Egy magyar kapus az osztrák futsalban
2017.02.09 | 11:40
Lekics József már korábban is beszámolt a Hungarynak ausztriai futsal tapasztalatairól, és most ismét bepillantást nyerhetünk a sógorok futsaljáról.
Először is szeretném megköszönni a lehetőséget a futsalhungary oldalnak, hogy megjelenést biztosítanak ausztriai futsal idényem bemutatására.
Rólam azt kell tudni, hogy 29 éves vagyok, kapus, és közel 6 éve már, hogy az ETO Futsalnál egyetemistaként kaptam edzéslehetőséget, és pár meccsen pályára léphettem a klub második csapatában. Ezután munkahelyi elfoglaltságom miatt a váltás mellett döntöttem, és Ausztriába szerződtem, ahol háromszor álltam dobogón az 1. FC Murexin Allstars Wiener Neustadt csapatával, és egy alkalommal Osztrák Kupát is nyertem a klubbal, illetve szerepeltem az UEFA Futsal Cup előselejtezőjében.
2014-ben azonban munkahelyváltás miatt elhagytam a klubot, és 2015 év elején a Göcsej SK csapatába igazoltam, ahol részese lehettem az NB2 nyugati csoportját megnyerő csapatnak. Ez azért is különösen nagy élmény számomra, mert szülővárosom csapatának segíthettem egy rövid ideig. Az élet úgy hozta, hogy ismét költöztem, és ezért a teljes 2015/16-os szezont kihagytam, de hiányzott a futsal, és ezért 2016 nyarán elfogadtam korábbi csapatom a Murexin hívását, és visszatértem Ausztriába.
Az osztrák bajnokság színvonala abban az időszakban, amíg nem voltam kint, sokat emelkedett. Új klubok tűntek fel tele szerb, bosnyák, horvát, szlovén, albán játékosokkal, akik nagy tempót diktálnak, és már taktikailag is fegyelmezettebbek. A sok külföldi miatt azonban az osztrákok számára annyira nem vonzó a bajnokság, ezért kevés a néző, de idéntől minden fordulóról volt internetes gólösszefoglaló, illetve megválasztották a forduló legjobbjait is.
Csapatomban az első kihívás számomra az volt, hogy megszerezzem a kezdő pozíciót a kapuban, ami a felkészülési időszak végére edzésmunkámmal, illetve edzőmérkőzéseken mutatott teljesítményemmel sikerült. A szakvezetés a bajnoki címet tűzte ki célul számunkra, ami mindenképpen nagy kihívás volt, hiszen a bajnokság előtt első 6 közé várt csapatok közül egyedül mi voltunk olyanok, ahol egy teljes sornyi osztrákot ki tudtak állítani, miközben voltak csapatok, ahol csak szerbek, bosnyákok alkották a keretet. És például a Stella Rossa fiatal kapusa a szerb bajnok Kragujevac csapatától kapott egy teljes hetes felkészülési lehetőséget, míg nálunk edzéseken jobbára a második kerethez tartozó fiatalok edzettek, és saját kapusedzéseimhez a feladatokat internetes videókból vettem.
Az edzéshiány azonban a bajnokság során nem látszott a mezőnyjátékosainkon, akik természetesen nagypályás bajnokságok miatt jó erőállapotban voltak, viszont az élcsapatok közül a mi játékunk volt a legegyszerűbb. Egy visszavont védekezésből gyors kontrákra építettünk, amit igyekeztünk lövéssel befejezni és gyorsan visszazárni. Az edzéshiány miatt, nem volt több szöglet, vagy oldalberúgás variációnk, a lehető legegyszerűbbeket próbáltuk jól megoldani. Természetesen a tabella hátsó részében tanyázó csapatok ellen mi domináltunk, de ezek a társaságok nem képviseltek nagy játékerőt, inkább lelkesek voltak. Csapatunk pedig tökéletesen játszotta, amit tud, és jöttek is az eredmények, amihez talán az is hozzájárult, hogy 2 játéknapon is megválasztottak a forduló legjobbjának. Egészen az utolsó előtti játéknapig reális esélyünk volt a bajnoki cím megszerzésére, azonban akkor az újonc Diamant Linz megérdemelten győzött le minket a bajnokság során másodszor, ezzel eldöntve a bajnoki cím sorsát. Őszintén megvallva idén a linzi csapat bajnoki címe nagyon is megérdemelt, 18 mérkőzésből 16-ot megnyert egy döntetlen és egy vereség mellett, és Ausztriában ők mutatták be a legszebb futsalt, több taktikai variációval rendelkeztek, mint bármelyik másik csapat, tudtak 5-4 ellen is támadni, és végig koncentráltak tudtak maradni.
Csapatomnak maradt az a dicsőség, hogy egyetlen osztrák klubként 11. szezonjában is a dobogón, most éppen a második fokán, végzett, ezzel elmondhatja magáról, hogy még sosem szorult ki a legjobb három csapat közül.
Ezen kívül csapatkapitányunk Daniel Englisch gólkirály és a bajnokság legjobb játékosa lett, engem pedig a bajnokság harmadik legjobb kapusává választottak. Ez azért nagy megtiszteltetés, mert a szerbek nagyon összetartóan szavaztak a szerb kapusokra, így kisebb csoda, hogy nem csak belőlük állt a dobogó a kapusoknál. Ezért külön köszönettel tartozom a magyar futsal válogatott korábbi kapusának, Balázs Zoltánnak, aki videó elemzései segítségével nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a lehető legtöbbet tudjam nyújtani a pályán.
A továbbiakban csapatomra és rám a Challenge League megmérettetése vár, ahol célunk a bajnoki cím megszerzése, amiben várhatóan a Murexin segítségére lesz Lódi Tamás is, akinek játékengedélye megérkezett Bécsújhelyre.
(A cikkben szereplő képek és videók a Futsal in Österreich oldal jóváhagyásával kerültek felhasználásra.)
