Magyar Angelika korábban egy fodrászüzletben dolgozott masszõrként, de váltani akart, amikor egy ismerõse szólt: a helyi teremfocicsapat gyúrót keres. Mivel Angelikának gyógymasszõri végzettsége van, megfelelt a futballcsapat számára, és mos tmár lassan egy éve õ gyúrja a profi focistákat.
- Ritka a futballcsapatoknál a nõi masszõr, rajtam kívül egyrõl tudok - kezdi Angelika -, de nem is csodálom. Amikor elkezdtem a munkát, az elsõ két hónapban nagyon fájtak az ujjaim, gyakran jegeltem, kenegettem õket. Aztán szép lassan hozzáerõsödtem ehhez a hivatáshoz.
Angelika eredeti terve az volt, hogy kórházban fog dolgozni, de ez nem jött össze, amit ma már nem is bán. Nagyon jól érzi magát a focicsapatnál.
- Zökkenõmentes volt a beilleszkedés, a fiúk tudomást sem vesznek arról, hogy nõ vagyok - folytatja a 34 éves, egyedülálló anyuka.
- Mivel az öltözõben van felállítva a gyúrópad, elõttem vetkõznek, fürdenek a fiúk, de ez nem téma nálunk, olyan, mintha ott sem lennék. Természetesen a padra azért gatyában fekszenek fel. Mivel Angelika egyedül él hatéves kisfiával, Krisztiánnal, a munkarendjébe ezt a tényt is be kell iktatni. A délelõtti edzéskor a kisfiú oviban van, de az esti edzésekre rendszeresen magával viszi. A hétvégi meccsek idején azonban a nagymama vigyáz rá.
- Úgy látom, nehezen viselik el a férfiak, hogy fiúk között dolgozom - meséli Angelika.
- Persze valahol megértem, én sem örülnék neki fordított helyzetben. De már annyira megszerettem ezt a munkát, hogy ez sem jelent gondot nekem. Egyedül az furcsa még, ha meccs közben be kell futnom egy sérülést szenvedett játékoshoz. Már megtanultam kezelni a kisebb sérüléseket, a nagyobbaknál úgyis orvost hívunk. Ha valakit érzékeny helyen talál el a labda, akkor is befutok, de segíteni nem tudok. Ezeket a helyzeteket egy kínos mosollyal oldjuk meg...
T. R.
Fotó: Kecskeméti Zoltán
http://www.borsonline.hu/
