnek, csak hogy ne kerüljenek az adósok börtönébe.
Ennek eredményeként szép számmal látunk kisbüntetõt is, ám csak egy talál célba, mégpedig a 38. percben hatgólos különbségnél, amikor az addig remekül teljesítõ hazai „portás" lábai között csúszik át a játékszer. A mellettem helyet foglaló csinos hölgy (aki minden bizonnyal a helyi kapussal lehet „beható kapcsolatban") bosszúsan legyint, ám egy perccel késõbb már újra a „kanári" találatnak örül. Többet viszont már nem rezdül a háló, s marad a 7-1, a publikum pedig felállva tapsol a mai közönségszórakoztató játékot megköszönve a kedvenceknek.
Ezzel a gyõzelemmel a hazaiak az ötödik, rájátszást érõ pozícióba kerültek, s ha az utolsó fordulóban is nyernek, akkor következhet számukra a „túlóra", mellyel esetleg megválthatják a jegyüket a legmagasabb osztályba.
Jávor Péter
