- Két hónap van az EB nyitó mérkõzéséig hátra. Ha százalékban kellene kifejezni felkészültségünket, milyen számmal értékelnéd a válogatott mostani állapotát?
- Százalékos arányban nehezen tudnám kifejezni, inkább azt mondanám, a tervezetthez képest idõarányosan állunk. A kiválogatás után most a sorok ideális összetételén dolgozunk. Nem egyszerû ez sem, hiszen például az a sor, amelyiknek fõleg a támadójáték a feladata, nagyon sok gólt kap. Valószínûleg itt változtatni kell, vagy a mérkõzés alakulásának a függvényében kell alakítani ezt a sort. Egy azonban biztosnak látszik, fõleg a bajnokcsapatra és a gyõriekre fog épülni a csapatunk.
- Milyen jellegû munka sûrûsödik még a következõ idõszakba?
- Most elölrõl kezdünk mindent, és átismételjük amit már tudunk, rendezzük a védekezésünket, a támadásunkat, és a pontrúgásainkat is. Az edzõtáborozások során majd a védekezésbõl a támadásba történõ átmenettel, és a támadásból történõ visszarendezõdéssel fogunk a legtöbbet foglalkozni. Döntõ ugyanis, hogy ezt egy csapat milyen gyorsan csinálja.
- Megkap-e mindent a válogatott a további felkészüléshez, avagy kell kompromisszumokat kötni?
- Eddig, amit szerettünk volna azt megkaptuk. Megfelelõ ellenfelekkel, megfelelõ mérkõzéseket kötött le számunkra a szövetség, és egy kapusedzõvel is bõvülhetett a szakmai stáb. Remélem ezek után is, a leadott szakmai tervünkhöz hozzá tudja rendelni a forrásokat a szövetség. A bajnokság végétõl ugyanis, szinte minden héten legalább három - négy napot, együtt kellene készülnie a válogatottunknak az eredményes szereplés érdekében.
- Ha majd az EB-n reméljük továbbjutunk csoportunkból, ott is találkozhatunk a brazilokat megközelítõ tudású válogatottal. Ellenük mire számíthatunk?
- Egyelõre, a brazilokat nem közelíti meg senki. Ilyen dinamikusan és agresszívan letámadó csapattal még soha sem találkoztunk, a régi dicsõ idõket idézi most a játékuk, amikor még egyértelmûen uralták a világ futsalját. Továbbra is õk támadnak a legjobban a világon, de most már védekezni is tudnak. Az európában játszók zöme már kiöregedett, a következõ vb-n már biztosan nem fognak játszani, ezért jönnek tehát a fiatalok, akik új edzõvel új koncepció szerint készülnek. Ennek lettek a vesztesei az oroszok is és mi is, de még sokan, amíg ki nem találnak valami ellenszert.
Minden esetre mi remélem tanultunk ebbõl, és megpróbáljuk alkalmazni ezt a hihetetlen dinamikát és agresszivitást a védekezésben és a támadásban is. Remélem ebben az európai játékvezetés is partner lesz, mert ha ezeket a meccseket a kontinensünkön játszottuk volna, akkor rengeteg büntetõhöz jutott volna a csapatom.
- Mi hiányzik a mi játékunkból, hogy esetleg szorosabb eredményt érjünk el? Mostanában több alkalommal láthattuk, hogy a mezõnyben még úgy ahogy, de ellenfelek tudunk lenni. A kapu elõterében azonban nekik szinte mindig minden sikerült, nekünk pedig a legnagyobb helyzetek is kimaradtak.
- Elsõsorban a labdabiztonság. Jók a magyar játékosok is egy bizonyos sebességi szintig. Ha ennél gyorsabb a játék, már állva maradni is nehéz. A képzettség, a játékos minõsége már 14 éves korára eldõl, ezért is fontos sportágunk számára, hogy gyerekkortól felépítse a futsal utánpótlását. Az edzések sebességének fokozásával tudunk segíteni valamit a jelenlegi, de még a nagypályás képzésbõl érkezett játékosainknak. Nagy azonban a különbség azokkal szemben, akik gyerekkortól ezt csinálják. Improvizatívan támadunk, nehezen kerülünk helyzetbe, és azt is gyakran elkapkodjuk. Ez is ennek a következménye. No meg annak, hogy a magyarok talán fejben a leggyengébbek. A cél eléréséhez szüksége belsõ, és külsõ motiváció tekintetében, az önmagunkból jövõ belsõ késztetés, az ego, nem elég erõs, ezért vereségek esetén gyakran hivatkozunk a külsõ körülményekre. Ha pedig tényleg nem ideálisak ezek a külsõ körülmények, akkor már van is mire hivatkozni. A bíró, a talaj, a labda, az utazás, a közönség, mind hibásak. Éppen ezért, a magyarok csak csapategységben, és csak rendkívüli fegyelmezettséggel vehetik fel a versenyt a spanyol, olasz, vagy portugál együttesekkel szemben. A csapategység kialakítása ezért a legfontosabb a számunkra, mert ez az egyetlen járható út. Ezért kell lemondanom olyanokról is, akik bár kiváló képességekkel rendelkeznek, de nem tudják saját magukat a közösség szolgálatába állítani. Alázatra van szükség a játék és a csapattársak irányába, nem elég tehát a képesség. Elismerem azonban, hogy a sztárokat, akik már sok mindent elértek ebben a játékban, borzasztó nehéz erre rávenni, gyakran szigorú rendszabályokat kell alkalmazni. Amikor azonban ez sikerül, a csapat érdekei és az egyéni érdekek egybeesnek, csodákat tudnak mûvelni. A mentális felkészítéssel tehát állandóan és folyamatosan foglalkozni kell. A profi világban ezzel foglalkoznak a legkevesebbet.
- Most hogy érzed, fog örömet szerezni nekünk a magyar válogatott január végéig?
- Ha ezeket a dolgokat sikerül megoldanom a kollegáimmal, akkor igen. Szerintem mindenkit feldob az, hogy idehaza, saját több ezres közönségünk elõtt játszhatunk. Jó teljesítmény esetén pedig könnyen egy elõkelõ klubban találhatja magát valaki. Az egyéni érdekek és a csapatérdekek tehát egybe fognak esni. Ha sok és jó munkát végzünk, meghozhatja az önbizalmunkat is. Remélem az egymással ma még rivalizáló játékosokat, egységbe tudom forrasztani és akkor minden lehetséges.
