Most induló rovatunkban az idei bajnokság csapatit mutatjuk be. Összegezzük teljesítményüket, valamint megszólaltatjuk a klub vezetõjét, edzõjét, játékosait a mögöttük álló pontvadászatról, valamint a következõ év terveirõl.
Elsõ csapatunk az NB I-es pontvadászat 11. helyén végzõ DTE-Royal FC. A dunavarsányi gárda beugróként, az MLSZ felkérésére vett részt a bajnokságban, így talán lehet azt mondani, hogy a keret nem volt felkészülve az elsõ osztályra.
Ezt bizonyítja az a tény, hogy a 20 fordulóból mindössze egy gyõzelemnek örülhetett a csapat. Még két döntetlen fért bele a pontgyarapításba az alapszakaszban, a többi bajnokin a keserû vereség ízével barátkoztak a DTE játékosai. Könnyen kiszámolható tehát, hogy a megszerezhetõ 60 pontból mindösszesen 5 pont jutott a Dunavarsánynak, így talán nem meglepõ, hogy sereghajtóként zárta a bajnokságot. 55 gólt rúgott a csapat, míg 172 góllal terhelték a Royal FC kapuját az ellenfelek.
Hazai pályán szerezte az összes pontját a gárda. Egyetlen gyõzelmét a 2. játéknapon aratta a csapat, amikor is a Borsod Volán együttesét verte 6-5-re. Az õsszel több sikerben nem volt részük a dunavarsányi legényeknek. Talán nem véletlen, hogy Jónás Barnabás átadta a csapat irányítását, amit Keszthelyi László vett át. Tavasszal nem érezhette a gyõzelem ízét a csapat, mindössze két döntetlenre futotta a DTE erejébõl. Szintén hazai pályán „vitézkedtek", a Szentes ellen 6-6, míg a Csömör ellen egy 2-2-es döntetlen elérésével. A további meccseken kis túlzással a statiszta szerepét játszották.
A legtöbb gólt a Fraditól kapták, szám szerint 16-ot, ezen kívül még 5 alkalommal jutottak túl a 10 gólon az ellenfelek. A Meze-Vill egyszer 15-öt, egyszer pedig 13 gólt lõtt, az Aramis 15-ig jutott, a Csõ-Montage 12-õt, míg a Gyõr 11 góllal terhelte a DTE-Royal kapuját.
A csapat 55 találatában 13 játékos osztozott, valamint négy öngól is gyarapította a DTE góljainak a számát). A csapat legeredményesebb játékosa Balán Gábor lett 9 találattal, Keszthelyi László nyolc, Jónás Barnabás 7, Gábor Zoltán és Kiss László 6-6 alkalommal talált be az ellenfelek kapujába.
Ezek a száraz tények, amelyek alapján talán nem meglepetés, hogy az utolsó helyen végzett a csapat. Természetesen a klub vezetõjét, edzõjét és a csapat legjobbjának megválasztott játékostól is kértünk egy gyors összegzést a szereplésrõl, tervekrõl.
Bakos Andrástól (egykori válogatott kerettag birkózótól), a klub elnökétõl azt tudhattuk meg, hogy mibõl finanszírozták a csapat indulását:
- Végeredményben a költségvetést úgy határozta meg a nyáron az önkormányzat testülete, hogy a kiadások fölé lõttünk, a likviditási gondok elkerülése végett. Ekkor még nem beszéltünk NB I-rõl. Az önkormányzat tehát ebbõl a szempontból mondhatom azt, hogy nagylelkû volt, pozitívan áll a sporthoz a polgármester úr. Az utazás és a hazai meccsek rendezése ebbõl a keretbõl lett megoldva az év során. Egyébként mindenki pénz nélkül, úgymond társadalmi munkában sportol és edzõsködik nálunk, így ezzel a költséggel nem kellett számolnunk. Krasznai István és Jónás Barnabás munkájának köszönhetõ az indulásunk és az, hogy a csapat mindvégig egységes tudott maradni. Ami biztos, hogy a jövõben is mindent megtesz majd a város, hogy a lehetõségekhez képest segítse a klubot.
Krasznai Istvántól, a futsal csapat szakosztály vezetõjétõl azt tudakoltuk meg, hogy mik voltak a célok az induláskor, ennek fényében, hogyan értékeli a tabellán elért helyezést:
- Egy napunk volt a felkéréskor eldönteni, hogy vállaljuk-e az NB I-es szereplést és úgy döntöttünk, hogy veszíteni valónk nem igazán van, így elvállaltuk. Az elõzõ, NB II-es bajnokságban a 7. helyen zártunk, így tudtuk, hogy badarság lenne bármilyen célt is kitûzni a csapat el. Titokban azért reméltük, hogy bent tudunk maradni, ez sajnos nem sikerült, de ez miatt sem keseredtünk el. Kipróbáltuk magunkat az elsõ osztályban, de tudtuk, hogy a keretünk még nem kész erre a feladatra. A vége felé sajnos már a kezdeti motiváció is elkopott, talán ez egy kicsit csalódás volt a számomra, de az egész évet összegezve semmi szégyenkezni valónk nincs.
- Közeli és távoli jövõ?
- Egy hónap szünet következik, ami alatt át kell beszélnünk a csapat jövõjét. Néhányan távozni szeretnének, ami alapvetõen változásokat igényelnek a játékos keretünkben. Szeretnénk elindulni az NB II-ben, de az, hogy kikkel az még kérdéses. Célkitûzés, hogy visszajussunk az elsõ osztályba, bár, ha ez nem az elsõ évben történik, akkor sem leszünk elkeseredve.
Jónás Barnabást, aki az õsszel ült a csapat kispadján, valamint Keszthelyi Lászlót, aki váltotta játékostársát a kispadon arra kértük, hogy értékeljék a csapat teljesítményét:
Keszthelyi László: - Õsszel, ha lehet ilyet mondani, kutyafuttában vágtunk neki a bajnokságnak, hiszen az utolsó pillanatban tudtuk meg, hogy az NB I-ben indulunk. Így a tisztes helytállás volt a cél. Próbáltunk az elsõ osztály követelményeinek megfelelõen készülni, edzeni. Télen azért dolgoztunk, hogy az õszi egy gyõzelem gyarapodjon, de sajnos a pontok elmaradtak, még azokon a meccseken is, ahol talán reális esélyünk lett volna a gyõzelemre, gondolok itt a Borsod Volán, a Szentes, vagy éppen a Csömör elleni találkozónkra. A csapat motiváltságát lelombozták ezek az eredmények, és a végére kipukkadtunk egy kicsit.
Jónás Barnabás: - Amikor elkezdtük ezt az egészet, benne volt a pakliban, hogy így végzõdik majd, ahogy végül végzõdött. Szerettünk volna természetesen meglepetést okozni és az egész évet figyelembe véve csalódásnak éltem meg a játékot és azt, hogy végül kiestünk. Úgy érzem, hogy egy kis szerencsével és több akarattal bent maradhattunk volna.
- Kit emelne ki a keretbõl?
Jónás Barnabás: - Kiemelni nem szeretnék senkit. Egy csapatként értük el azt, amit elértünk.
Keszthelyi László: Balán Gábort, aki a házi gólkirályunk lett, valamint Seres Gábor csapatkapitányt, aki biztos pontja volt a csapatnak, de természetesen mindenki kihozta a tõle várható legjobbat magából.
- Legjobb és legrosszabb meccs a bajnokságban?
Keszthelyi László: - Talán két meccsünk volt, amellyel elégedettek lehetünk. Az egyik a Miskolc elleni, talán a gyõzelmünk miatt ez érthetõ, ahol kézben tartottuk a meccset. A másik talán a Gyöngyös elleni 4-3-as vereségünk, ahol létszámhiányosan érkeztünk, ennek ellenére jól játszottunk és több is benne lehetett volna a meccsben annál, mint amit végül elértünk. A legrosszabb a Fradi elleni 16-2-es vereségünk volt, amelyen átgázoltak rajtunk a zöld-fehérek.
Jónás Barnabás: - A legrosszabb meccsünk a Berettyóújfalu ellen, idegenben volt. Ott abszolút szétesett a játékunk, ami rossz elõfordulhat egy csapattal egy meccsen, azt mi mind átéltük. A legjobb meccsünk véleményem szerint a hazai, Gyõr elleni találkozó volt. Jó hangulatú meccs volt.
- Mi várható a következõ szezonban?
Keszthelyi László: - Kényszer megoldás volt anno, hogy elvállaltam a játékos-edzõi teendõket. Szeretnék találni egy edzõt, aki felépít egy olyan keretet, amelyik alkalmas lesz arra, hogy visszajusson az elsõ osztályba, mert ez a célunk.
Jónás Barnabás: - A jövõ egyelõre még ködös, sok embernek elment az önbizalma a játéktól. Rendezni kell a sorokat és egy két héten belül eldõl, hogy mi is lesz a Royal sorsa. Ha elindulunk a másod osztályban, akkor a cél csakis a feljutás lehet. Persze, ez soktényezõs dolog, gondolok itt a megfelelõ keretre és a támogatókra.
Tóth László
