Dróth(né) blog Kazahsztánból
2016.11.28 | 13:42
Eljött a reggel, útnak indultunk. 12:55 kor felszállt a gépünk Ferihegyen, egyenesen Moszkvába tartunk, ahol 4 óra várakozás után továbbmegyünk Almatyba. Most erre az útvonalra kaptunk jegyet, és nem Isztambulnak jöttünk. Bevallom őszintén, jobb is, gondolom nem kell részletezni, hogy miért…. meg amúgy is, jobban tetszik, nem olyan zsúfolt a reptér, mint Isztambulban. Hála égnek, most Vanda is jobban bírta az utat, mint amikor először jöttünk még februárban. Sikerült beülnünk a reptéren, egy olyan helyre, ahol egy presszó kávéért egy fél literes vízért és egy fél literes teáért fizettünk 1000 rubelt, ami átszámítva 4000 Ft! :D igazából nem volt más választásunk, mert mi még csak ellennénk bár felnőttnek is sok az a 4 óra várakozás, nem hogy egy 2 éves gyereknek. Ennek ellenére nagyon ügyes volt a kisasszony most tényleg, féltem nagyon megint az utazástól, mert az első élmények még nagyon bennem lángoltak, teee jóóó isten, az maga volt a pokol! Ha felvettem le akart szállni, ha leraktam, akkor azt akarta, hogy vegyem fel. Na de hál isten ettől most megmenekültünk, persze kellett egy asztal egy papír és egy ceruza, valamint egy jó erős wifi jel, meg ugye némi rubel kpban. :D
Megérkeztünk szerencsésen, és nagyon szerencsénk volt a reptéren, mert hamar ment a sor, ugye már írtam a legelső bejegyzésben is, hogy ki kell tölteni egy úgynevezett migrációs kártyát, amit gondosan kell őrizni addig amíg itt tartózkodunk, mert amikor kilépünk az országból, akkor azt elveszik tőlünk. Valamint amikor meg érkezünk 3 napunk van arra, hogy a lappal, a vízummal és az útlevéllel regisztráljanak a rendőrségen, hogy itt vagyunk, kik vagyunk, és mit akarunk! :D Ismét vártak minket a reptéren, és elhoztak minket a kapott lakásunkhoz. Most a belvárosban vagyunk, nagyon szupi kis helyen, közel van az egyik pláza, a szupermarket (Ramstor), ahol a napi szükséges dolgokat kényelmesen be tudjuk szerezni. Ezt a Ramstort úgy kell elképzelni, mint egy Tescot, ahol a bolton kívül még van gyógyszertár, virágos, sok más üzlet. Reggel miután megérkeztünk és aludtunk is egy keveset, felkerekedtünk és elindultunk a boltba. Majd képzeljétek el, az utcán sétálva épp terelgetjük a kisasszonyt, aki ugye nagy bámészkodásban van, szólok neki, hogy „gyere kicsim, mert sose érünk oda”. Ezt kb. akkor mondtam neki mikor már egyre közelebb ért egy Kazah bácsi, hallotta Ő is, hogy mit mondok neki, majd egyszer csak rám néz, megszólal magyarul, hogy „Jó napot! Magyarok?” nos hát annyit tudtam hirtelen kiejteni a számon, hogy „te jó isten. Igen magyarok vagyunk.” Mennyi ennek a valószínűsége, hogy kb. 6órája tartózkodok Kazahsztánba és rám köszönnek magyarul?! Természetesen szóba elegyedtünk a bácsival, majd kiderült, hogy Magyarországon tanult, itt dolgozik a Nemzeti Múzeumban, ami egyébként itt van mellettünk a szomszédban.
Jó fejek a csapattársak és a családjaik is, meghívnak minket is mindig, ha van valami összejövetel, szülinap. A brazil légiósokkal vagyunk nagyjából egy kupacon, ők például előnybe vannak, egy nyelvet beszélnek, persze összejárnak, és akkor itt jövök én a képbe. Annyira rendesek, ha ilyen van, szólnak nekem is, hogy menjek, amit persze én előszeretettel elfogadok, nem csak magam miatt, hanem a gyerek miatt is. Szeret a többi kislánnyal játszani Vanda. Természetesen nem tudok portugálul, sem oroszul, van némi hangsúlyozom nééémi angol nyelvtudásom, de van amelyik portugál csajszi nem beszél még némileg sem angolul. Nem túl egyszerű a szitu, na de a mai világban már, ahol az internet és okos telefonok korában élünk, mondanom sem kell, hogy Kazahsztánban lett egy új barátom, akit úgy hívnak, hogy „Google Translate”. Nagyon jó cimborám, igaz néha beszél hülyeséget, de összességében megértem amit mond, némi mutogatással megspékelve. :D nem egyszerű, mert ahogy Zoli is szokta mondani, itt vannak a kazakok a brazilok és mi, ettől függetlenül egy percig nem bántam meg, hogy itt vagyunk, de valóban nem egyszerű ez az egész. De most már elég belőlem…… :D
A fiúk lázasan készülnek, edzés edzés hátán, hamarosan indul a Kazah kupa ami most nem itt lesz, hanem vonattal fognak utazni 15 órát Kazahsztánon belül méghozzá Shchuchinsk-be egy hétre. Ez a kis hááát nevezzük falunak, a fővárostól Asztanától még egy jó 200 kmre van északra. Almatitól úgy kb 1500 kmre. Szerencsére tovább jutottak a fiúk, úgyhogy lesz folytatása a kupának, méghozzá december 16.-án, valamint december 18.-án lesz a döntő, és kezdődik egy kis téli szünet. Apa ezen a kupa szereplésen gólkirály lett, összesen 6 gólt rúgott, és nagyon büszke vagyok rá is, és a fiúkra is, hogy ilyen ügyesek voltak. Haza is értek szerencsésen kedd reggel, majd csütörtök este kiderült, hogy másnap hajnalban Zoli utazik haza a válogatott összetartásra, 1 hétre, úgy hogy megint egyedül leszek a kisasszonnyal 1 hetet.
Aranyomnak most ért haza az apukája, aztán megint elmegy, de hát ez ilyen. Nem túl egyszerű megmagyaráznom neki, hogy mi is a helyzet az amúgy is nagyon apás kisleánynak. Jééézusom de apás lett, hát gondolom én most már kezdek kimenni a divatból, lassan 3 éve velem van szinte non-stop, persze, hogy már kezd uncsi lenni velem. :D Na de a viccet félre téve, tényleg nagyon apás lett, nem ad puszit az apjának mikor elmegy edzésre, duzzog, sír, hogy ne menjen el, mintha soha többet nem jönne vissza. Ez megy minden egyes edzésre menetelnél, bezzeg mikor haza jön az apja, hallja ahogy nyílik az ajtó nem számít milyen tevékenységet végez, azonnal rohan sikongatva az apja elé, le sem száll róla, még a cipőjét is alig tudja levenni Zoli. Hihetetlen, milyen aranyosan tudja fogadni. Sajna Zoli egy kicsit lesérült, amikor összerúgtak a sráccaal, és kidurrant a labda. Most már kétszer láttam ilyet, hogy szétdurrant a labda, egyszer élőben, mikor Győrben Hosszú Ádi szétrúgta, és most a tvben, mikor Zoli. Ahogy a labda is elszállt, úgy a Zoli térde is. Meghúzódott neki, így a második meccsen már nem is játszott a horvátok ellen. Szerencsésen visszaérkezett Almatyba, és még aznap délelőtt indult neki az edzés, és a rehabilitáció. Két héten keresztül minden egyes áldott nap ment a kezelésre, és a külön edzésre, hogy szegényemet a BL-re valahogy összekaparják. Úgy hogy haza tért, de mégse…. konkrétan ebédelni jött haza, meg este aludni, alig volt itthon napközbe.
Nagy öröm ez Zolinak is, hiszen egy Final Fourba szerepelhet, ami egyik álma volt, és most teljesülni látszik, és én pedig azért vagyok boldog, mert akkor vagyok a legboldogabb, ha őt boldognak látom! : ) Remélem, kap majd ott is lehetőséget, hogy játszhasson, mert azért bevallom, nagyon furcsa neki is nekem meg főleg, hogy itt még a szereplésért is meg kell harcolni, azért, hogy egyáltalán benne legyen a 14 fős keretbe, mert sokan vannak. De ettől függetlenül nagyon büszke vagyok rá, hogy megy, hajt, küzd minden erejével, és talán nem túlzás, de nekem akkor is Ő a legjobb, akár mi lesz! Nem tudom pontosan, de azt hallottam így fél fülel, hogy talán azt is Almatyban fogják rendezni, és ezt én nagyon remélem, hogy nekem is megadatik az, hogy láthassam őt, ahogy az egyik álma beteljesül.
Nagyon szuperül megvan itt szervezve minden. Értünk is a családért jön egy külön busz, ami elvisz minket a meccsre és haza is hoz. Nagy segítség ez, főleg így, hogy nincs autónk. Meccs végén hamar gyorsan zuhanyzott és öltözött Zoli, hogy időben végezzen, és végre velünk lehessen. Kisasszony boldog volt, és természetesen én is, hogy most már Apucika is jön velünk haza a busszal, és hogy lesz esténként újra egy fürdő társa. Imád az Apjával fürdeni, nem győzőm felmosni utánuk a fürdőt, mert állandóan kipancsolják a vizet. :D Hazaértünk, gyorsan még megnéztük az ETO meccset, és a mindent eldöntő Sporting meccset is, hogy ki lesz a negyedik nyertes csapat.
Kialakult az áprilisban megrendezésre kerülő UEFA Futsal Cup Final Four csapat tagjai, aki nem más, mint a portugál Sporting, az orosz Ugra, a spanyol Inter, és a kazah Kairat. Várom, két okból is, egyik, hogy természetesen, ha itt lesz részt vehessek rajta, a másik, hogy ez lesz az utolsó rendezvény, és utána indulunk hazaaaaaaaa. Viszont Zoliéknak most fog kezdődni a bajnokság, ami szintén nagyon fontos, és készülnek rá. Kaptak pár nap pihenőt, de aztán újra indul a móka, december 2.-án és 3.-án lesznek a meccsek, mi is megyünk nézni, mert hazai lesz, de addig is most én is lazíthatok.
