Egy álom, ami megvalósult!
Boldog vagyok és köszönöm mindenkinek, aki segített elérni ezt az eredményt. Felemelõ érzés volt magyarnak lenni és képviselni az országot. Sokan beszéltek ezekben a napokban országunkról nem, csak azért mert Török Károly vezette a döntõt, hanem azért is, mert kis országunk rendezi a következõ EB-t. Hogy miért beszéltek errõl? Mert érezhetõ volt, hogy a kint lévõ hat európai csapat közül bárki bekerülhet a legjobb négy közé. Végül is három csapat bekerült és bár a brazilok nyerték a világbajnokságot azért azzal mindenki tisztában volt, hogy az európai csapatok a legjobbak közé tartoznak Egy EB megrendezése hatalmas megtiszteltetés egy ország számára. Persze ez most nagy falatnak tûnik, de én tudom, hogy a rendezés jó kezekben van és az ezért felelõs személyek mindent megtesznek a siker érdekében. Persze sok az olyan ember, akinek a futsal a szíve csücske, és most elégedetlen és sokszor kemény kritikákkal illeti a futsal vezetõit, mert a kellõ fejlesztések és fejlõdések elmaradnak. Türelem, erre is van megoldás! De errõl majd késõbb most ünnepeljünk egy kicsit és néhány kulisszatitkot szeretnék megosztani veletek.
Amikor 19995-ben Vágner Lacival lementem a lõrinci sportcsarnokba és elkezdtem vezetni a futsal mérkõzéseket /nem vezetni inkább közelrõl nézni, mert a Laci rendezte az eseményeket én inkább ismerkedtem a közeggel/ nem gondoltam volna, hogy VB döntõt fogok vezetni. A cél persze az volt, hogy egy brazil-spanyol döntõt vezessek, de akkor ez csak egy nagyon szép álomnak tûnt. De a nagyok Vágner, Hornyák, Herbály, Szabó J játékvezetõkkel 3 év alatt levezetett több mint 2000 mérkõzés megtanított az alázatra, a tiszteletre és a koncentrálásra. Persze alapok nélkül nem megy, de végül is megtaláltam a helyes utat és végül a végeredmény engem igazol.
Brazília és a döntõ!
Mielõtt bárki azt gondolná, hogy milyen szerencsés ez a Török, mert egy hónapon keresztül sütette a hasát a Rióban az nagyot téved. A szerencse rendben van, mert nélküle nem megy, de a süttetés elmaradt.
Néhány adat az ott eltöltött idõrõl.
Az utazás kimerítõ volt, de a nagy élmény és a várakozás elnyomta azt a rossz érzést, hogy itthonról elindulva a szállodába való belépésig 26 óra telt el. Néhány óra mérgelõdés mondjuk a San Paulo-i repterén csomagcipelés 2 óra útlevél kontrol után hatalmas élmény volt megérkezni a Winsor Barra szállodába, aminek látványa és kilátása azonnal kárpótolt az utazással járó kellemetlenségekért.
Az elsõk között érkeztem, így az elsõ napon kényelmesen elfoglalhattam a szállást és ismerkedhettem a közeggel. A fantasztikus ételkínálat rögtön megrémített és rádöbbentem, hogy a két hónapos edzés Nagy Józsi bával és Stamler Péter szövetségi edzõvel nem lesz elegendõ a súlyom megtartására. Azért az elsõ négy nap megálltam a hatalmas „zabálásokat", mert tudtam, hogy néhány nap múlva tesztelnem kell és a nehéz edzések által leadott 6 kg azért elég tartalékot jelenthet a késõbbiekre.
Másnap megkezdõdött a továbbképzés, amely rémálomként csapott le ránk!
Egy hetes program:
7:00 ébresztõ
Reggeli
9:00 edzés 12:00-ig, amely a fizikai edzés és a játékvezetés technikai gyakorlataiból állt, amely kicsit meglepõ volt számunkra.
13:00 ebéd
14:00- 18:00-ig elméleti továbbképzés, amely nemcsak az idõ hosszúsága miatt volt sok, hanem a portugál, spanyol és angol nyelven zajló továbbképzéseken végig kellett koncentrálni, mert folyamatos kérdés feleletek és maga a nyelv megértése állandó figyelmet igényelt.
Azért volt néhány játékvezetõ, aki bealudt például az ausztrál játékvezetõ elsõ hat napja az átállás nehézségeivel telt. Ausztrália messze van és az idõeltolódás miatt délután már nagy ásítozások voltak.
Egy hétig nem mentünk ki a városba nem láttunk semmit, hanem kõkeményen készültünk a Vb-re.
Sikeres fizikai teszt után eldõlt a sorsom. Irány a fõváros, Brasília. A játékvezetõk egyik fele a fõvárosban a másik fele Rióban maradt.
Azért azt megjegyezném, hogy nagyon hiányzott a családom és a barátok, és nagyon nehéz volt feldolgozni az események sokaságát. A fizikai és elméleti leterheltségen kívül a pszichés hatások feldolgozása sem volt könnyû feladat.
És ez még csak az elsõ hét.
Nagyon örültem, amikor megtudtam, hogy az a megtiszteltetés ért, hogy a nyitómérkõzést vezethetem, mert azért azzal tisztába kell lenni, hogy ez milyen nagy esemény. A nyitómérkõzést megkapni mindenképpen nagy szakmai megtiszteltetés és elismerés. Akkor most joggal kérdezhetnénk milyen a döntõt megkapni? Hatalmas szerencsezuhatag áradata és a körülmények szerencsés alakulása, persze nem árt, ha valaki mérkõzést is tud vezetni!
Az elsõ tíz nap után végre már eljött a várva várt pillanat és elkezdõdött a brazil - japán.
Nagy és felejthetetlen élmény volt!
A fõváros nagy élményt nem nyújtott számunkra az új épületek és a bevásárló centrum megtekintésén kívül az ég egy adta világon semmi érdekességet nem láttunk. A hangulattalan sivár, egyébként modern épületek mégis néha a kommunizmus hangulatát jutatták eszembe. Az itt eltöltött két hét alatt kétszer voltunk kint a városban, ennyi idõm volt vásárolni és képzeljétek két sört is meg tudtam inni ez idõ alatt. Egyébként nem is olyan rossz a brazil sör és fantasztikusan finom a kávéjuk.
Ja, gondolom most az a kérdés jönne, hogy milyenek a brazil nõk. Hát arcra nem a legszebbek, de alakra nekem már a huszadik nap után minden nõ tetszett!
Azért amikor nem kellett mérkõzést kellett vezetni, hanem idõt mérni, vagy tartalékbíró voltam, az ugyanolyan lekötöttség és koncentrálást igényelt, mintha mérkõzést vezettem volna. Nos, akkor azért volt idõm lemenni a szálloda uszodájába és zenét hallgattam úsztam és sokat gondoltam a feleségemre, aki igazi társként viselkedett és átsegített a lelki válságokon. Az õ lelki támogatása nélkül nem juthattam volna el a döntõig. Harmincegy nap egyedül nagyon nehéz, és átélni ugyan hatalmas élmény egy VB-t, de aki nem készül fel a pszichés megpróbáltatásokra az hamar elbukik.
Az elsõ négy mérkõzés után jött egy nehéz nap, amikor is a Játékvezetõ Bizottságnak a 34 játékvezetõbõl 14-et haza kellett küldenie. Sajnos a különbözõ területi és politikai körülmények figyelembevétele miatt már az elsõ körben 3 európait is hazaküldtek.
A második szûkítés rá négy napra következett, és máris csak két európai maradt egy portugál és egy magyar.
Vissza Rióba!
Nem volt könnyû átélni a visszautazás nehézségeit Rióba, de azért valahogy eljutottunk a kiindulási helyszínre a Windsor Barra szállodába. A repülõtértõl a szállodáig két óra kocsikázás a nagy dugó miatt. Igazi felüdülést csak az utolsó öt perc jelentett, amikor a Copacabánán megpillantottam a fürdõzõ csinos lányokat, rögtön elfelejtettem az utazás fáradalmait.
A jelenlévõ játékvezetõk névsorából két lehetõség látszott kibontakozni. A portugál és a magyar európai jelenlét arra engedett következtetni, hogy valamelyikünk a várható brazil -spanyol döntõt fogja vezetni.
Mivel én nem beszélek spanyolul sem portugálul a portugál kollégámnak nagy elõnyt jelentett a lobbizásnál a nyelvtudás a szó valós értelmében is. Õ magát már a döntõbe képzelte, de azért volt egy nagy elõnyöm, engem a csapatok már tíz éve ismernek és a szakmai elismertség nagyon sokat számít, mert azért a vezetõség mielõtt kijelöli a döntõre a játékvezetõket azért felméri a csapatok véleményét.
Amikor a vacsoránál kijelölték az elõdöntõ játékvezetõit és a portugált jelölték a brazil -oroszra már éreztem, hogy itt valami állom készül megvalósulni. Amikor az elõdöntök kihirdetése után együtt mentem fel a nagyfõnökkel a liften és õ rám kacsintott, ez döntõt jelentett, akkor az olyan érzés volt, amit leírni nem lehet.
Az álom és a valóság!
Amikor a bronzmérkõzés elõtti napon elmentünk kirándulni még nem lehetett tudni hivatalosan, hogy ki mit vezet, ezért nagyon vártam a pillantot, amikor kihirdették a harmadik helyért és a döntõre a játékvezetõket. Fantasztikus érzés volt hallani a nevem a döntõ mérkõzés levezetésének kihirdetésekor.
Elsõként a feleségemmel közöltem a jó hírt és a nagy sírást követõen hívtam csak fel a barátomat Vágner Lacit aki hasonló meghatódással vette tudomásul közös sikerünket. Aznap hosszú éjszakám volt, mert nem tudtam elaludni. A döntõrõl és arról a napról nem tudok mit írni, mert az olyan élmény volt, amit nem lehet szavakba foglalni. Köszönöm mindenkinek azt a sok sms-t és gratulációt, amit kaptam a mérkõzés elõtt és után. Ami külön öröm számomra, hogy ez a nagy nap úgy telt el, hogy a nap végén, büszkén nézhettem a tükörbe és pörgethettem vissza a legnehezebb és legcsodálatosabb harminc napomat.
Három EB döntõ 4 BL döntõ egy VB elõdöntõ, valamint az a 105 nemzetközi és több mint 200 NB I-es mérkõzés után méltón lehetek büszke arra, hogy egy VB döntõvel koronáztam meg pályafutásom.
Egy barátom azt írta - azon kevesek közé tartozol, aki valóban elmondhatja, Karcsi te a csúcson hagytad abba.
Egy álom, ami valóra vált! 
