Edzőképzés, ahogy azt Madi látta
2017.06.24 | 07:57
Volt egyszeregy edzőképzés
Valamikor 2008-ban útjára indult Magyarországon a futsal edzőképzés. Igaz akkor még olyan ad-hoc jellege volt érzésem szerint. Arra még sok olyan ember is jelentkezett, akik úgy gondolták, hogy majd ott megtanulják a sportág csínját-bínját, és emelik majd ennek a gyönyörű sportágnak a színvonalát. Hát legyünk őszinték nem nagyon jött ez össze. Aztán teltek-múltak az évek és elérkeztünk 2017-hez.
Jött az információ, hogy kis hazánkban elindul a Futsal UEFA B licences edzőképzés. Én személy szerint már nagyon rég vártam erre a pillanatra, de szerintem nyugodtan írhatom ezt többes számba is, hiszen a kollégák, akikkel ott találkoztam nem véletlenül voltak ott. Kíváncsi voltam arra, hogy mit is kaphatok, kaphatunk ettől az edzőképzéstől. Annak idején azt mondtam, hogy oké ezt leraktam, de attól nem éreztem még, hogy oly sokat kaptam, kaptunk volna. Viszont akármennyire is szeretnék rosszat írni a mostaniról, nem tudnék. Pedig aki ismer, az tudja, hogy a kritikát nem szoktam magamba tartani. Az első perctől a vizsga végéig nagyon élveztem amit hallottam, amit láttam. Azt nem mondom, hogy mindent értettem, mert akkor hazudnék. Na, nem azért, mert az oktatók érthetetlenül beszéltek.
Rengeteg információval láttak el minket, és olykor olyan szinten elfáradtunk, hogy sokszor a mellettem ülőtől kérdeztem - balról Lódi, jobbról Nagy Ati - hogy csak én fáradtam el, vagy már ők is csak néznek ki a fejükből. Ettől függetlenül tátott szájjal figyeltük őket, hiszen tudtuk, hogy minden miattunk van. A gyakorlati része is nagyon élvezetes volt. Ott is sok olyan dolgot hallottunk, amivel többek lehetünk.
Rengeteg javaslatot, segítséget, adtak a ,,tanáraink"! Csak azért rakom idézőjelbe a tanár szót, mert egy pillanatra sem éreztették velünk azt, hogy mi tanulók vagyunk, hanem sokkal inkább barátilag segítettek minket. Az is nagyon tetszett, hogy nem volt merev semmi. Sokat nevettünk együtt, és ez olykor a fáradt testnek és agynak nagyon jólesett. Persze volt olyan is, amikor rendre kellett minket inteni, mert soha nem volt velünk könnyű, miért most lett volna az. A srácokkal is beszéltük, hogy oké, hogy elfáradunk, de ettől függetlenül szeretünk oda menni. Szóval rengeteg dolgot tanulhattunk minden téren, és gyanítom, hogy sok minden csak később fog leesni, de nem bánom. Minden oktatónkról csak a legjobbakat tudom mondani. Ezért ezúton is megköszönném nekik, hogy ennyi mindent tanulhattunk tőlük. Ők név szerint a következők voltak: Kozma Mihály,Turzó József, Frank Tamás, Sito, Móra Ákos, Takó Csaba, Drucskó János. Tehát összefoglalva, ami elindult 2008-ban az rengeteget fejlődött mostanáig. Hogy ez lehet még magasabb szintű is!? Én ezt nem tudom, ezt előadóink jobban tudják nálam, de hogy ez is nagyon jó volt az biztos. Még egyszer köszönet nekik mindnyájunk nevében.
Amire vártam végre azt is éreztem
Nagyon picit arról is írnék, amit a kollégákkal tapasztaltam. Rég vártam már arra a pillanatra, hogy ne a széthúzás jellemezzen bennünket edzőket. Most éreztem azt először, hogy tényleg mindenki segíteni akart a másikon. Nagyon sokat ugrattuk egymást, hiszen azért a gyerek mivoltunkból nem tudunk kiszakadni, de amikor valakinek valami nem ment mindenki segíteni akart annak az embernek. Jó volt ezt látni jó volt ezt tapasztalni. Szerintem most jöttünk rá mindannyian, hogy lehet ezt így is csinálni! Nem kell a párnánk alá dugni, amit tudunk, mert a sportágunk csak úgy fejlődhet, ha mindent átadunk egymásnak. Ettől mi is rá vagyunk kényszerítve, hogy folyamatosan fejlődjünk. Hiszem azt, hogy ez nem csak erre a pár hétvégére szólt, hanem amíg élünk így cselekszünk. Ezenkívül még az is nagyon jó volt, hogy különböző karakterű embereket ismerhettem meg még jobban! Volt ott mindenféle: Katonás, mindig kérdező, mindent tudó, félénk, álmos, ijedt, olykor közömbös, segítő, jegyzetelő, figyelő, nevetgélő, és még sorolhatnám.
Srácok nektek is mindent köszönök, nagyon jól éreztem magam veletek! Ne feledjétek el, hogy mi vagyunk a sportágunkért, nem pedig a sportág van értünk! Mindig segítsünk, mert attól is jobbak lehetünk!
- Madarász János -
