Egy nagy sikerű rendezvényen vagyunk túl, nevezetesen a Berettyóújfalu Bajnokok Ligájában történő szereplése, és ehhez kapcsolódóan a világ legsikeresebb edzőjének mesterkurzusán. Őszinte dicséret illeti mindazokat, akik ennek az ünnepi hétnek a megszervezésén és lebonyolításán fáradoztak. Ezt a pár napot túlzás nélkül tekinthetjük a magyar futsal ünnepének, hiszen ennyi világsztár és sztáredző az elmúlt tíz évben nem volt nálunk. Naponta mindkét mérkőzés telt ház előtt zajlott, ami egyáltalán nem jellemző az ilyen sorozatokban. A nézők ugyanis máshol csak a saját csapatuk mérkőzéseire kíváncsiak, a másik találkozó szinte teljes érdektelenség mellett zajlik. A helyi közönséget azonban érdekelte a világsztárok egymás közötti megmérettetése is. Aki viszont csak a televíziós közvetítést nézte hatalmas élményről maradt le. Ebben a mezőnyben még gólt is nehéz rúgni nemhogy mérkőzést nyerni. Olyan magas szintű védekezést és támadást láthatott a nagyérdemű, amelyet a hazai bajnokság egyelőre nem tud produkálni. Kiváló erőnlétben jól felkészített együttesek csatájában a pillanatnyi forma, a fegyelmezettség és a helyzetfelismerés döntött.
A keleti kényelem és a nyugati nyugalom miatt azonban sokan lemaradtak a szakmai csemegéket is felvonultató mérkőzésekről. A futsalunk jelenlegi vezetői mellett, az éppen most futó, és a már két éve végzett UEFA futsal B hallgatói is szép számban képviseltették magukat. Még ha kevesen is vannak, de öröm volt látni azokat is, akik mindig minden ilyen eseményen megjelennek, és őszinte érdeklődést mutatnak a futsal iránt. Az MLSZ-től a legmagasabb szintű szakmai grémium képviseletében Gellei Imre volt szövetségi kapitány, a szakmai bizottság tagja, és Gáncsos Andris az edzőképzés munkatársa jelent meg a rendezvényen. Mellette néhány külföldről érkezett kolléga is vette a fáradságot, hogy ilyen messzire utazzon egy kis minőségi futsalért. Köztük Jakab Zoltán, aki több mint 400 km-t tett meg ide ezért a rendezvényért. Az utolsó napon még egy legenda is meglátogatta a rendezvényt. Gelei József a tokiói olimpia bajnokcsapatának kapusa Debrecenben nyaralt a feleségével de mikor értesült a programról azonnal kihozatta magát a mérkőzésekre.
Sajnos azonban a honi futsalélet edzői kevesebb érdeklődést mutattak. A férfi és női első osztály szakemberei közül talán, ha egy vagy két ember jelent meg. Áhítjuk a fejlődést, de nem teszünk érte semmit! Évek óta ez a helyzet. Éljátékosainknak is túl messze volt Berettyóújfalu, pedig olyan sebességű játékot láthattak volna, amely irányt mutathatna számukra. Pedig Budapestről két óra alatt elérhető ez a keleti végekre szorult kisváros. Régi, volt válogatott játékosaink közül többen voltak kíváncsiak a mérkőzésekre, mint a jelenlegiek. Igaz azonban négy élvonalbeli férfi csapatnak bajnoki mérkőzése volt a pénteki napon. De a többiek? A férfi NBII és a regionális bajnokság? A női első osztályú mezőnyt is mindössze csak két szakember képviselte a világ legsikeresebb futsaledzőjének előadásán.
A képzést nem vállalni ám a fejlődés érdekében hozott intézkedéseket fúrni és minden szinten bírálni nem egészen korrekt dolog. Egyesületi elnökeinknek is remek tapasztalatokat jelenthetett volna, ha látják a kiváló szervezést. Talán jól jöhettek volna ezek a benyomások, ha csapatuk egyszer talán hasonló örömteli helyzetbe kerül. Ezek szerint nem is remélik. A nagypályák világából szinte senki sem volt kíváncsi a REAL MADRID egykori szakmai igazgatójának Lozanonak az előadására, aki pedig kifejezetten arról tartott értekezést, hogyan lehet a nagypályát megsegíteni a futsallal. Mikor, melyik korosztályban mit kell tennünk a minőségi játékosok képzésének érdekében. A személyiség fejlesztése mennyire fontos és az, hogy mindenkinek a gyengéit kell erősíteni ahhoz, hogy jó játékos váljon belőle. Egyedül az Újpest Akadémiája képviseltette magát három edzővel Bordán Csaba szakmai igazgató vezetésével.
Nagyon hálásnak kell lennünk Szendrei Józsefnek a volt nagypályás válogatott kapusnak, aki saját pénzén hozta el hozzánk ezt a világsztár edzőt. Ilyen lehetőség évtizedenként, ha egyszer jelentkezik. Ezek a kihagyott „kihagyhatatlan pillanatok” hiányozni fognak a magyar futsal és a honi labdarúgás fejlődéséből. A válogatottunk csak abból táplálkozhat, amilyen munkát a klubokban elvégeznek a játékosok. Ha azonban sem ők sem edzőik nem érdeklődnek a minőség iránt nem várhatunk el túl sok jót. Ha a magyar futsalba nem teszünk minőségi munkát, nem hozunk létre hozzáadott értéket, akkor nem lesz minőségi fejlődés. Ennek hiányában pedig hiába várjuk a pénzt, a szurkolók és a média érdeklődését. Akik az elkövetkezendő időkben kritizálni kezdik majd a válogatottunkat, vagy a fejlődés érdekében hozott intézkedéseinket, előbb gondoljanak bele mennyit tettek meg saját területükön a magyar futsal sikereiért.
Kozma Mihály
