Ezúttal döntetlen a románok ellen
2015.02.26 | 21:16
ROMÁNIA – MAGYARORSZÁG 3-3 (1-1)
Nagybánya, 300 néző
Románia: Paduluru – Bíró, Vlad, Toga, Küsmödi
Cserék: Craciun – Ion Mihai, Kanyo, Péter, Tocaci, Dobai, Ion Dumitru
Szövetségi edző: Kacsó Endre
Magyarország: László - Kavalecz, Hajmási, Vas, Klacsák
Cserék: Boldizsár – Faragó, Farkas, Püspök, Ragadics, Bencsik
Szövetségi edző: Fehér Zsolt
Sárga lap: Klacsák
Gólszerzők: Küsmödi,Ion Dumitru, Bíró illetve Hajmási, Farkas, Klacsák
Az előző napi találkozóhoz képest két helyen változott a magyar együttes. Apatini sérülés miatt nem tudta vállalni a játékot, helyette a két gólt szerző Kavalecz kezdett, míg a kaput ezúttal László Márk védte. Romániában közel sem volt olyan érdeklődés a találkozó után, mint Csengerben, de így sem maradtak a fiaink szurkolók nélkül, mivel a csengeri keménymag Nagybányára is elkísérte a csapatot. Minden adott volt egy jó mérkőzéshez, kivéve a játéktér. A csarnok egy kézilabda együttes otthona, és a két kapu előtt olyan mértékben ragadt a borítás, hogy súrolta az életveszélyt.
Jól kezdtük a mérkőzést, két lehetőségünk is adódott a gólszerzésre, de ezúttal nem tudtunk hamar megszerezni a vezetést. Nem úgy ellenfelünk, akik berúgták az első helyzetüket, így viszonylag korán hátrányba kerültünk. Folytatásban lüktető volt a játék, lehetőség mind a két oldalon, de a mieink előtt voltak a nagyobbak. 6 perccel a vége előtt 5 szabálytalanságnál járt válogatottunk, és Fehér mester úgy döntött, lehozza kapusát, labdatartás céljából, amiben benne volt a kockázat, de végül az eredményt nem befolyásolta. Már csak két perc volt hátra a játékrészből, mikor egy felívelést Hajmási csúsztatott fejjel a román kapuba, egalizálva az eredményt. A bekapott gól megfogta ellenfelünket, akik kissé megzavarodtak, de nem tudtuk kihasználni, mert két esetben is kihagytuk üres kapus szituációban, így döntetlen állt az eredményjelzőn a szünetben.
A második félidő román rohamokkal kezdődött, amit átvészeltünk, de egy eladott labdából lekontráztak és közelről megszerezték a vezetést. Ez azért is volt bosszantó, mert mi hasonló helyzetből nem találtunk be és abból kaptuk a gólt. Szaladhattunk újra az eredmény után, de nem jött össze a mi második találatunk, majd a kihagyott lehetőségek megbosszulták magukat. Egy hazai lövés kijött a kapusról és ellenfelünk volt a gyorsabb és közelről bepofozták a labdát, így már két gólos volt az előnyük. Ekkor úgy tűnt, fiaink kezdenek fáradni, de az újabb nehezebb pillanatokat sikerült átvészelni, és a hajrá a miénk volt. 5 perccel a vége előtt egy szemre is tetszetős támadást vezettünk, ahol Karacs centerezett Farkas elé, aki hat méterről higgadtan lőtt a kapuba. Már csak 3 perc volt vissza, mikor levittük a kapust, és jöhetett az 5 a 4. A játékosok türelmesen járatták a labdát, majd a sarokból Bencsik a középen érkező Klacsáknak passzolt, aki elsőre még hibázott, de a kipattanót már értékesítette, 3-3-ra alakítva az eredményt. Az utolsó percben mind a két félnek volt még lehetősége megszerezni a győztes gólt, de a kapusok remekül védtek, így maradt az igazságosnak mondható döntetlen.
Az előző napi meccshez képest a legnagyobb különbséget a helyzetkihasználás jelentette. Míg Csengerben helyzetei nagy részét gólra váltotta a válogatott, addig ezen az estén még üres kapuba sem sikerült. Akár már az első félidőben eldönthettünk volna az összecsapást.
Fehér Zsolt: - Tudtuk, hogy ez közel sem lesz olyan hangulatú mérkőzés, mint az előző napi. Ezúttal nem voltunk olyan frissek, ami érthető, és ez leginkább a helyzetkihasználásban látszódott meg, rengeteg lehetőséget hagytunk kihasználatlanul.Mindenki akart és küzdött és ennek köszönhetően két gólos hátrányból fel tudtunk állni és döntetlenre hozni a mérkőzést. Jó lenne, ha a játékosok az első osztályban rendszeres lehetőséget kapnának,ezáltal fejlődhetnének a srácok, amiből a válogatott is profitálhatna.
