Izgalamas végjáték döntött
A nõi futsal NBI.-es bajnokságban szereplõ csapatunk DVTK-Vénusz Szabadidõközpont az ELTE SE ellen idegenben is begyûjtötte a három pontot. A "simának" induló mérkõzésen a végén kaparni kellett a gyõzelemért.
Az N.B.I-es futsal bajnokság 13. fordulójában az ELTE SE utaztak a lányok, akik az elõzõ fordulóban a Kiskunfélegyházi Fornetti csapata ellen gyûjtötték be a három pontot. A DVTK-Vénusznál Csepregi Gabriella felépült a sérülésébõl és játékra jelentkezett, míg Újvári Krisztina nem állhatott Sárréti Géza rendelkezésére.
A találkozó elejétõl kezdõdõen támadólag lépett fel a listavezetõ az ELTE SE együttesével szemben és az elsõ 10 percben lényegében a hazaiak térfelén folyt a játék. A helyzeteket követõen Bernáth Csilla szerzett labdát és helyezte azt a kimozduló kapus mellett a hálóba. Nem vett vissza a tempóból a Vénusz, Kovács A. szerezhetett volna háromszor is gólt, de végül csak két kapufára futotta. A 10. percben Csepregi hagyta faképnél védõjét és jobbal az ellenkezõ sarokba spiccelte a labdát. Talán túlzottan is megnyugodott a Vénusz, mert hamar tudott szépíteni az ELTE, Molnár Zsófia távoli lövése talált utat Nagy Tünde kapujába. Egyre magabiztosabban játszott a hazai csapat és ez a helyzetekben is megmutatkozott, a visszafutó Kovács az utolsó pillanatban tudott tisztázni az üres kapu felé tartó támadó elöl. Az utolsó 5 perc ismét a miskolci alakulaté volt, de egy kapu elõtti kavarodást követõen mégis a hazai csapat örülhetett a gólnak a félidõ vége elõtt 6 másodperccel (2:2).
A kapuban Nagy Tündét Papp Gyöngyvér váltotta félidõben.
A második félidõben a DVTK próbálta eldönteni a mérkõzést, azonban vagy az ELTE védelme zárt jól vagy a támadó lába remegett meg az utolsó pillanatban. Egy mintaszerû támadás végén végül Bernáth Csilla talált a hálóba a 25. percben (2:3). Nem adta fel a hazai csapat az ELTE, egyre többet vendégeskedett a Vénusz kapujánál. Elõbb Juhász Adrienn lövése talált utat Papp kapujába (3:3, 28. p.), majd Molnár Zsófi váltotta gólra a megítélt kisbüntetõ 7-8 méteres távolságból (4:3, 31. p.). Hatalmas meglepetés volt készülõben, hiszen a bajnokságban még nem kapott ki a Vénusz a 2011/2012-es évadban, de még sok volt hátra a mérkõzésbõl. Gyorsított a játékán a Diósgyõr és mintaszerû gyors egyérintõs játékot követõen Bernáth Csilla helyezte közelrõl a labdát az ELTE kapujába (4:4, 35. p.). A Vénusz gyõzelemre játszott, mindent megtett a sikerért, Papp Gyöngyvér pontos kidobását követõen Bernáth Csilla lõtte el a labdát a kapus mellett, aki a lövést követõen elütötte. A miskolci támadó sérülése miatt már nem is tudott visszaállni. Az utolsó két percben jobbára csak mezõnyjáték folyt, egyik kapu elõtt sem alakult ki igazi helyzet.
A listavezetõ DVTK-Vénusz Szk. a vártnál nehezebben tudta legyõzni az ELTE csapatát, akik sokkal motiváltabban játszottak, mint az õszi találkozón. Tóth Károly keze munkája is felfedezhetõ a csapaton, akik talán a közeljövõben bravúrpontok szerzésére is képesek lehetnek.
ELTE SE - DVTK Vénusz Szabadidõközpont 4-5 (2-2)
2012.02.12 - Vasárnap 10:50. Budapest, BEAC Csarnok, 50 nézõ. Játékvezetõk: Bartkó Eszter, Bartkó Zsolt.
DVTK-Vénusz Szk: Nagy Tünde - Kovács Alíz, Csepregi Gabriella,Bernáth Csilla,Váradi Cintia. Cserék: Szõke Zsuzsanna, Ivanics Anita, Kresák Katalin, Berecz Virág, Papp Gyöngyvér. Edzõ: Sárréti Géza.
Gólszerzõk: Bernáth (4), Csepregi. Sárga lap: Csepregi.
ELTE SE: Szabó Annamária - Juhász Adrienn, Molnár Zsófia, Galgócz Edina, Vida Orsolya. Cserék: Budai Borbála, Pfundtner Vivien, Baksai Éva, Szlávi Anna. Edzõ: Tóth Károly.
Gólszerzõk: Molnár Zsófia (2), Vida Orsolya, Juhász Adrienn.
Már megint egy fájó vereség!
A DVTK Vénusz csapatát láttuk vendégül, és nem titkolt szándékunk volt a meglepetés. Az országos 2-es, ami a beharangozóban szerepelt, megdõlni látszott. Sajnos a végsõ fázisban nem bírtuk, és vereséggel végzõdött a szinte már megnyert találkozó.
De menjünk sorba! Zárt védekezéssel kezdtünk, hogy kiderítsük, vajon mennyire felkészült ellenfelünk. Semmi extrával nem szolgáltak, jól zárt a retesz, és egyre idegesebb lett az éllovas.
A bajok akkor kezdõdtek, amikor, megszereztük a labdát és támadni kellett. Kevés és bizonytalan mozgás, sok pontatlan passz és elképzelés nélküliség jellemezte ekkor csapatunk játékát. a cserék sem sikerültek igazán, de a legnagyobb baj a labdaszerzés utáni rossz passzok voltak. a támadáshoz helyezkedõk már nem tudtak a védekezésben részt venni, és ez kiszolgáltatottá tette kapusunkat. Két gólt is kaptunk ebbõl, és ez döntõ elhatározásra késztetett. Idõt kértem, és letámadásra állítottam át csapatomat. Lelki támogatás is kellett, hogy bátrabban rúgjunk kapura. ha ellenfelünk spiccel is eredményes tud lenni, akkor a mi edzésünkön hálószaggató lövéseket megeresztõ játékosainknak is gólt kell szerezni. Zsófi az idõkérést követõ percben alátámasztotta igazamat, távoli lövésbõl vette be ellenfelünk kapuját. a további bátor játék is engem igazolt, letámadásunkból sikerül egyenlíteni még az elsõ félidõben.
A nyílt sisakos játék nekünk kedvezett, bár voltak veszélyes miskolci akciók, mi vezettünk.
4-3 ra a lefújást megelõzõ percekben. A fizikai fáradtság azonban rajtunk jobban megmutatkozott, lemaradtunk egy labdáról, egy támadóról és máris 4:4 lett. A kapusunk végig ragyogóan védett. Ám az utolsó gól elõtt feleslegesen és rossz ütemben futott ki kapujából, ebbõl született a vereséget jelentõ 5. gól. Még bízhattunk a halmozott szabálytalanságokban, ugyanis 6-nál jártak a miskolciak, de nem jött össze. Sajnos megint pont nélkül maradtunk egy élcsapat ellen, ami most már nagyon bosszantó. Csapatunk dicséretet érdemel, az elmúlt hetek mutatott játéka alapján. Szeretnénk, ha a soron következõ meccseken sikerülne a bravúr. Az Univerzum és a Tolna ellen is igyekszünk felborítani a papírformát. Csapatomnak gratulálok a mutatott játékhoz, ellenfelünk idegesebb játékosaink pedig megnyugvást. Lesznek még ilyen rossz pillanataik, ha ilyen ellenfelekkel találkoznak. Ám ha egymással és edzõjükkel veszekszenek, durcáskodnak, az nem orvosság erre a bajra. Sõt ezen a durva játék, és a leányoktól szokatlan obszcén megnyilvánulás sem segít. Küzdeni kell egymásért, a csapatért, a városért! Mindezt becsületesen, sportszerûen. És akkor majd a meccs utáni kézfogáskor bátran a szemébe nézhet bárkinek a miskolciak legjobbja. Nem kell elkerülni az ellenfél edzõjének tekintetét. Még akkor sem, ha véletlen nem nyernek. Hát még így, hogy gyõztesen távozhattak a Bogdánffy utcából.
A nézõk vélhetõen jól szórakoztak, és továbbra is lelkesen látogatják majd az ELTE mérkõzéseit.
Tisztelettel és sporttársi üdvözlettel: Tóth Károly
