Az elõzõ nap Tóth Miklóssal beszélgettünk, ma Jávor Istvánnal váltottunk szót ugyanazon dolgokról, a futsalról.
Jávor öcsi 113 alkalommal játszott a válogatottban, ebbõl 83 esetben kezdett, s ezeken a találkozókon 68 gólt rúgott. A válogatottság tekintetében második az örök ranglistán.
Szombati ellenfelünkkel Lengyelországgal szemben 8 alkalommal képviselte Magyarországot, ötször kezdõként, s 4 gólt rúgott. Elsõ alkalommal még 1994-ben, amikor Gnieznoban 6-6 lett a végeredmény, utoljára pedig 2002-ben Mezõkövesden.
- Budapesten 2003.12.11-én az Olaszország elleni VB selejtezõn játszottál utoljára a válogatottban. Klubcsapatodban azóta is meghatározó játékos vagy. Nem szeretnélek szomorítani, de nem hiányzik a válogatottság?
- A Futsal és ezen belül a címeres mez rendkívül meghatározó tényezõk az életemben. Örömmel és büszkeséggel tölt el a válogatottban eltöltött majdnem minden pillanat. Bár volt idõszak, amikor lezártnak tekintettem életemnek ezt a szakaszát, most úgy alakultak a dolgok, hogy újra szeretnék komolyabban játszani. Számomra most a legfontosabb, hogy csapatommal a Csõ-Montage BFC-vel a bajnokságban a lehetõ legtöbb mérkõzést megnyerjük és én a teljesítményemmel ebben meghatározó szerepet játsszak. A kérdésre visszatérve: igen, hiányzik a válogatottság, de a jelen pillanatban nincs realitása, hogy újra válogatottként pályára lépjek. A jelen pillanatban...
- Figyelemmel kíséred azóta is eredményeiket?
- Többé-kevésbé igen. Az eredményekkel tisztában vagyok, a televíziós közvetítésekbõl is megnéztem párat. Vegyes érzésekkel.
- Lengyelország ellen Te és jelenlegi klubtársad Tóth Miki játszottatok a legtöbb alkalommal. Milyen emlékek fûznek a lengyelek elleni mérkõzésekhez?
- Barátságos találkozók voltak, amelyeken általában sikerült gyõzni.
- Melyik volt a legkedvesebb, legizgalmasabb?
- A legkedvesebb emlék a válogatottban a lengyel csapat ellen számomra az egri találkozó volt, ahol közönségszórakoztató játékkal és nagyarányú gyõzelemmel feledettük az egy nappal korábbi gyöngyösi kudarcot. A legizgalmasabb és legjobb magyar-lengyel csatám viszont Liszabonban, az UEFA Futsal Cup-on volt 2002-ben ahol a csoportban, 6-1 arányban gyõztünk az akkori lengyel (Clearex Chorozow) bajnok ellen. Ez az diadal nagyban meghatározta a mai napig legnagyobb klub sikert, amit a Csõ-Montage-al értünk el.
- Kikkel játszottál szívesen a válogatottban?
- Azokkal a meghatározó játékosokkal, akik teljesítményükkel nyomot hagytak, akik nem egy-két ízben, vezetõi szeszélybõl húzhatták magukra a szent mezt.
- A lengyel meccsektõl függetlenül mi hagyott a legmélyebb nyomot benned, amit a válogatott szereplés okozott (pozitív, negatív)?
- Pozitív élmény = gyõzelem !!! A vereség az nem élmény. Az a vég.
- Van-e hiányérzeted pályafutásoddal kapcsolatban?
- Természetesen van. Az összes elszalasztott gyõzelem, bajnoki és kupa siker lehetõség, valamint az eltékozolt válogatottbeli selejtezõk ebbe a kategóriába tartoznak. Azonban egyik sem fájt annyira, mint az, hogy a 2004-es EB. selejtezõn nem vehettem részt, ahol a srácok kiharcolták a döntõbe jutást. Számomra ez volt a nagy álom, és az hogy ez nem teljesült be az nem rajtam állt, hanem egy másik személyen... Mindezektõl függetlenül büszke lehetek arra amit elértem ebben a sportágban!
- 37 éves vagy. Milyen terveid vannak még a futsalban?
- Tudod a legrosszabb amikor az orrod alá dörgölik a korodat. Az én teljesítményem egyenlõre nem a korom, hanem az edzettségem, a beletett munka függvénye. Az utolsó válogatott mérkõzésem után edzõsködtem és csak az elmúlt két bajnoki szezonban szerepeltem újra játékosként. Egy II. és egy III. helyezés a bajnokságban ahogy fent említetted „meghatározó játékosként" úgy, hogy a beletett munka a nullával volt egyenlõ, talán nem is annyira rossz. Két éve nem volt sem nagypályás sem kispályás edzésem, míg egy-két ellenfelünk és a volt válogatottbeli csapattársaim szinte már profi módon készülhettek. Na ez az ami hiányzik számomra. Ha lesz bennem elég munka és kitartás, valamint az Isten is úgy akarja, akkor majd tervezek komolyabban.
Addig csak az elkövetkezõ mérkõzés számít!
- Nagy feladat elõtt áll a válogatott. 2010. januárjában ismét EB döntõ tornán vehet részt. 113 válogatott mérkõzéssel és 68 válogatottbeli góllal a hátad mögött mit tanácsolsz a maiaknak, hogy sikeresebbek legyenek?
- Élvezzétek a játék minden pillanatát!
