Érdekes találkozóra került sor 2010. 11. 29-én az érdi Treff Sportcsarnokban. Az NB II-es férfi futsalbajnokság 9. fordulójában az Asterix az ELTE csapatát fogadta, a mérkôzésnek pedig különleges ízt az adott, hogy az ELTE futsalcsapatát évekkel ezelôtt Godány Balázs, az Asterix SC alapítója hozta létre, és az, hogy az egyetemi csapat az elôzô szezonban a rájátszásig jutott, illetve idén is az élcsapatok közé tartozik, nagyban az ô érdeme. Nem mellékesen, az érdi felnôtt csapat 2010. nyári megalakulásakor 5 játékos igazolt át az ELTE SE-bôl az Asterixbe.
Sajnos, ezek közül Vörös László néhány héttel ezelôtt lezajlott térdmûtétje miatt nem lehetett ott a pályán, ám a kispadra szakvezetôként leült és higgadt tanácsaival segítette a hazai csapatot. A másik kispadon Tóth Károly foglalhatott helyet hasonló pozícióban, akitôl az „átigazolók" a futsal legfontosabb alapjait tanulhatták meg korábban.
A mérkõzésre az érdi csapat nem a legjobb elôjelekkel készülhetett, hiszen már hetek óta mély gödörben volt, súlyos vereségekkel megterhelve. A szezonnyitó gyôzelmet, majd az azt követô, Magyar Kupában elért sikert követôen nem sikerült meccset nyernie. Eleinte balszerencsés, talán azt is mondhatjuk, nem megérdemelt vereségeket szenvedett, ám az idô elteltével és a kudarcok szaporodásával, mintha a gyôzelembe vetett hit is megcsappant volna, és egyre nagyobb különbségû vereségekbe szaladt bele a csapat. Igaz, a legutóbbi bajnoki (a Rákosmenti Futsal Club ellen) újra a balszerencsés vereségek sorát gyarapította, mivel a csapatnak az utolsó pillanatokig megvolt az esélye az egyenlítésre vagy akár a fordításra. Azon a mérkôzésen már bemutatkozhatott (bajnoki mérkôzésen is) Szabó Zsolt és Tollas Csaba, akik játékukkal bizakodásra adtak okot. Az ELTE elleni mérkôzésre pedig egy újabb taggal erôsödött a gárda Jarecsni László kapus személyében.
A személyes, mondhatni baráti kötôdéseknek köszönhetôen az Érdi Asterix SC -ELTE SE mérkôzés a hatalmas küzdelem ellenére is mindvégig sportszerû maradt, ami példaértékû lehetne más összecsapásokon is.
A mérkôzés elején az ELTE a tabellán elfoglalt helyezések adta különbséghez mérten az esélyesebb csapat önbizalmával lépett fel, az érdi csapat pedig nehezen találta a gyors labdajáratások és forgások ellenszerét. Ennek ellenére mindjárt a 3. percben nem egy kijátszott akció, hanem egy átlövés révén szerzett vezetést a vendégcsapat (Simon Gábor), amely elôtt a továbbiakban egyre többször alakult ki nagy gólszerzési lehetôség, ám azt rendre elhibázták. Az Asterix támadásaira ugyan nem lehetett panasz, bár a gól, sôt, a kifejezetten nagy gólhelyzet hiányzott, a védekezése azonban hagyott kívánnivalót maga után. A 10. percben aztán újra Simon Gábor talált a hazai kapuba, az ôt ôrzô védô bizonytalankodásának és némi szerencsének köszönhetôen. 0-2 a vendégek javára, és maga a játék képe sem volt túlságosan biztató.
Az elsô félidô vége felé (az ellenfél idôkérését kihasználva sorai rendezésére) aztán egyre összeszedettebb lett az érdiek védekezése, a támadójátékában pedig mondhatni, már érett a gól. Aminek megszületése a 18. percben a mérkôzés egyik, talán legfontosabb fordulópontjának tekinthetô. Történt ugyanis, hogy egy ELTÉ-s kontra végén ajtó-ablak ziccerben, már a kapust is verve maga mögött hagyva Monspart László nem szerezte meg a kegyelemdöfést jelentô harmadik gólt, a gólvonalon mentô Piacsek Máté lábáról pedig a hazai kapus elé pattant a labda, amelyre Jarecsni László rávetette magát és gyors helyzetfelismeréssel, valamint egy hosszú kidobással helyzetbe hozta Légrády Attilát, aki az ellentámadást magabiztosan fejezte be góllal. A különbség csökkentése megzavarta az addig jól játszó ELTÉ-t és felhozta a hazai csapatot, így az egyenlítés szinte a levegôben lógott, ezért az Asterixnek egyáltalán nem jött jól a félidei szünet.
A második félidô elején azonban minden ott folytatódott, ahol az elsô véget ért és az érdi nyomás góllá érett (Tollas Gábor átlövése után). Az egyenlítés után viszont egy védelmi megingást követôen a játékvezetôk hathatós segítségével újra vezetéshez jutott az ELTE SE: befújtak egy olyan gólvonalon mentett lövést gólnak (Siklós Özséb), amelynél a labda egyértelmûen nem jutott túl teljes terjedelmével a gólvonalon. Újabb fordulópontnak tekinthetô, hogy az érdi csapat 1 percen belül megint egyenlített és onnantól kezdve szinte csak egy csapat volt a pályán. Az Asterix remekül védekezett, helyzetekig jóformán nem is hagyta jutni ellenfelét - ha mégis, akkor a kapusa magabiztosan állta a sarat, elôrefelé pedig egyre másra dolgozta ki helyzeteit. A 30. és a 31. percben Szabó Zsolt és Légrády Attila is egy-egy tetszetôs támadás végén szerezte meg a vezetést, illetve növelte a hazaiak elônyét. Ezután még az is belefért, hogy olyan helyzetet puskázzanak el az érdiek, amelyben 3-an vitték a kapusra a labdát...
A gyors, támadó felfogású második félidei játék azzal a következménnyel is járt, hogy a vendégek gyakran elkéstek belépôikkel, labdaszerzési kísérleteikkel, így az utolsó percre, amikor már a kapusukat lehozva 5 mezônyjátékossal rohamoztak - sikertelenül, kigyûlt a hatodik hibapontjuk, a büntetôt pedig Piacsek Máté értékesítette, ezzel gyakorlatilag eldöntve a találkozót. A végén még ki kellett védekezni egy 6,5 méterrôl elvégzett szabadrúgást, az eredmény azonban már nem változott.
Az Érdi Asterix SC megérdemelten, a második félidô alapján eddigi legjobb játékát mutatva nyert 6-3-ra.
Tollas Gábor
