Remekül kezdte a bajnokságot a Csömör, hiszen két magabiztos gyõzelemmel rajtoltak az idei pontvadászatban. Ez megalapozta az õszt, és az elmúlt évhez képes, ahol a kiesés ellen küzdöttek, az idén stabil középcsapattá formálódtak. Fél szezonnál a 7. helyen állt a tabellán a csapat, de a tavaszi szezon elején még volt elõbb is a Rubi. A decemberi szünet után megváltozhatott valami, hiszen ebben a naptári évben a Tigrisek nem nyertek mérkõzést, mindössze egy egyetemisták elleni döntetlenre futotta. Ennek ellenére az alapszakasz utolsó fordulójában így is meg volt az esély a felsõházba kerülésre, amihez „csak" nyerni kellett volna Veszprémben. Végül elbukták az összecsapást, így jöhetett az alsóház, és a kiesés elleni küzdelem.
Az elsõ két forduló a rájátszásban is sikertelennek bizonyult. Elõbb a MAFC vendégeként veszítettek, majd hazai környezetben szenvedtek vereséget az õsi rivális, Csõ ellenében. Ezek után a csapat edzõje, Takó Csaba úgy döntött, hogy átadja a szakmai irányítást, amit a Rubi házon belül oldott meg. Simon Péter lett az új szakvezetõ, aki játékos-edzõként irányítja a hátralévõ fordulókban a csapatot. A kialakult helyzetrõl kérdeztük az egykori válogatott játékost, aki igen korrektül és õszintén nyilatkozott.
Takó Csaba: - Az elsõ csapat edzõi posztjáról lemondtam, mert az utóbbi idõben tapasztalt problémák kiküszöbölésére ezt éreztem a legjobb megoldásnak. Nem elsõsorban az eredménytelenség zavart, hanem az a fajta hozzáállás, amit a játékosok egy részénél láttam, láttunk. Azt el tudom fogadni, ha technikai hibát vét valaki, vagy esetleg ziccert hibáz, de 20-22 éves fiataloktól, akik még nem igazán értek el semmit ebben a sportágban, minimum elvárás lenne, hogy fussanak, ütközzenek, csússzanak - másszanak! Hozzáteszem, ez a bajnokság õszi mérkõzésein megvolt, ennek köszönhetõen stabil középcsapatnak számítottunk. Ennyit vártam volna tavasszal is, semmi többet.
Sajnos azonban néhány ember túl korán elhitte magáról, hogy neki már az is elég, ha kikocog a pályára, és jogot formált arra, hogy a társait is bántsa, és ez nagyon lerombolta az amúgy kiváló közösségi szellemet. Ez ellen próbáltam tenni, szép szóval, emelt hangon, sõt még büntetéssel is, ami egyébként elveimmel ellenkezik, ám egyik módszer sem vált be. Ezek után úgy éreztem valamin változtatni kell. Megtehettem volna, hogy eltávolítom a csapat környékérõl a renitenseket, azonban a keretünk annyira szûk volt, hogy így is nehézséget okozott a keret összeállítása. Sérülések, eltiltások, betegségek miatt szinte minden mérkõzésen hiányos csapattal álltunk fel, így meg volt kötve a kezem.
Az elmúlt hetekben már elég rossz hangulatban voltam a kialakult helyzet miatt, és éreztem, hogy egyre nehezebben fogom vissza magam. A Csõ elleni mérkõzésen nem láttam nyomát sem, hogy a helyzet valamit is javult volna, így már a mérkõzés közben megfordult a fejemben, hogy ez nem mehet így tovább, lépnem kell. Mondhatja bárki, hogy elhagyom a süllyedõ hajót, azonban úgy gondolom, hogy ez a jobb megoldás, ha ugyanis maradok lehet, hogy egy pár játékost elveszítettünk volna, ami a bajnokság ezen szakaszában nem fér bele. Természetesen a klubon belüli vezetõi pozícióm megmaradt, a háttérmunkát végzem legjobb tudásom szerint, de a napi edzéseket ezentúl nem én vezetem majd.
Az edzõi teendõket nyárig Simon Péter veszi át, aki tapasztalt, edzõi múlttal is rendelkezõ játékos, így teljes a bizalom felé a vezetõség részérõl. Bízom benne, hogy a csapat föláll a padlóról, és a hátralévõ mérkõzéseken valós tudásának megfelelõen szerepel majd, és akkor nem kell a kiesés gondolatával foglalkoznunk. A történtek ellenére én még reménykedem, hogy a nehézségek újra összekovácsolják a társaságot.
