November elsõ napján Érden szerepelt 2003-as együttesünk, abból az apropóból, hogy az Érdi Asterix a Keszthelyi Haladást fogadta az NB II-es futsal bajnokság soros fordulójában, illetve a mérkõzés elõtt egy mini tornát rendeztek a hazaiak, három csapat részvételével. Mosolygós, felejthetetlen délutánt tölthettünk Érden, köszönjük a meghívást Godány Balázsnak és az összes szervezõnek...
Az Érdi Asterix, a Budatétény SE és az AC Villám volt hivatalos a mini tornára, ami tulajdonképpen a felnõtt mérkõzés elõ eseménye volt.
Az eredményhirdetés után minden gyerkõc mosolyghatott... Mi fõleg...
Az AC Villám és a Budatétény csatája nyitotta a sort, hiszen ez a két csapat készült fel legelõször a mérkõzésekre.
Focisulink aprajai nagyszerûen kezdték a meccset, hiszen látványos módon a passz játék volt terítéken, nem pedig az egyéni elfutások, cselsorozatok utáni lövések. A Budatétény megpróbált letámadni minket, ami sikerült is, ám a rohamokat nagyszerûen álltuk, a kitûnõ kapus teljesítmény mellett a szerencse is mellettünk állt ebben az idõszakban. A mérkõzés elsõ felében még nagyon sok hiba csúszott a passzokba is, sokat hibáztunk, de ne felejtsük el, hogy 6-7 éves gyerekekrõl van szó. Amíg a Budatétény SE az egyéni teljesítményekben volt igazán nyerõ, addig a mi csapatunk játékosai egymást keresték a pályán.
Nagyjából 8-10 perc telt el a meccsbõl, amikor végre "átléptük a felezõvonalat". Az átadásaink megértek, már nem csak a védekezésre kellett figyelni, hanem arra is, hogy ha adódik egy-egy lehetõség, éljünk vele. Ez kitûnõen sikerült, hiszen emlékeim szerint Bence szerzett vezetést, majd Patrick növelte az elõnyünket két csodaszép támadás végén.
Már a mérkõzés elõtt arra kértem a fiúkat, hogy ne az eredménnyel foglalkozzanak, fõleg akkor ne, amikor Lackó és Dundi is a pályán vannak, hiszen Õk még rutintalanok ebben a korosztályban. Nagy öröm számomra, hogy ezt megértették és akkor sem kezdtek hisztizni, amikor jogosan egyenlített a Budatétény. Mára Dundi is megérett arra, hogy néhány percre akár hasznos tagja is lehet az együttesnek, hiszen bátran ütközött, labdákat szerzett és már akadt egy-két jó passza is. Lackó is beleszokik majd a játékba, igaz, hogy nagyon ügyes dolgai vannak, egyelõre a bátorsággal hadilábon áll... Sebaj, nagyon sok meccset kell ahhoz játszani, hogy ez megváltozzon, ezek a találkozók pedig kiválóan alkalmasak erre.
Azt is be kell vallanom, hogy a Budatétény sokkal közelebb állt a gyõzelemhez, mint mi, benne volt a pakliban, hogy akár az elsõ félidõben 6-2-re vezetnek és nincs mirõl beszélni. Számomra azonban nem az eredmény a lényeg, hanem az, hogy játékban mit nyújtunk. Ebben pedig mi voltunk jobbak meglátásom szerint. A labdarúgást azonban gólra játszák...
Második meccsünket a hazai Asterix ellen vívtuk.
A játékot még szebben és pontosabban folytattuk, mint a Budatétény ellen, de gyorsan hozzá kell tennem, hogy Godány Balázs fiai sokkal kisebbek voltak nálunk. Igaz, hogy lendületesebben, folyamatosabban játszottunk, mint a kékek, azonban minden dicséret megilleti a hazai gyerkõcöket, mert sikerült gólt szerezniük, illetve több alkalommal bizony nagyon szépen megjáratták a labdát. Nagyon szimpatikus csapat ez az Érdi Asterix, aranyos gyerkõcökkel, akik igazán szeretik ezt a játékot. Remélem, még sok, izgalmakban gazdag meccset játszunk egymás ellen, mint legutóbb, az Eötvösben.
A torna külön szerencséje az volt számunkra, hogy 8-1-re (mások szerint 9-1-re) sikerült legyõzni az érdi srácokat, mivel pedig a Budatétény csupán 7-0-ra gyõzött ellenük, gólaránnyal végeztünk a dobogó legfelsõ fokán.
Gratulálok az egész csapatnak, illetve külön Dundinak és Lackónak, hiszen remekül helyt álltak. Bízom benne, hogy a fejlõdés töretlen és határozott lesz, illetve november 14-én, Kecskeméten is hozzá tudnak tenni a játékhoz.
A tornánk utáni mérkõzésen a Keszthelyi Haladás látványos, 2-2-es döntetlen után 11-6-ra legyûrte az Asterixet, tehát mondhatjuk, a népes szurkoló sereg jó hatással volt az elsõ félidõre...
