Megkértük Kozma Mihályt az MLSZ Futsal Szakágvezetőjét, hogy értékelje a hátrahagyott bajnoki évet.
- Már a tavalyi csonka bajnokságban is érzékelhető volt a színvonal-emelkedés, az idén azonban már ez mindenki számára egyértelművé vált.
Egy fordulatos, látványos, még a semleges nézők számára is izgalmas kupadöntőt láthattunk, amelyet teljesen megérdemelten nyert meg Fehér Zsolt csapata. Egy jól felkészített, mentálisan is erős gárda, a harmadik helyért folytatatott küzdelem minden mérkőzésén egyértelmű fölényben játszott. A vezetőedző szemmel láthatóan jól megtalálta a hangot a veszprémiek elnyűhetetlen kapitányával, Tatai Józsival, aki talán élete legnagyobb szezonját produkálta. Gólkirály már korábban is volt, ám ebben az idényben valósággal a hátára vette a csapatát és döntő pillanatokban tudott még egy kis pluszt hozzátenni a játékhoz, amivel erőt, tartást adott a társaknak. Nem csodálkoznék rajta, ha idén a gólkirályi cím mellé a legjobb játékos különdíját is bezsebelné.
A döntő is egy fantasztikus mérkőzéssorozatot hozott. A Haladás szervezett játékával és a fiatalok időben történő beépítésével, szinte külföldi játékosok nélkül tudott felülni a trónra. Kiegyensúlyozott jó teljesítményük a csapategység eredménye, amelyet Dróth Zoli a döntő pillanatokban még meg tudott toldani egy-egy lehetetlennek tűnő góllal. A Hali szervezeti háttere is sok csapatnak példaértékű lehet, amely a mai világban már nélkülözhetetlen a sikerhez. A rájátszás döntő párharcának is a Berettyó lett a vesztese, akik egész évben becsülettel mentek, de a végére mintha fizikailag és lelkileg is egy kicsit elfáradtak volna. Nem csoda, hiszen évek óta csak hat-hét emberrel játszották végig a mérkőzéseket, a magyar fiatalok keveset jutottak szóhoz, nem nagyon épültek be új arcok a csapatba. Alighanem ez volt a rendkívül szimpatikus spanyol mester végzete, és a váltás valós oka. Összességében tehát elmondhatjuk, hogy a felsőházi rájátszás és a végjáték is kitűnő mérkőzéseket hozott. Merem remélni, hogy ez már annak az eredménye, hogy elválasztottuk a futsalt a futballtól, hiszen több edzésnek és a minőségi munkának mindig megvan az eredménye. Ez alól csak a fiatalok, a 23 év alattiak kaphattak felmentést.
Úgy érzem ennek a kiskapunak a debreceniek lettek a legnagyobb vesztesei, hiszen talán náluk szerepelt a legtöbb fiatal 23 év alatti játékos. Nagyon jól indultak és meglepetések sorát hozták a bajnokságban, ám a legfontosabb pillanatban leengedtek. Úgy tűnik nekem, hogy ez a fiatalokra épülő és a jövőben még sokra érdemes gárda, nem bírta a nagypályás párhuzamot és fizikailag és idegileg is elfáradtak a végére. Érdemes lenne átgondolniuk a folytatást, mert ebből a csapatból ígéretes tehetségek kerülhetnek be a válogatottba. A Kecskemét tudatosan építkezett, egy jó játékosállományt alakított ki, amelyet a rutinos, sok csatát megélt Mánya Szabolcs fogott össze nagy sikerrel. Reméljük, hogy a magyar fiatalok is előbb utóbb be tudnak épülni a gárdába és éppen akkora sztárokká válnak, mint most a külföldiek.
A külföldiek mentették meg a rendkívül rosszul és képességei alatt kezdő Nyírgyulajt is. A végére azonban magukra találtak és komoly meglepetésekre is képesek voltak. A jövőben történő külföldiekre vonatkozó változások valószínűleg nekik használnak majd a legkevésbé, hiszen egy kis településről van szó, ahol kevés a jó képességű fiatal. Talán, ha nagyobb területről is, de össze kellene szedniük néhány fiatalt, akikkel érdemes lenne dolgozni. Kooperálniuk kellene valakivel, fel kell építeniük és be kell fektetniük a saját utánpótlásukba, különben egyre mélyebben kell zsebbe nyúlniuk. Mint ahogyan a Fradinak is, akiknek teljesítménye az idén rendkívül hullámzó volt. Talán éppen ezért, mert nem látom, hogy ott toporognának a pálya szélén azok a tehetségek, akik a jelenlegi már kész játékosokat válthatnák. Meggyőződésem, hogy ebben a gardában jóval több van. Talán egy jó edző össze tudná rántani a gárdát és leszállhatnának a hullámvasútról. Mint ahogyan ezt a nagy rivális az Újpest tette, hiszen egy jó edzővel szárnyalni kezdtek és kis híján még meglepetést is okozhattak volna a Berettyó elleni kupa elődöntőben.
Kiesett sajnos az Aramis. Az a klub, amely évtizedek óta nevelőegyesületnek számít. Kár, mert szerintem most ebben a szezonban jöhetett volna el az ő idényük, amikor kevesebb külföldi és több hazai játékossal fog harcolni a legtöbb csapat. A Dunaújváros nem heverte ki azt a törést, amelyet az anyagiakban elszenvedett, valóságos csodának mondhatjuk, hogy tisztességgel végigjátszották a bajnokságot. Sportszerűségből jelesre vizsgáztak, ám remélem tanultak is a hibáikból, mert akkor biztos vagyok benne, hogy találkozhatunk még velük az első osztályban.
Összességében tehát a korábban bevezetett első változtatások meghozták a kívánt eredményt, szemmel láthatóan emelkedett a színvonal. A jövőben szeretnénk 12 csapatra felemelni a csapatok számát, hogy még több fellegvára alakulhasson ki a futsalnak, és több helyütt is meghatározó szakággá válhasson a játék. Olyanok, akik nem tudják megtalálni számításukat a nagypályás játékban nálunk még eredményesek lehessenek. Érdemes lenne az élcsapatainknak a labdarúgó akadémiák végzős növendékei köréből verbuválniuk, hiszen több mint 90% nem kap profi szerződést, viszont éveken át jó képzésben részesülnek a játékosok. A külföldieket nem tiltjuk, de ösztönözzük a csapatokat a saját nevelésű játékosok beépítésére, amely elsősorban a nemzeti csapatunk érdeke. Márpedig a szagág minőségét és megítélését a válogatottunk eredményei alapján ítéli meg mindenki. Nekünk nincsenek még külföldön játszó játékosaink, a válogatott mérkőzések során azonban megmutathatják magukat a magyar fiatalok is. Ám amíg válogatottunk nem tud tartósan a legjobbak között szerepelni, addig csak egy Dróth Zoli képességű szupertehetség reménykedhet a külföldi munkavállalásban.
Csak közösen tudjuk jelentőssé tenni a magyar futsalt.
Kozma Mihály
