Utolsó riportunkhoz érkeztünk a brazil futsaltornán készült portrékat illetõen. Mi sem természetesebb, hogy a végére Falcaot a világ valaha élt legnagyobb futsalosát hagytuk. Gondolait hallgatva, olvasva rájövünk, hogy milyen szerencsések vagyunk, hogy ezt a sportágat választotta.
Milyen érzés minden reggel úgy felkeni hogy én, azaz Te vagy a világ legjobb játékosa?
Ez a cím hatalmas felelõsséggel jár, de mi tagadás jó érzés. Jó érzés arra gondolni, hogy valami szépet, valami egyedülállót értem el az életemben, ez örök emlék marad számomra. Ám ezzel nem értek véget a feladatok. Azt, hogy te vagy a legjobb, minden nap be kell bizonyítanod, hiszen mindig számíthatsz új helyszínekre, új nézõkre, új szurkolókra. El kell felejtened azt, hogy fáj valamid vagy esetleg sérült vagy. A tévénézõk a világ legjobbját akarják látni a legjobb formájában és ki kell hoznod magadból a maximumot. Most, hogy ezt szóba hoztad igenis nagy dolog a világ legjobbjának lenni, hiszen ha belegondolok abba hányan futsaloznak, elsõnek, mind közül a legjobbnak lenni nagy dolog.
Nincs már eleged ebbõl a sok tréningbõl?
Élvezem, amit csinálok, nekem nincs problémám a napi rutinnal. Az a dolgom, hogy edzek, hogy játsszak, megfeleljek a követelményeknek úgy a klubcsapatomban, mint a válogatottban. Az ország elvárja tõlem, tõlünk azt, hogy a legjobbat nyújtsuk, ehhez viszont edzeni kell keményen nap, mint nap. Formában kell lenni folyamatosan, nem lehet kiengedni. Ha azt gondolod magadról, hogy nem kell tovább dolgoznod, mert jó formában vagy és mindent tudsz, akkor elindulsz szépen a lejtõn lefelé. 32 éves vagyok, remélem ott tudok lenni a következõ világbajnokságon.
Azt mondtad, hogy a világ legjobbjának lenni hatalmas felelõsség, ugyanakkor én azt gondolom, hogy ez bizonyos szempontból teher, nyûg is, hiszen mindenki fotót szeretne készíteni veled, a szurkolók, közemberek szinte csak rád kíváncsiak. A sajtó sorban áll a nyilatkozataidért. Nem egyszerû az életed.
Lehet, hogy nem fogod elhinni, de nekem ez az egész nagyon tetszik. Onnan indulok ki, hogy én is voltam gyerek, és nekem is voltak kedvenceim, akikkel fotózkodni akartam. Ott van az internet: nekem több videóm van a világhálón, mint Cristiano Ronaldonak vagy Ronaldinho Gaucho-nak. Így olyan helyekre is eljut a hírem, ahol azt sem tudják, mi az, hogy futsal. Az én videóim a legnézettebbek a világon, ezek után gondolhatod, hogy egy lépést sem tehetek meg úgy az utcán, hogy ne szólítsanak meg. Megállok, beszélgetek, interjút adok, ez a dolgom. Nekem nem esik nehezemre, és tisztában vagyok vele, hogy az illetõnek ez hatalmas élmény. Mondom, én is voltam gyerek, és voltak kedvenceim. Számomra az a természetes, hogy így élek. Egyszer ennek is vége lesz, hiszen van egy pont, amikor a játékot be kell fejeznem. Ezt követõen már nem leszek olyan érdekes, és bizony az emberek szeretete hiányozni fog.
Beszéltél a példaképeidrõl. Kik voltak azok?
Az egykori példaképeim ma már a barátaim. Ott van Romário, aztán Ronaldo, akivel szintén nagyon jó a kapcsolatom, de Robinho és Ronaldinho Gaucho is a baráti körömhöz tartozik. Gyerekkoromban Zico volt a példaképem, késõbb megismertem, és most már vele is baráti viszonyt ápolok. Látod, a sport ilyenekre képes. Néhány évvel ezelõtt az említett úriemberekre úgy néztem, mint valami Istenekre, ma már õk a barátaim, és ez nagy boldogsággal tölt el.
Beszéltem a szövetség elnökével, és õ azt mondta, hogy Te nagyobb sztár vagy, mint Robinho. Ez valóban így van?
Ezt nagyon nehéz megmondani. Ez a téma sokszor szóba került köztünk. Robinhoz t monta, az õ dolga nehezebb, hiszen ha az ember magára ölti egy bizonyos csapat mezét, akkor lesznek ellendrukkerei is, nem lehet mindig mindenki kedvence. Ráadásul rengeteg vetélytársa van, sok a jó futballista. Ha az emberek kijönnek a csarnokba, akkor Falcaot éltetik. Nem tartozom sehova sem. Sem a Corinthianshoz sem a Sao Paulohoz. Azt is mondhatnám, hogy mindenki kedvence vagyok, de tisztában vagyok a felelõsségemmel. Mindenesetre köszönöm az Elnök Úr szavait.
Említetted a felelõsséget. Ez valóban így van, nagy teher, mert amikor pályára lépsz mindenki azt várja, hogy elõhúzzál valamit ba cilinderbõl.
Tévedés ne essék, én nem azért játszom, hogy a közönség elájuljon tõlem, én nem vagyok cirkuszi bohóc. Én így játszom a kezdetektõl fogva, ez a stílusom, gyerekkorom óta szeretek trükközni, cselezni, ráadásul megtanultam gólt lõni. Hamarosan én leszek a brazil válogatott legeredményesebb góllövõje, hat gól választ el ettõl. A klubcsapatom rekordját már megdöntöttem, és remélem egyszer úgy fognak emlékezni rám, mint a világ leggólerõsebb futsal játékosára. Ettõl sem vagyok messze. Nagyon elégedett vagyok a helyzetemmel, és ha úgy hozza a pillanat, akkor bemutatok mindent, amit tudok, biciklicselt, ollózós gólt, színezem, csûröm-csavarom, de nem ez a legfontosabb a játékomban.
Kipróbálhattad a tudásodat a nagypályán is a Sao Paulo tagjaként. A Libertadores-kupában is pályára léptél. Hogy érezted magad?
Nagyszerûen. 2004-ben én lettem a világ legjobbja, a Sao Paulo pedig tett egy nagyon jó ajánlatot, amit nem lehetett visszautasítani. Nagyon jól éreztem magam. A Sao Paulonak olyan edzõközpontja van, ami párját ritkítja Brazíliában és a nagyvilágban egyaránt. Öt hónapot töltöttem a csapatnál, a futsalos szponzoraim elhagytak. Közben azért kaptam bõven ajánlatokat futsal csapatoktól, bombáztak rendesen, végül beadtam a derekam, és visszatértem a csarnokba. A Sao Pauloval paulista bajnokságot, és Libertadores-kupát nyertem, jó érzés volt, és szintén jó érzés volt visszatérni az én közegembe, a futsal közegébe. Végülis ez az én természetes környezetem, én a futsalért élek-halok.
Már-már közhely értékû, hogy a brazil sztárok többsége szegény sorból kerül ki. Neked milyen volt a gyerekkorod?
Nem voltunk gazdagok, de édesapámtól és édesanyámtól minden segítséget megkaptam, hogy edzhessek. Nagyon sok olyan barátom van, akinek annak idején bizony nem volt lehetõsége edzésre járni vagy kénytelen volt koldulni annak érdekében, hogy eljusson edzésre. Én szerencsés voltam, és ezt is egy sikerként értékelem az életemben.
Falcao! Mit üzensz a magyaroknak?
Elõször is mindenkit nagy szeretettel üdvözlök, remélem egyszer eljutok Magyarországra. Örülök, hogy a magyarok is nagy hangsúlyt fektetnek a futsalra. Köszönöm, hogy beszélhettem a Sport Televízióban. A mielõbbi viszont látásra, minden jót!
Farkas Norbert
