A Székelyudvarhelynek nem sikerült pontot szereznie az UEFA Futsal Cup Elit körében, s bár az elsõ meccsen megszorították a Dinamo Moszkvát, nem sikerült legyõzni az orosz bajnokot. Ez a balsiker, s még egyéb tényezõk is meghatározták a dolgok további menetét. Ezekrõl beszélt honlapunknak Kozma Mihály, a csapat edzõje.
- Azt mindenki tudja, hogy a Dinamo Moszkva a két évvel ezelõtti Európa-bajnok, a világ egyik legjobb csapata. Tizenegy orosz válogatott szerepel náluk, köztük honosított brazilok, tehát jó játékerõt képviselnek. Valóban sikerült velük egy szoros mérkõzést játszani, és ahogyan szoktam mondani, a szoros meccsekben nemcsak a szoros vereség, de a döntetlen vagy akár a gyõzelem is benne lehet. Ezen a találkozón nem sikerült gyõznünk, mert három nullra ugyan vezettünk tizenkét perccel a vége elõtt, de lehozták a kapust, amit nagyon jól játszottak. Ez az egész mérkõzés iszonyú erõket vett ki a csapatból, a vészkapus játék pedig kifejezetten. Hatalmas sérüléshullámból jöttünk ki a tornára, ezért nem is voltunk fizikailag a topon, úgyhogy ezen a meccsen nagyon elfáradtunk. Ez kihatott késõbbi teljesítményünkre is, a második találkozón már csak fellángolásaink voltak. Így is szoros meccset játszottunk, de ezen a napon úgy nézett ki, hogy nem fogunk tudni nyerni. A harmadik összecsapáson sokkal jobbak voltunk, mint az azerbajdzsániak, ami azért érdekes, mert rajtunk kívül õk játszottak olyan sebességû mérkõzést az oroszokkal, ami tényleg nemzetközi szint. Náluk is van hat brazil játékos. Mi irányítottuk a játékot végig, de az elsõ félidben 1-1-es állásnál két nagyon súlyos sérülést szenvedtünk. Tóth Szabolcsnak kereszszalag-szakadása van, tehát hat-nyolc hónap kell afelépülésre, míg Madarász Jánosnak a térde ugrott ki, hetek múlva térhet csak vissza. Abban a pillanatban ez nagyon nagy ár volt, hozzátéve, hogy Gyurcsányit kiállították az elõzõ meccsen, így õ sem játszhatott. Fizikailag nem voltunk jóállapotban, Balázs Zoli is fájdalomcsillapító injekcióval védett. Ez történt, de mindennel együtt nagyon örülök annak, hogy a bajnokok bajnokai között lehettünk, mert ez a szint már tényleg az elit. Azzal együtt, hogy pont nélkül jöttünk haza, nagyon sok tapasztalattal gazdagodtunk nemcsak a játékban, hanem talán abban is, hogy egy professzionális játékosnak hogyan kell az életmódját, a szemléletét alárendelni a játéknak, s a pályán kívüli életét is rendeznie ahhoz, hogy eredményeket tudjon elérni a mérkõzésen. Nemzetközi szinten egy aprócska hibát is könyörtelenül megbüntetnek, ellentétben talán a hazai bajnokságokkal. A világ élvonalbeli csapatai egy rossz helyezkedést vagy egy rossz labdaátvételt is kihasználnak. Fejben mindig a maximumon kell lenni, és az egy nagy tanulság számomra, hogy a taktikai tudás ezen a szinten már rendkívüli módon döntõ, végzetes lehet.
A www.uh.ro is értékelte a zágrábi teljesítményt:
Jöttünk, láttunk, reméljük tanultunk
Szinte percre pontosan egy héttel azután, hogy elindult Zágrábba, tegnap délután hazaérkezett a Székelyudvarhely SK teremlabdarúgó-csapata. A román bajnok utolsóként, pont nélkül zárta az Elite-tornát, a játékosok és a stáb is csalódott, de a vélemények szerint a pozitívum, hogy van és lehet mit tanulni ebbõl.
Lódi és Igor doppingtesztje miatt a tervezetthez képest két órát, tegnap este tízig csúszott a zágrábi indulás, és az útvonal is hosszabb volt. A busz ugyanis hazavitte a magyar válogatott játékosokat, ezért Budapestet is útba ejtette (a Zágrábban látottak után a magyar fõváros - talán a korai idõ miatt is - visszafogottnak és szegényesnek tûnt). Ezt követõen Debrecent ejtettük útba, itt Kozma Mihály vezetõedzõ is leszállt. (Vasárnap délelõttig szabadot kapott mindenki.) Akik maradtak, jóval csendesebben, fõleg alvással, pihenéssel töltötték az idõt, hogy milyen gondolatokkal, az alábbiakból kiderül.
Balázs Zoltán: Nem így terveztük a tornát. Az oroszok elleni jó eredmény adhatott volna elég lelkierõt a másik két meccsre is. Vagy ha jó erõben vagyunk, akkor megcsíphettük volna õket. Nekem is voltak problémáim, pihentetnem, jegeltetnem kellett a lában, sajnálom, hogy pont nélkül maradtunk.
Lódi Tamás: Vegyesek az érzelmek. Messze vagyunk az Elite-körtõl, van mit fejlõdjünk. Nincs rossz csapatunk, de rendet kell tenni a fejekben. Nem csalódásként kell ezt megélni, hanem tanulni kell belõle, s akkor a bajnokságban kamatoztathatjuk a tanultakat.
Madarász János: Tudomásul kell venni, hogy erõnlét nélkül nem tudjuk ezt a játékot játszani. Csapatunk sokkal többre hivatott, ahhoz képest, amit most mutatott. Sajnálom, mert az elsõ meccs után úgy gondoltam, meglehet a második hely.
Gyurcsányi Zsolt: Nagyon sajnálom, hogy nem sikerült a pontszerzés, szerettem volna a pályán lenni az utolsó meccsen, talán akkor sikerül. Az oroszok ellen lett volna erre esély, de ott egyszerûen fizikailag nem bírtuk, az utolsó nyolc percben csak nyomoztuk a labdát, hozzájuk képest afféle amatõrök vagyunk. Sajnos.
Péter Róbert: Csalódott vagyok, mert többet vártam, négy pontra számítottam. Aminek örülök, hogy védhettem egy meccsen, egy tapasztalatszerzésbõl nekem sokat jelent.
Mihály Zoltán: Verhetõ csapatokkal is játszottunk, remélem, mindenki tanul ebbõl, mert tapasztalatot bõven gyûjthettünk. Az egyik baj, hogy néha nagyon hamar feladjuk, s ez nem jó. Nem akarjuk igazából a gyõzelmet, ezen változtatnunk kellene.
Nicuºan Lucian: Nem voltunk felkészülve sem testileg, sem lelkileg ilyen szintû tornára. Itt minden hibáért drágán fizetsz. De ilyenkor lehet a legjobban tanulni, látni, hogy hol vagy másokhoz képest. Ez a lecke akár jól jöhet a hazai bajnokságban.
Szabó Zoltán: Tanulságos torna volt, saját bõrünkön tapasztaltuk, hogy van hova fejlõdni. Az oroszok ellen viszonylag jól játszottunk, de ismerjük el, fölényben voltak, nekünk szerencsénk volt, valahol reális a végeredmény. Utána fejben és fizikálisan is összeestünk, és ez lett belõle. Most a bajnokságra kell koncentrálni, van ott is munka. Tóth Szabolcs: Csalódott vagyok a sérülésem és a torna miatt is. Senki nem gondolta volna, hogy pont a Moszkva ellen lesz esélyünk a gyõzelemre. Ehhez persze szerencse is kellett, de nem éltünk a lehetõséggel. A Zágráb ellen Gyurcsányi kiállítása volt a döntõ, az utolsón pedig a sérülések, a fáradtság, na meg az ellenfél centere (Sergio).
Szõcs László: Dühös vagyok és elégedetlen, mi lehettünk volna a torna meglepetéscsapata. Sajnos, a sérülések nem engedték, hogy jól felkészülhessünk. Elfáradtunk minden szempontból, kár, mert szerintem jobbak vagyunk mint a horvátok, s az azeriek.
Igor és Jorginho: Két meccset nyerhettünk volna. Persze voltak gondjaink, de szerintem ha nincs bennünk önbizalom, csak szerencsével nem lehet meccseket nyerni. Reméljük, annyit tanultunk ebbõl, hogy a bajnokság végéig sorozatban nyerjünk. Annyira szomorúak nem vagyunk. Ilyen a futsal, néha nyersz, néha nem.
Kozma Mihály, vezetõedzõ: Hasznos volt, mert játékosaim láthatták a világszínvonalat, a profi játékosokat. De nem-csak játszottak, éltek is velük. Láthatták, mit jelent professzionálisan élni, milyen szellemben kell a futsalt játszani. Nem bírtuk az iramot, az okok ismertek. Megpróbáltuk a lehetetlent, de nem sikerült.
Botorok János, másodedzõ: Nagy lehetõséget szalasztottunk el. Ha hozzunk a tavalyi formánkat, nagy meglepetést okozunk. Látjuk a hibáinkat, remélem, ki tudjuk javítani ezeket. A tanulság egyszerû: dolgozni kell, csak így lehet eredményt elérni. Remélem, jövõben ugyanitt lehetünk.
Albert István, segédedzõ: Engem a honvágy gyötör. Luxuskörülmények között éltünk Zágrábban, de ha nem jönnek az eredmények, jön helyette a honvágy. Ez szomorúsággal párosul, mert lehetõségünk volt, szerencsénk is, de egyik rossz eredmény hozta a másikat, meg a többi rosszat. Pedig lett volna keresnivalónk mindhárom meccsen.
Kocs Levente, segédedzõ: Belegázolhattunk volna az futsaltársadalom lelkivilágába, magunkra irányíthattuk volna a figyelmet. Nem éltünk a lehetõséggel. Jó az orosz példa: félórát katasztrofálisan játszik, utána átlépnek egy másik dimenzióba, és megfordítják az eredményt. Ez a profizmus. Sajnálom, de elfáradtunk, minden ellenünk fordult, pedig többet ki tudtunk volna hozni az egészbõl.
Balogh Ödön, masszõr: Egy vereség, két gyõzelemmel számoltam, sajnos, nem így lett. A felkészülés nem sikerült nagyon jól a sérülések miatt. Emiatt, ha a csoportkörben erõnlétben 100 százalékot, most csak olyan 40 százalékot tudott nyújtani a csapat, szerintem ezen múlott.
Vali Ioniþã, a szövetség küldöttje: Másféle futsal ez, a különbség csapatunk teljesítményén látszott. Egy kívülálló csak a három vereséget látja, pedig nem így van. Jó taktikával és szerencsével 3-0-ra vezettük a Moszkvát, nem tudom, hogy ez valakinek valaha sikerült, de csapatunk ebben az állapotban csak 30 percet bírt ki, ezután megtört. Erõnlét, fáradtság, sérülések,egyéni hibák, ambíció- és önbizalomhiány, mindez közrejátszott a késõbbiekben is. Ennek ellenére hasznos torna volt, tapasztalatot szereztünk, láttunk, hol a helyünk Európában. Remélem, a tanulságokat is le tudjuk majd vonni.
Szász Csaba
