Olvasóink körében kedvező fogadtatásra lelt a jövő reménységeit bemutató sorozatunk. Közülük elsőként Vámosi Georginával a Tolna-Mözs játékosával készítettünk interjút. Az idő minket igazolt, Gina azóta bemutatkozott a felnőtt csapatban is, mi több az első sor tagjaként bizonyította tehetségét.
Elsőként Téged mutattunk be riportalanyként a Jövő reménységeit bemutató nagy sikerű rovatunkban. Nem csalódtunk benned, hiszen oroszlánrészed volt az utánpótlás bajnoki címetekben. Idén viszont nálunk már szintet léptél és a Bajnokság felfedezettje címre tartunk esélyesnek. Képes leszel megfelelni ennek a kritériumnak? Mi szükséges ehhez?
– Igen remélem, hogy meg tudok felelni. Ehhez természetesen ugyan olyan munkát kell belefektetnem mint tavaly, vagy még valamivel többet is. Azon leszek, hogy segíteni tudjak a csapatnak és megfeleljek minden elvárásnak!
A Thelena kupán cseppet sem tűntél megilletődve, bomba gólokkal és gólpasszokkal vétetted magad észre. A DEAC elleni bajnokin is a jobbak közé tartoztál. Nem volt benned semmi izgalom hiszen először léptetek pályára Varga Adél nélkül?
– Az első meccsen kicsit azért izgultam de utána már próbáltam a legjobb teljesítményt nyújtani. Varga Adél személyében egy nagyon jó és rutinos játékost vesztettünk el, de szerintem, ha összeszokik ez a csapat akkor bízok benne hogy feledtetni tudjuk együtt Adél hiányát.
Egy bombagól a Miskolc ellen a Thelena kupán
Ha már Adélt említettük megkérdezném, hogy képes leszel őt pótolni? Hiszen a Tolnai csapatban ő emblematikusnak számított, rengeteget tett le az asztalra.
– Idővel majd biztosan tudom pótolni, de most még hiányzik nálam a rutin, mint már említettem Adél egy nagyon jó és rutinos játékos, aki mindig is a példaképem volt és idővel szeretnék rá hasonlítani, és válogatott játékos lenni, de ahhoz még sokat kell dolgoznom, de addig is nyújtom azt, amit tudok és segítek a csapatnak.
Nehéz volt az átállás a felnőtt mezőnyre? Miben látod a legnagyobb különbséget az utánpótlás bajnokság és az NB I között?
– Hát még szoknom kell a felnőtt mezőnyt, de annyira nem volt nehéz átállni, mert ugye pár alkalommal már kaptam lehetőséget ilyen tornákon a nagyok között . Fizikálisan az NB1 sokkal erősebb, mint az u17-es bajnokság, és a mezőnyt illetve is erősebb lesz az NB1, de szerintem az u17-be is jó kis csapatok lesznek!
Nekünk úgy tűnt fiatal korod ellenére maximálisan élvezed edződ bizalmát. Ezt arra is alapozzuk, hogy a kezdőcsapatban számított rád és a pályán töltött perceid száma is magas volt.
– Elsőre nem gondoltam volna, hogy a kezdőben számít rám az edző, de aztán mondta, hogy kezdő leszek. Először kicsit izgultam, de aztán ez a meccs kezdésére elmúlott. Próbáltam élni a lehetőséggel és minden percét élvezni az edzői bizalomnak és a pályán töltött perceimnek. És örülök, hogy a góljaimmal tudtam segíteni a csapatot!
Lelkileg miként tudod feldolgozni azt, hogy edződ meghatározó emberként számít rád ami nyilvánvalóan első élvonalbeli idényedben igen magas elvárás.
– Lelkileg igazság szerint engem sosem viselt meg, ha nagyobbak között kellett játszanom ez most sincs másképp. Természetesen fárasztó és nehéz, de meglátjuk, hogy bírni fogom-e. A pályán pedig azt próbálom nyújtani, amit az edzőm elvár.
Ebben a korban, amiben vagy gyakori a formaingadozás. Miként próbálod ezt kiküszöbölni?
– Igen ez ebben a korban szerintem természetes nálam is vannak ilyenek, hogy nem megy úgy a játék vagy épp az edzések. Olyankor mindig elgondolkozok, hogy mi az ami nem ment úgy és a következő meccsre vagy épp edzésre próbálom kijavítani.
Rengeteg új ember érkezett a Tolnába. Sikerült nekik beilleszkedés? Erősödtetek velük?
– Igen rengeteg új játékos érkezett, akik már be is tudtak illeszkedni a csapatba és az egyesületbe is. Külön-külön név szerint nem jellemeznék senkit, mert minden új játékosról ugyan az a véleményem, minden új nagyon ügyes és emberileg is közénk illenek!
Van konkrét elvárás veletek szemben az új évadban?
– Nyilván minden évben vannak elvárások így most is, szeretnénk bent lenni a bajnokság felsőházában és a legjobb eredményt elérni, és a Magyar Kupában is a legjobb négy között akarunk lenni.
Igen erősen kötődtél Kolok mesterhez de Nagy Roland személyében egy fiatal, ambiciózus tréner irányítja a szakmai munkát. Milyen vele az együttműködésed? Mi a legnagyobb különbség a két szakember között?
– Minden edző más és más, nem szeretném összehasonlítani őket, Volodimir már a múlt és én a jelenre koncentrálok. Jelenleg Roland az edzőm és arra koncentrálok, hogy az ő utasításait követve fejlődjek minél többet.
Játékosként könnyű veled bánnia az éppen aktuális edződnek vagy néha nálad is előfordul, hogy hisztizel?
– Szerintem könnyű velem bánni, hát néha szokott olyan lenni de akkor leülök pár perce megnyugszok és játszom tovább.
A pályán kívül mi békés, vidám csajszinak tartunk, a pályán azonban nagyon komolynak tűnsz, úgy is mondhatnánk időnként mintha érzelmeidet magadba elfojtanád. Te miként éled meg a pályán történteket?
– Igen alapvetően békés és vidám vagyok pályán kívül. Pályán viszont már nem tudok ilyen lenni olyankor már csak a meccsre tudok koncentrálni. Viszonylag hamar feltudom magam idegesíteni, de azt inkább próbálom magamba tartani és tovább lépni.
Melyik meccset várod a legjobban a szezonban s miért?
– Mindegyik meccset várom, mert ebben a szezonban nagyon kiélezett lesz a mezőny és izgalmas meccsekre számítok majd.
A kérdéseinken kívül mi szokott téged kiborítani?
– Mint már említettem hamar feltudom magam idegesíteni ha például valami nem jön össze vagy valaki beszól. Azt sem szeretem ha a nézőtérről szeretnék megmondani, hogy mit hogyan csináljunk arra ott az edző!
