Tény, a hazai rendezésû Európa-bajnokság nyitómérkõzésén vereséget szenvedett Azerbajdzsántól a magyar futsalválogatott, s tény az is, hogy nem játszottak jól Lódiék. S valóban az azeriek kapusa inkább nézett ki sarki fûszeresnek, mint válogatott sportolónak, s a honosított brazilok egyike-másika ránézésre túlkorosnak számítana még néhány falusi öregfiúcsapatban is, meglepõ az a negatív - a sportágat és a válogatottat egyaránt bántóan lekicsinylõ - kritika, amely a nemzeti együttest a vereség után érte.
Meglepõ és talán korai is, hiszen mindenki tisztában volt vele, az azeriek kilenc honosított brazillal jönnek az EB-re. Nem véletlen, hogy volt, aki titkos favoritként említette az együttest. Majd meglátjuk mire jutnak velük a csehek, s a még komolyabb játékerõt képviselõ ellenfelek.
Az azeri válogatott egyébként legyõzhetõ lett volna, és bár tudjuk, hogy a ha-val kezdõdõ mondatoknak fõleg a sportban nincs sok értelme, a mérkõzést többször visszanézve, ha kicsit szerencsésebb, fõképp magabiztosabb a magyar gárda, és játékosai valóban elhiszik, hogy lett volna keresnivalójuk, legalább döntetlenre hozhattuk volna ezt a meccset.
A gyorsan bekapott gól után hamar sikerült egyenlíteni, s ugyan az azeri csapat irányított, no meg Balázsnak is akadt bõven védeni valója, nem unatkozott a vendégek rutinos hálóõre sem. Csak az elsõ játékrészben Dróth gurítása, Lódi nagy lövése, a végén Gyurcsányi helyzete is beakadhatott volna, helyette két hibából kaptunk két gólt. Fõleg a másodikért volt kár, hiszen a kétgólos elõny alaposan megnyugtatta, az amúgy is magabiztos ellenfelet.
A folytatásban is voltak a lehetõségeink - rögtön fordulás után Lódi találhatott volna a kapuba - ám mivel kimaradtak a helyzeteink, már sohasem nem tudjuk meg, hogy vajon az azeri csapat tudatosan állt-e vissza a második félidõben és sétálta végig a játékrészt, vagy a magyar letámadásnak köszönhetõen játszott aztán védekezõbb felfogásban. Bár a közeli képeken, az idõkéréseknél nem ez látszott, nyilván elõbbinek van a nagyobb sansza. Elveszítettünk egy meccset, szégyenkezni persze semmi ok. Szombaton, a csehek ellen lesz lehetõség javítani és csattanós választ adni.
Cinikus, lenézõ kritikát a saját nemzeti együttesünkkel és a sportággal kapcsolatban megfogalmazni azonban sokkal több, mint rosszindulat. Butaság, pláne, ha egyszer - nem is oly rég - már megégette magát az ember valami hasonlóval.
Lehet persze megjegyzést tenni, ám nem holmi pénzdíjas teremfociról, de nem is a hazai nagypályás élvonal érdektelenségbe fulladó téli teremtornájáról - és ha még kicsiben is -, de mégis csak egy Európa-bajnokságról van szó. Ahol az érdeklõdés, a kétszer hat-hétezer nézõ azért önmagért beszél. Persze tudom, ettõl még nem kell elájulni, de meg kellene végre tanulni valaminek örülni is.
Szeitz Tibor
www.etofutsal.hu
