Lejátszották a Futsal Magyar Kupa egyik elõdöntõjét, amelyen ha nehezen is, de a Tolna kiharcolta a továbbjutást.
2010 elsõ hivatalos nõi mérkõzését játszották vasárnap 10 órakor a Bogdánfy úti BEAC-csarnokban. Az idei szezonban elõször kiírt Futsal Magyar Kupa egyik elõdöntõjét vívták Budán, ahol az NB II-es hazaiak az élvonal jelenlegi 2. helyezettjét, a Tolna-Mözst látták vendégül.
A negyeddöntõben az ELTE az NB I-es Skorpió-Salgótarjánt fogadta, s az akkori 2-2-es végeredményt azt jelentette, hogy alacsonyabb osztályú csapatként a fõvárosiak jutottak a legjobb négy közé. A tolnaiak az elõzõ körben az NB II-es Ferencváros ellen meccseltek, s számukra az a találkozó nem kezdõdött a legjobban, hiszen a zöld-fehérek a 2. percben már 2-0-ra vezettek. A végén aztán érvényesült a papírforma, és a Tolna 7-3-ra diadalmaskodott a Fradi ellen.
Az akkori kezdés elkerülése lehetett a tolnaiak elsõdleges célja az ELTE elleni meccsen. De nem tehették meg ezt, ugyanis a 10 órás kezdés idõpontjában még kissé romos állapotban lévõ BEAC-csarnok egyik felén fiú kosármeccs zajlott...
A meccs lebonyolításával kapcsolatosan több dolog is elkeserítette a jelenlévõt - két nappal a hazánkban sorra kerülõ Futsal Európa-bajnokság rajtja elõtt.
Egyáltalán nem mondhatjuk azt a Bogdánfy úti létesítményrõl, hogy mindent igényt kielégítene. A pályát határoló vonalak csak jó esetben (fogalmazzunk úgy, hogy közelrõl!) voltak láthatóak, emellett a második büntetõpont (10 méterre a kaputól), valamint a szögleteknél ,,segédkezõ" 5 méteres vonalak egyáltalán nem léteztek - kérdés, hogyan hitelesítették az illetékesek ezt a pályát, ugyanis a szabályzatban rögzített több kötelezõ ,,elem" sem volt feltüntetve a pályán. Arról már felesleges szót ejteni, hogy az eltelt idõt saccolással állapíthatták meg a nézõk és a játékosok, ugyanis az eredményjelõ nem mûködött a csarnokban... Még szerencse, hogy Takács Zoltán játékvezetõ, aki az óráján mérte az idõt, öt percenként hangosan közölte, hogy éppen mennyi telt el a meccsbõl...
Szóval, amíg várakoztak a nézõk (a diák kosármeccs izgalmairól most nem érdemes külön is szólni), a játékosok fél-, illetve negyed pályán próbáltak meg ,,hangolni" a derbire. Nem éppen ideális körülmények a bemelegítésre - ez történt a Magyar Kupa elõdöntõje elõtt.
Bõ 17 perc késéssel aztán végre kezdetét vette a derbi.
Az ELTE elsõdleges célja nem is lehetett más, mint megnehezíteni riválisa dolgát, míg a tolnaiak a megszokott kezdõsorukkal vetették bele magukat a küzdelembe.
Teltek-múltak a percek és a csapatokat nem ismerõsök bizony nem tudták volna megállapítani, hogy a sötét-, illetve világoskék mezben játszik-e a Tolna, vagy pedig az ELTE. A pályán eltûnt a két együttes közötti osztálykülönbség, a fõvárosiak remek védekezéssel hatástalanították a nem sok átütõerõvel építkezõ tolnai akciókat, sõt idõnként megmutatták oroszlánkörmeiket is, és ha egy kicsit rutinosabbak, akkor sokkal korábban vezetéshez juthattak volna, mint a 15. perc. Mert ugyanis papírforma ide, esélyesség terhe oda, az ELTE Molnár Zsófia bombagóljával megszerezte a vezetést az ELTE gárdájának.
A hazaiak találata tolnai részrõl rémisztõen emlékeztetett a Fradi elleni összecsapásra. Hogy a szünetben ne kelljen kínos perceket átélniük a vendégeknek, arról Hodován Edit gondoskodott, aki egy perccel az egyetemisták gólja után ,,felavatta" a házigazdák kapusát.
Az elsõ félidõ így 1-1-es döntetlennel zárult, amely a versenykiírás értelmében akkor az ELTE továbbjutását jelentette volna.
De következett a második játékrész, ahol hét percig továbbra is kiegyenlített küzdelem zajlott a parketten. A 27. percben aztán az addig a ziccerek kihagyásával kitûnõ Varga Adél megrázta magát és 35 másodpercen belül kétszer ,,beköszönt" a hazaiaknak, 1-3-ra módosítva az állást. A remeklõ tolnai játékos példáját lemásolva a 29. percben Klézli Szandra is feliratkozott a találatszerzõk listájára. Ekkor úgy tûnt, hogy lényegében el is dõlt a találkozó. A hirtelen jött találatok sokkolták a budapestieket, akik ekkor szemmel láthatóan kezdtek egyre fáradtabban mozogni.
A 31. percben Farkas Mónika kozmetikázott az eredményen - a ,,Ketyi" becenévre hallgató játékos találata egy hajszálnyival visszahozta az ELTE reményeit, de a 35. percben Pfundtner Vivien megadta a kegyelemdöfést: a Tolna 5-2-re diadalmaskodott a fõvárosban, és ezzel bejutott a Magyar Kupa-döntõbe.
A végeredmény ellenére nagyrészt kiegyenlített összecsapáson rutinjának köszönhetõen a Tolna teljesen megérdemelten lépett tovább, míg az ELTE csapatának sem kell szégyenkeznie, mert lelkes játékkal rukkoltak elõ, a meccs hajráját leszámítva megizzasztották a vendégeket. Ha valami miatt mégis szégyenkezniük kell a házigazdáknak, az a pályájuk állapota, bár errõl nyilván õk sem tehetnek, hiszen a BEAC-csarnok minden, csak nem éppen egy modern építmény.
A másik elõdöntõt, a Vesta - Univerzum presztízscsatát január 24.-én vívják délben, a Csörsz utcai Sportmax2-ben.
Egy biztos: aki kilátogat arra az összecsapásra is, megállapíthatja: ég és föld a különbség a két helyszín között.
ELTE - Tolna-Mözs 2-5 (1-1)
Bogdánfy út, BEAC-csarnok. Vezette: Kovács P., Dobó G. (Takács Z.)
ELTE: Juhász A. - Molnár Zs., Galgócz E., Szöllõsi J., Szabó A. Cserék: Farkas M., Szabó V., Biri E., Budai B., Hatala R., Vida O. Edzõ: Ternyák Miklós.
TOLNA: Molnár E. - Hodován E., Kovács A., Simon B., Varga A. Cserék: Pfundtner V., Klézli Sz., Mausz R., Folk R. Edzõ: Pálinkás János.
Gólszerzõ: Molnár Zs., Farkas M., ill. Varga A. (2), Hodován E., Klézli Sz., Pfundtner V.
Sárga lap: Varga A.
B. Nagy Zoltán (NS)
