A fiataloknak mondom, hiszen az idõsebbek ismerik Sári Géza bácsi a magyar válogatottnak volt szövetségi kapitánya. A múltban tevékenykedõket nem szabad elfelejteni, beszélni kell róluk, akik a kezdetben is sokat tettek a sportágért.
- Géza bácsi hogy van most?
- Köszönöm szépen jól. Immár 77 éves vagyok. Kispesten lakom kertes családi házban. Leköt a kert, de a fiatalságtól sem szabadulok meg. A pestlõrinci általános iskolákban vezetk mérkõzéseket, úszóversenyeken idõt mérek, atlétikai versenyen versenybíró vagyok, szóval lekötöm magam a fiatalsággal továbbra is.
- Látom más sportág is a szerelme, de beszéljünk most csak a futsalról. Annak idején hogy ismerkedett meg a futsallal, hogy került kapcsolatba vele?
- Hát hogy kerültem kapcsolatba? Õszintén megmondom nem is tudom.
- Mi az elsõ emlék, ami megmaradt a futsallal kapcsolatban?
- Azt hiszem, hogy az Aramison keresztül jutottam oda. Ritter Imrével együtt dolgoztunk ennél a csapatnál. Csináltam amit tudtam. Eléggé lelkiismeretesen.
- Hogy került a szövetséghez? Milyen apropóból bízták meg a válogatotnál? Emlékszik még rá?
- A szövetségnél nem is tudom ki kért fel arra, hogy ezt a sportot, mint szövetségi edzõ csináljam. Elég régen volt már azt hiszem. Talán már 15 éve is.
- Emlékszik még játékosokra, csapatokra?
- Emlékszem. A Tóth Karcsi éppen itt volt az elõbb, s ahogy engem fogadott az nekem nagyon jól esett. Nagy öröm volt, pedig elég szigorúan fogtam ezeket a játékosokat, s úgy látszik mára ez szép emlékké maradt bennük is. Hát mit mondjak, én mindig nagyon nagyon labdarúgó vagyok.
- Ha az ember annak születik, az az is marad míg meg nem hal. Azóta is figyelemmel kíséri a futsalt?
- Természetesen. Ha tudom mérkõzéseket is nézek, de futsal csapatnál nem ténykedem. Jelen pillanatban a gyerek sportot támogatom ahol tudom.
- Milyen tanácsokat tudna a mai sportolóknak, de különösen a futsalosoknak adni?
- Sok labdás edzést. Sok edzõi képesítésem van, de én még a futást is csak labdával képzelem el. Nem azt mondom, hogy fussatok három kört, hanem azt mondom vezessetek három kört labdával, közben megállni, rálépni, irányt változtatni.
Mindenkinek mondom: Szeretni a labdát.
Köszönjük a beszélgetést Géza bácsi, további egészséges életet kívánunk, s kellemes perceket a sport által is!
Sári Géza bácsival a fentebbi beszélgetésre Gyöngyösön került sor, amikor is a futsal Szuper Kupa rendezvényhez kapcsolódóan találkoztak mindazok, akik aktívan részt vettek a futsal magyarországi beindításában. A rendezvény kísérõ programja volt a Szõlõskert Nagyréde Sport Club nosztalgia játéka is. Nagyréde csapata az országos bajnokság beindulásakor több éven keresztül játszott az elsõ osztályban, s egyik edzõjük éppen Sári Géza bácsi volt. A mérkõzésen most is leült az egyik kispadra, s ugyanolyan lelkesedéssel, vehemenciával, a játék imádatával irányította a játékosokat, mint korábban.
