Edzõtábor 2009 Tatabánya
Hétfõ reggel csomagokkal és játékosokkal megtömött autókkal indultunk útnak. A rengeteg táska mellett még helyet kellett szorítanunk az új labdáinknak is, amiknek nagyon örültünk. Székesfehérváron egy kis eltévedésnek köszönhetõen „városnézést" tartottunk, de Tatabányán sem volt egyszerû megtalálnunk a szállásunkat.
Miután elfoglaltuk a 4 ágyas szobáinkat, finom brassói várt minket. A csendes pihenõ után az NBI-es csapat a korszerûen felszerelt csarnokban vett részt az edzésen, az NBII-esek pedig a közeli park füves részén próbáltak alkalmazkodni a körülményekhez. Az edzések után, mint mindig, finom vacsorával vártak bennünket. A tízórai takarodó után azért még volt mit mesélnünk egymásnak, de a fáradtság egy idõ után rajtunk is kifogott.
Rendszerint 7 órakor reggeliztünk, majd körülbelül egy óra pihenés után indultunk együtt az elsõ délelõtti edzésre. A hatalmas parkban futással kezdtünk, majd különbözõ erõsítéseket végeztünk. Egy edzés alkalmával csapattársunk, Bogárdi Móni tartott egy kis karate bemutatót, de a mozdulatokat csak kisebb-nagyobb sikerrel tudtuk elsajátítani. A délelõtt folyamán következett a második közös edzésünk, amit a csarnokban tartottunk. A terem légkondicionálóval volt felszerelve, ami csak még jobban elnyerte tetszésünket.
Ebéd után a szokásos pihenõ következett, majd újra kettévált a csoport: amikor a nagycsapat használta a termet, az NBII-esek egy betonpályán edzettek és fordítva. Az idõ egész héten kegyes volt hozzánk, hiszen nem kellett nagy hõségben edzenünk, de nem is fáztunk.
Szerdán elsétáltunk a tatabányai Gyémántfürdõbe, ahol a kötelezõ hossz leúszása mellett jól is éreztük magunkat.
Csütörtökön ellátogatott hozzánk Kozma Mihály, a magyar férfi futsal válogatott szövetségi kapitánya. Közben megérkezett egyesületünk férfi csapata is, akikkel közösen vehettünk részt a szövegségi kapitány elõadásán, amelyrõl mindenki nevében mondhatom, hogy érdekes és tanulságos volt. Délután NBI-es csapatunk edzõmérkõzést játszott a fiúkkal.
Péntek este felsétáltunk a Turul emlékmûhöz, ahová 400 lépcsõ vezetett, így joggal mondhatjuk, hogy a gyönyörû kilátásért meg kellett szenvednünk.
Szombaton két edzés várt még ránk, aztán indulhattunk haza kipihenni a hét fáradalmait.
Azt hiszem, bármennyire is elfáradtunk, a sok közös élmény lesz az, amire emlékezni fogunk.
Köszönjük szállítást, a szervezést, a finom ételeket és minden segítséget!
Évi
