Futsal Hungary

A mai RiPortré vendége Dr Drucskó Zoltán, a Rába ETO Futsal Club ügyvezetõje. Irigyelt ember - gondolhatnánk - hiszen szinte mindent visz a csapata évek óta, sõt immáron külföldön is tekintélyt szereztek maguknak. A futsal szakmai, szervezeti kérdéseken felül azonban, most a magánemberre, a privát életére, gondolataira leszünk kíváncsiak.

A 2011-12-es bajnokság gyõztes csapatainak elnök-tulajdonosa mind a nõknél (Dr Juhász Viktor)  mind a férfiaknál - (Dr Drucskó Zoltán)- jogász végzettségû férfi. Humorosan szólva, adja magát a kérdés: tényleg jogi egyetemet kell végeznie valakinek, hogy ilyen sikerre, azaz bajnoki címre vigye a csapatát?
És ha még azt is hozzátesszük, hogy mindketten borsodi származásúak vagytok, hát nagyon pikáns a helyzet.
 - A végzettség az egy nehéz dolog. A teljesség igénye nélkül villamos-energiai ipari technikus, biztosítási szakjogász, aranykalászos gazda, futsal edzõ, Grassroots-menedzser és sportjogi szakjogász képzettséggel rendelkezem és hát, amikor a privát  gazdasági érdekeltségeit üzemelteti az ember, akkor bizony üzletemberként kell eljárnia, helytállnia. Természetesen jót tesz a diploma, de az én esetemben ehhez,  ahogy láthatjátok megfelelõ sport szakmaiság is párosul. Hasznát veszem az egyesület irányítása kapcsán a jogi végzettségemnek, hiszen rengeteg szerzõdést kötünk a szponzorokkal, támogatókkal, játékosokkal.
Kérdésedre válaszolva, talán nagyobb a felelõsségérzetünk, de elképzelhetõ az is, hogy a Szinva-patak csobogása volt ilyen jó hatással ránk.
Egyébként úgy tudom János, hogy Te is borsodi vagy!

A kérdezõ tudja - de a kedves olvasó nem biztos - hogy nem ejtõernyõsként csöppentél a futsalba, hanem aktív labdarúgó voltál. Hogyan kezdõdött a labda iránti szerelem, talán még futsaloztál is?
 - Minden gyerek így én is futballista akartam lenni, jó ötperces sétára laktunk a stadiontól. A DVTK ifjúsági csapatában futballoztam és az az igazság, hogy tizenhét és félévesen volt egy nagyon, de nagyon jó szezonom, ami talán feljogosította volna merészebb álmokra is az embert, de megítélésem szerint nem voltam olyan tehetséges, hogy profi szerzõdést kapjak, illetve egy térdsérülés elgondolkoztatott azon, hogy szabad-e egy lapra feltenni mindent. A mi korosztályunkból Vitelki Zolinak sikerült olyan karriert befutni, amire igazán büszke lehet, lehetünk. Így a tanulást és a Miskolci Egyetem megyei elsõ osztályú felnõtt csapatát választottam.

Barátaimmal pedig gondoltunk egy nagyot és beneveztünk a Magyar Ifjúság Kupa kispályás tornára, ahol nagyon jól szerepeltünk. Ez a társaság képezte a legendás miskolci MEGGY alapját, amely a futsal magyar bajnokságban az ezüstéremig jutott. Máig  meg van a nyíregyházi döntõ felvétele, melynek további érdekessége, hogy a Duna Televízió akkor közvetített elõször élõben futsal mérkõzést. Amatõrként, kedvtelésbõl játszóként alaposan megnehezítettük az akkori "profik", a válogatott gerincét alkotó Lõrinc Étterem dolgát, és talán nagyobb meglepetés is születhetett volna, ha ... Szóval Vágner sporit mi nem a Chile - Kamerun világbajnoki mérkõzés miatt nem felejtjük el.  Kétszer tagja voltam a futsal vidékválogatottnak, egy alkalommal  pedig a minifoci magyar bajnokság gólkirálya lettem, olyan mezõnyben, ahol Szekula Ferencet választották a legjobb játékosnak. Sportvezetõi karrierem pedig még aktív játékosként elindult, amikor 1992-ben megszerveztük Miskolcon a Magyarország-Hollandia futsal válogatott mérkõzést.

Miért éppen a futsal? Miért nem a nagypálya?
 - Az az igazság, hogy a MEGGY rövid idõn belül olyan sikeres formáció lett, hogy az embert nem vonzotta már annyira a nagypálya és hát az egyetem alatt nem is edzettem annyit, amennyi egy professzionális nagypályás labdarúgó esetében kívánatos lenne. Érdekesség azonban, hogy Sándor Pista bácsi tõlünk igazolta le a Diósgyõr felnõtt csapatába Galajda Tomit.

Hol találta meg az egzisztenciáját a privát életben, mit tudhatunk a civil szakmájáról, foglalkozásáról?
 - Jelenleg, immár 14 éve a bábolnai IKR Termelésfejlesztési és Kereskedelmi Zártkörûen Mûködõ Részvénytársaság jogi igazgatója és felügyelõ bizottságának tagja vagyok. Szakterületem a mezõgazdasági termelés pénzügyi finanszírozása és a mezõgazdasági befektetések, akvizíciók, mezõgazdasági termelõ üzemek felvásárlása, szervezet átalakítása.

Hogy került el az ország másik végébe, Gyõrbe?
 - Amint a korábbiakban jeleztem villamos energia-ipari technikus is vagyok. A jogi egyetem elvégzését követõen pedig a szakirányú elõképzettségemre tekintettel a gyõri Észak-dunántúli Áramszolgáltató  Részvénytársaságtól visszautasíthatatlan alkalmazási ajánlatot kaptam, így kerültem Gyõrbe. Immár 18 éve Gyõrben élek, itt telepedtem le, ez a város az otthonom. Azt gondolom, hogy a sportban történt szerepvállalásom eredményeképpen Gyõrben már megismernek és elfogadnak az emberek. Kimondottan jó kapcsolatot ápolok Borkai Zsolt polgármester és Bolla Péter kabinet fõnök urakkal. Nélkülük mi sem lehetnénk ilyen sikeresek. Rengeteg segítenek az egyesületnek, a hosszú távú fejlesztési elképzeléseinket mindig megvitatjuk velük  és a város állandó normatív pénzügyi támogatásukat élvezhetjük. Gyõr egy sportos város, olimpiai bajnok polgármesterrel, sajnos kevés ilyen van az országban. A város jelmondata: A jövõ Gyõrben épül! Mi, azért dolgozunk a kollégáimmal, hogy a jövõ futsalja is a Gyõrben épüljön fel! Azonban soha nem felejtem, hogy mit kaptam Miskolctól és hát amíg élek én ......

 - Hát meglehetõsen bonyolult. Sajnos leginkább a családom sínyli meg a távollétemet, de azt gondolom, hogy az egymás iránti szeretet átsegít minket a nehezebb idõszakokon is. 13 éve élek boldog házasságban, három gyermek édesapja vagyok (Lili  11 éves, Zalán 8 éves, Júlia Róza 2,5 éves.) Elfogadják, tolerálják, azt, hogy ami nekem fontos (futsal), az nekik is fontos kell, hogy legyen! Fociztam már akkor is, amikor megismerkedtünk és hát ismerik a mondást, hogy foci nélkül lehet élni, de nem érdemes! Julcsi lányom átlagon felüli gombérzékkel rendelkezik, úgy-hogy neki is csináljuk a nõi csapatot!

Az szakmai múltaddal miért nem az edzõi pályát választottad?
 - Noha az MLSZ felnõttképzési Intézeténél, Kozma Mihály irányítása alatt futsal edzõi képesítést is szereztem, úgy gondolom ebbe a szakmába csak annak szabad belevágnia, aki komoly tudással rendelkezik, és értéket tud teremteni. Sajnos nálunk még nem adottak a feltételek ahhoz, hogy a magam által támasztott feltételeknek megfelelõ edzõ válhasson belõlem, valamint jelenlegi idõbeosztásom sem teszi lehetõvé, hogy komolyan foglalkozzak ezzel a gondolattal. Játékos múltamnak azonban a játékosok kiválasztásában, szerzõdtetésében sok hasznát veszem. Az edzõi pálya azonban mégsem áll olyan messze tõlem. Az igazság az, hogy korábbiakban játékos-edzõként irányítottam Gyõr Város kispályás bajnokcsapatát az ISOL-2000 elnevezésû baráti társaságot, de persze az más kávéház.  

A magyarországi top futsal klub, a Rába ETO elnöke vagy. Joggal irigylik az eredményeket, a stabil háttért, a feltételrendszert? Egyszóval, könnyen hullott, hullik az öletekbe mindez, vagy ....?
 - 2009-ben a mûködésképtelenség határán lévõ, szállítói tartozásokkal rendelkezõ egyesületet vettünk át. Hónapról-hónapra éltünk, igazi hadi költségvetés volt akkoriban a miénk, de mára sok-sok munkával eljuthattunk odáig, hogy viszonylag átlátható, stabil gazdasági háttérrel  rendelkezünk. A stabil háttér az eredményesség szempontjából alapfeltétel, azonban nem minden. Célok, álmok, hatalmas mennyiségû munka és alázat nélkül nem juthattunk volna el idáig. Három év alatt három bajnokságot nyertünk, õsszel csak egy hajszál választott el minket, hogy Európa legjobb 4 csapat közé kerüljünk, ám én és kollégáim mégis egy olyan számadatra vagyunk a legbüszkébbek, amelyet csak nagyon kevesen ismernek. A napokban a futsal csapatértekezleten elhangzott, hogy közel 2500 igazolt futsal játékos van ma Magyarországon. Ha becsléseim nem tévednek akkor nõi csapatunk megalakulásával egyesületünk valószínûleg több mint 250 igazolt játékossal rendelkezik, azaz az igazolással rendelkezõ futsal játékosok közel 10%-a az ETO-ban kergeti a labdát, és akkor még nem beszéltünk az iskolai bajnokságban szereplõ gyerekeinkrõl. Nem ültünk tehát a babérjainkon, mindezt három év megfeszített munkájával sikerült elérnünk, de már azon dolgozunk, hogy családunk tovább bõvüljön, és még sikeresebb legyen. Nem irigyelni, hanem utánozni kellene minket. Sokan hangoztatják, hogy eredményeink csak a stabil háttérnek köszönhetõek, de még sohasem hallottam azt, hogy az elmúlt évek sikercsapatai szintén csak a meglévõ szponzori háttérnek köszönhetik eredményességüket, pedig a Csõ-Montage, az Aramis, a Gödöllõ, vagy akár a Mezei-Vill is a maguk idejében a legjobban finanszírozott magyar csapatok voltak. Nincs tehát titok, csak ésszerûen kell az elérendõ célokat kitûzni, és azok megvalósításáért rengeteget kell dolgozni. Ennyi az egész, persze ez manapság nem könnyû dolog.

Az a hír járja, hogy elkötelezted magad, és a klubot a nõi futsal mellett. Igaz ez, és ha igen, mi az oka, mik a tervek ezen a területen?
 - Az az igazság, hogy tavasszal a megszûnés szélén álló a Gyõri Dózsa futball csapatának több játékosának képviseletében Jakab Petra megkeresett minket, hogy tudunk-e nekik edzés lehetõséget biztosítani, befogadnánk-e Õket. Mivel Petra az egyesület marketing munkáját, kommunikációját is egyengeti nehéz volt neki nemet mondani, úgy gondoltam, hogy tartozunk neki azzal, hogy adunk a lányoknak egy esélyt az újrakezdéshez.  A munka megkezdése elõtt egy dolgot azonban tisztáztam a lányokkal: A név kötelez (Nomen est omen) ! Gyõrben, az ETO-nál csak a minõségre van igény és csak akkor fárasszuk egymást, ha komolyan gondolják a dolgot. Nos, a lányok végigdolgozták a tavaszt, a nyarat és most, az õszi szezon végén pontveszteség nélkül vezetik az NB2 Nyugati csoportját, ez önmagáért beszél. Ezt a hozzáállást és teljesítményt látva nem lehet kérdéses, hogy a klub minden segítséget megad a lányoknak. Nyilván színvonalában nem összehasonlítható a nõi szakág a férfi szakággal, de el kell mondanom, hogy személy szerint engem megérintett az a határtalan lelkesedés, ahogy a lányok a munkához álltak, és ahogy szeretik a sportágat és a legkisebb figyelmességet is megköszönik az embernek. Ez szokatlan a férfiaknál. Úgy gondolom, hogy nem dolgozhatunk rosszul, mert annak ellenére, hogy a lányok nálunk is amatõrök, a fél NBI bejelentkezett hozzánk, hogy nálunk szeretne játszani. Tervek? Tavasszal egy-két poszton meg fogjuk erõsíteni a csapatot, mivel meg szeretnénk nyerni a Magyar Kupát, és ahogyan azt az ETO-tól mindenki elvárja a 2013/14-es szezonban a Magyar Bajnokság a cél, hiszen a név kötelez! 

A teljesség igénye nélkül, említs pár nevet, akit munkája alapján becsülsz a magyar futsalban, és miért?
 - Én nem szeretnék külön kiemelni senkit. A mai pénzügyi és gazdasági helyzetben, aki  futsal csapatot mûködtet, azt  megilleti az elismerés, dicséret. Én úgy gondolom, hogy többek között Gyõrben talán, azért mûködnek jobban a dolgok, mert nem egy ember csinál mindent (nem one man showról szól a történet), hanem széles társadalmi összefogás eredménye a csapat eredményes szereplése.
Talán, ha valakit kifelejtenék a felsorolásból az vérig sértõdne, a  múltat egyébként le kellene zárni, nem visszafelé kellene tekingetnünk, hanem egy szebb közös jövõt kellene közösen felépítenünk. Sajnos az elmúlt idõszakban az egyéni érdekek mindig felülírták a közösségi érdekeket és emiatt a magyar futsal nem tudott felemelkedni, mindig elbukott, megrekedt a fejlõdés bizonyos szintjén. Nyitnunk kellene egymás felé, hogy egy szélesebb bázison, biztosabb alapokon gyorsabb fejlõdést tudjunk produkálni.

Ha valakinek, akkor neked kell rálátással lenned arra, hogy honnan jött, hol tart ma a magyar futsalunk? Mik lehetnek a további fejlõdés elemei?
 - Lehet, hogy tõlem furán fog hangozni, de megítélésem szerint az utolsó órákban járunk. Hagyományaink, és a sportágba történõ belépésünk ideje alapján az egyik legerõsebb futsal nemzetnek kellene lennünk, de a fejlõdés egy korai szakaszában sajnos megragadtunk. Ám mint elõzõ válaszomban is említettem nem visszafelé, hanem elõre kell tekintenünk. Nagyon sokat várok a Magyar Labdarúgó Szövetség által "megrendelt" futsal fejlesztési tervtõl. Észrevételeinket megküldtem Kozma Mihály úr részére. Nagyjából azonos hullámhosszon vagyok Misivel és nem szeretném, ha esetleg kimarad valamilyen általunk javasolt elem a dolgozatból, akkor az nyilvánosságra kerüljön, mert végre be kell látnunk, hogy elõrelépni csak egy úton és csak közösen lehet. Jelenleg nincsen fontosabb dolog attól, hogy a futsal társadalom megosztottsága megszûnjön, s közösen dolgozzunk céljaink megvalósításáért. Sok sikert kívánok mindenkinek a munka véglegesítéséhez!

Klubszinten persze azért van még a tarsolyunkban egy-két ötlet, gondolat, amit szeretnénk mindenképpen megvalósítani, melyek hosszú távon nem csak az egyesület, de a magyar futsal fejlõdését szolgálhatják, így aggodalomra semmi ok. 

 Azért egy-két gondolatot megosztanék veletek:

1.)    Futsal egy életen át
"A futsal lett a legkedveltebb és játszott sport országunkban a 6-18 éves tanulók között, ahogy kitûnik abból a tanulmányból, amit a spanyol CSD (Legfelsõbb Sporttanács, Fiatal Sport  Alapítvány ) készített " iskolai lakosság sportszokásai"címmel. A jelentés feltárja, hogy a futsal a futball után a legkedveltebb sporttevékenység azokban az általános és középiskolákban, ahol egy héten legalább 1x az iskolai tornaórákon kívül sport tevékenységet folytatnak, és a beíratott tanulók 63%-a részt vesz a tevékenységen. A tanulmányból kitûnik, hogy a fiúk többet sportolnak (73%) mint a lányok (53%)  és közülük 80% a szüleik példáját követve sportolnak.
Ennek a beszámolónak a célja, átvilágítást kapni a testnevelési gyakorlatról a gyerekek és a serdülõk körében, ugyanabból fogva iránymutatókat alkotni ami hozzájárul a politikák meghatározásához,  hogy támogassák a sportot és a társadalom ezen szegmensének sport tevékenységeket szervezzenek. Ezek az adatok megerõsítik a 2010-ben a CSD megbízásából, a CIS (Szociológiai Vizsgálóközpont) által elkészített jelentést, ami az országunkban lévõ sport szokások megismerésére irányult és kimutatja, hogy az emberek 9,6%-a (1.907.520)  7 és 64 év között akik sportolnak Spanyolországban: futsalt játszanak!"
Jó lenne idáig eljutni !

2.) Célkitûzések
Guardiola mondta: A futball nem költészet, érzelem: az eredmények minõsítenek.  Végre jó lenne eljutni a csapatvezetõknek is oda, hogy a szezon elején konkrét, számon kérhetõ célokat fogalmazzanak meg, amit a bajnokság végén ki lehet és ki is kell értékelni! Enélkül nem érdemes dolgozni, ez még a túléléshez sem elegendõ!

Rengeteg idõt, energiát fektetsz a futsalba. Mit gondolsz, megéri, kapsz vissza valamit a közegtõl, újrakezdenéd?
 - Szima Gábor mondta, hogy ha nem szállok be a debreceni futballba lehet, hogy gazdagabb, de jó pár élménnyel szegényebb lennénk. Így vagyok valahogy én is. Engem a futsal megfertõzött, játszottam az elsõ magyar bajnokságon, öcsém FIFA futsal játékvezetõ volt. A mi családunkban elképzelhetetlen az élet futsal nélkül. Az interjú elején beszéltem a felelõsségérzetrõl. Gyõrben már kb. 500  gyerek futsalozik, velük szemben sem lenne fair a megkezdett munkát abbahagyni, ha még néha tele is van hátizsákja az embernek.

Békés Karácsonyt és Sikerekben Gazdag Boldog Új Évet Kívánok mindenkinek !!!!!