FUTSAL FILOZÓFIA
"Tisztára futsalt játszik a Barcelona!" - hallani minden felöl. Még azok is ezt mondják, akik csak szurkolói szinten, csak távolról ismerik a mi játékunkat, a futsalt. Valóban elsõ látásra a laikusok is észreveszik a párhuzamokat. A rövidpasszos játékot, a háromszögek kialakítását, a kevés érintésszámmal zajló sokmozgásos támadásokat, a ritmusváltásokat, és a dinamikai szint növekedését a labda környékén.
Egyszerû hasonlóságnál azonban sokkal többrõl van szó. Egy az eddig megszokottól eltérõ gondolkodásmódról, játékfelfogásról, amely csak a latin futballra jellemzõ. Szemben a holland, német és angol csapatok játékával, itt nem az erõk egyenlõ elosztását láthatjuk a játéktéren, ahol a pozíciók megtartása adja, és dönti el számukra a lehetõséget, hanem a labda helyzete határozza meg, mit is kell tenniük. A döntõ helyen, a döntõ pillanatban, döntõ fölény kialakítása a céljuk, amihez nem tartani, hanem éppenséggel sokszor ötletszerûen alakítaniuk kell a pozíciójukat. Többnyire háromszög alakzatot építenek tehát, majd bontanak, hogy aztán egy pár lépéssel arrább újra építsenek, majd ismét bontsanak. Közel vannak egymáshoz, nincs szükség a hosszú ívelésekre, a közeli passzok pedig nagy százalékban sikerülnek. A labdatartás aránya kiváló, ez sok kezdeményezési lehetõséget biztosít a számukra, ezzel pedig az önbizalmuk szintjét is magasan tartja. Akárcsak a futsalban.
„Ha a Barcelonához kerülsz, elõször gondolkodni tanítanak meg. Fejet fel, láss, gondolkodj. Tudd, mi következik, mielõtt eljutna hozzád a labda, mert akkor egyetlen mozdulatra van szükséged. Kombináció, passz, mozgás, játék, az én szememben ez a labdarúgás." Xavi
A Barcelona filozófiája tehát erre épül. A spanyolok azonban ezzel nem találták fel a meleg vizet, csak az egykori Aranycsapatunk játékfelfogását, stílusát, és gondolkodásmódját vették át, és fejlesztették módszeresen tovább. Az ötvenes és hatvanas években, Kubala, Kocsis, Czibor, Puskás és természetesen még sokan mások segítettek nekik ebben. Velünk ellentétben azonban megtartották az akkor kialakított nemzeti stílusukat, mi pedig a hetvenes évektõl letértünk a jól bevált útról, és számunkra idegen futball filozófiákat kezdtünk el másolni. A német, holland módszer átmenetileg hozott kisebb eredményeket, de ezt soha sem éreztük igazán magunkénak. A magyar foci hanyatlása egybeesik a több évtizeden keresztül kialakított, nemzeti stílusunktól történõ elfordulástól. A spanyolok lelkületéhez azonban sokkal inkább illett a magyaroktól átvett improvizációs, a kreativitásra épülõ, sokmozgásos foci, amit mind a mai napig használnak.
Ma már azt tartják a szakemberek, hogy a spanyol foci tulajdonképpen az európai futball lelkiismerete, hiszen megtartották nemzeti stílusukat, és a kontinensünkön a legtöbb energiát fordítják a fiatalok képzésére. A nevelés és a nevetés, a játék centrikus felkészítés jellemzi az utánpótlás nevelésüket. Ehhez a kialakított filozófiához, no és a technikai és taktikai képzésükhöz is ragyogóan illeszthetõ a futsal. Ne csodálkozzunk tehát, ha a teremlabdarúgásra jellemzõ jegyeket is láthatunk a spanyolok játékában. Így már az is érthetõ, hogy miért éppen Lozano mestert szerzõdtette a Real Madrid utánpótlás igazgatónak. A brazilok szintén stílusteremtõ nemzetek közé tartoznak, akik ugyancsak a magyar Aranycsapat felállását játékfelfogását, futballfilozófiáját másolták le, és lettek vele többször is világbajnokok. Csoda-e hát, ha a teremfoci mindkét helyen az utánpótlásképzés egyik alappillére?
A futsal tehát sokkal inkább a latinos játékfelfogást és filozófiát tükrözi, szemben a pozíciós játékot, vagy a totális futballt képviselõ holland, vagy az erõfutball szentesítõ német, netán az ívelgetésre épülõ angol labdarúgással szemben. Mi magyarok, egyszer csak hátrahagyva a sajátos, több évtizeden át kialakított nemzeti játékfelfogásunkat, ez utóbbiakat kezdtük el másolni. Amíg a latin futballt képviselõ brazil, spanyol, portugál és egyéb Dél-Amerikai csapatok a mi focinkat és játékfelfogásunkat tekintették mintának, addig mi, a lelkületünktõl idegen gondolkodásmód szerint kezdtük el hazánkban a futball oktatását.
Ezzel az örökséggel kell nekünk is futsaledzõknek szembenéznünk. Rendkívül sokat bajlódunk azzal, hogy a hozzánk kerülõ fiatalok gondolkodását, játékfelfogását megváltoztassuk. Nem mi tanítjuk meg õket focizni, hiszen ez már 14 éves korig úgyis eldõlt. A szemléletük, játékfelfogásuk átalakításával, az ehhez szükséges figyelem, és gyors gondolkodás kialakításával töltjük el a legtöbb idõt. Amikor viszont ez sikerül, akkor a nagypályán, csak megyei szinten futballozó fiatalokkal is el lehet érni a futsalban már jegyzett eredményeket is.
Most, amikor a világ labdarúgására döntõ befolyással vannak a spanyolok, a Barcelona és a Real Madrid meghatározza kontinensünk labdarúgását, reménykedhetünk, hogy most õket fogjuk másolni. Ez a játékfelfogás sokkal közelebb áll a lelkületünkhöz, és egybeesik a régi nemzeti tradíciónkkal is. Visszatérhetnénk arra az útra, amelyrõl egyszer letértünk. Biztos vagyok abban, hogy így kevesebb energiába kerül majd átállítani a futsal játékosaink gondolkodását, hiszen azonos gyökerû, logikájú játékfelfogásról van szó. Ezzel pedig közelebb kerülhetnénk a világ futsal élvonalához is.
KOZMA MIHÁLY
