Deczki Vanda nem adta fel, s neki lett igaza
2019.11.07 | 14:13
A nagy küzdő! Leginkább így lehetne összefoglalni Deczki Vandának, a Tolna kapusának és csapatkapitányának történetét. Vanda fiatal kora ellenére megtapasztalta, hogy bizony nem könnyű a kapusok élete. A kitűnő képességű hálóőr pályafutása alatt sokszor volt a napos, időnként az árnyékos oldalon, de a hite és az akaratereje mindig átsegítette őt a nehezebb időszakokban. A jutalom sem maradt el, Vanda ismét tagja lett a női válogatott keretének. Ez is szóba került a vele készült beszélgetés során.
Pontosan kilenc évvel ezelőtt ismerkedtünk meg, s büszkén mondhatom jelen voltam, amikor az MVFC színeiben feltűnt egy akkor 17 esztendős kapus, akiről azonnal kiderült, hogy női futsalunk egyik meghatározó kapusa lesz. Akkori edződ a mindig visszafogott Pallai Gábor is nagyon sokat látott benned. A népszerű Boriszra illetve az MVFC-re ennyi év távlatából miként emlékszel vissza?
- A jó Borisz. Mindig példaképként tekintettem rá. Életem edzője volt Jávor Pistivel egyetemben. Mind a ketten elképesztően tudtak motiválni, és hatalmas tekintélyük volt, szerintem nem csak számomra, hanem az összes társamra akkoriban. Borisz egy nagyon fiatal, tele tehetséges, dolgozni akaró lány csapattal tudott foglalkozni. Folyton edzettünk, az ország messzi-messzi településéről utaztunk az edzéseire, tudtuk, hogy kőkemény munkával bármit elérhetünk, ráadásul fiatal korban még fogékonyabb az ember. Az edzőtáborok, az utazás, a hangulat, a közösség, a feltételek, az egész tökéletesnek tűnt. Sikeresek voltunk, bajnokságot nyertünk. Majd egyszer csak minden szétesni látszott. A Fradi több játékosunkat is elvitte a nagypálya irányába, hozzáteszem örülök, hogy azok az játékosok sikereket tudtak elérni, és van/vannak aki a nagypályás válogatott aktív tagja/tagjai részesei. Akkoriban, ha ez a társaság együtt tudott volna maradni, biztos vagyok benne, hogy a Női Futsal NB1 sosem lett volna unalmas. :)
Utáltál futni azért akartál kapus lenni, vagy mi adta neked az inspirációt arra, hogy a kapusmesterséget válaszd?
- Imádok futni. Nem kapusként kezdtem a pályafutásomat. Mindig is egy izgő-mozgó, futni imádó ember voltam, aki bármikor képes felszántani a pályát és kihajtani szívét lelkét. Középiskolás koromban Kiss Barna invitált a sulis csapatába, kapus poszton épp hiányt szenvedett, mindenki más félt a labdától, én pedig bátran próbáltam ki magam a kapuban. Megtetszett, sikeresnek éreztem a ketrecben magam, így hát jobbnak véltem, ha a képességeimet ezen pozíció mentén fejlesztem.
Mintegy másfél szezon után nemcsak csapatot, hanem lakhelyet is váltottál, Berettyóújfaluból Budapestre költöztél, s az MVFC után az Univerzum lett az új klubod. Miért érezted úgy, hogy váltanod kell?
- Mint korábban is említettem, a Mezei-Vill első két éve szuper volt, azonban azt éreztem egy idő után, hogy időszerű új célok és kihívások elé néznem. Szerettem volna egy élvonalban jeleskedő csapat hasznos tagja lenni. Tóth Feca, amióta először meglátott védeni, mindig rágta a fülem, hogy igazoljak hozzá az Univerzumba. Sokáig kitartottam a Mezei-vill szépsége mellett, majd rájöttem, hogy az újabb célokat, amik megfogalmazódtak bennem, azokatszeretném is elérni.
Szomorú, hogy 2018 novembere óta Tóth Ferenc, aki sokat látott benned, s mindenben melletted állt nem lehet már velünk. Miként érintett Feca halálhíre?
- Szörnyű volt a tudat, hogy nincs többé. Nagyon megvisel még a mai napig. Feca egy zseniális ember és a női futsal egyik meghatározó egyénisége volt. Meg voltak a maga hibái, de csupa szív ember volt, aki a játékosairól gondoskodott és megbecsülte őket, a futsalnak élt. Az Univerzum jelentette neki a családot. Rengeteg játékos megfordult nála, millió játékost karolt fel, azonban mindössze páran mondhatjuk el, hogy tényleg szinte apa-lánya kapcsolatot tudott kialakítani vele. Én egyike voltam. Valóban mindenben lehetett rá számítani. Elképesztően hiányzik.
Jött az Airnergy korszak, ahol a megítélésem szerint az eredményességet tekintve törés történt karrieredben, sőt ezt követően ki merem jelenteni nem találtad a helyedet. Böszörményben és Szekszárdban sem voltál alapember. Nem volt más ajánlatod vagy tényleg hittél abban, hogy ezekben a klubokban is sok lehetőséget fogsz kapni?
- Sok alapemberünket veszítettük el azelőtt mielőtt egyesültünk az Airnergyvel. Véleményem szerint egy rossz irány volt az Airnergyvel való egyesülés. Hogy hittem-e abban, hogy a fenti klubokban is kapok lehetőséget az túlzás, inkább csak naiv voltam. Kerestem a helyem, de nem találtam azon időszakban. A honvágyam miatt haza igazoltam Böszörménybe, így minden hétvégén otthon tudtam lenni a családommal. Mivel nem kaptam annyi lehetőséget NB1-ben akkoriban a Bösziben, úgy döntöttem Micskó Márk megkeresése után, hogy Szekszárdon próbálom ki magam. Ott sem kaptam annyi játék lehetőséget, amit én gondoltam volna, hogy megillet. Két hasonló tudású kapus volt egymás mellett a Szekszárd csapatában, versenyhelyzetet tudtak kialakítani, azonban azzal, hogy ültettek egy jó képességű kapust, azzal csak ártottak. Ezek után jutottam arra a döntésre, hogy abbahagyom. Fél év kihagyás után Tóth Feca csalogatott vissza a futsal világába.
Nekem egy kicsit olyan érzésem volt, mintha Téged kicsit feszélyezne a versenyhelyzet. Ha nem érzed a teljes bizalmat edződ felől, akkor az annyira elbizonytalanít, hogy nem akarsz megküzdeni a helyedért. Elfogadod ezt a kritikát vagy belülről te másként élted meg a dolgokat?
- Magát a kritikákat elfogadom, elraktározom és később építkezem belőle, főleg, ha olyan személytől kapom akinek tekintélye is van.. Azonban abszolút nem értek azzal egyet, hogy nem küzdöttem, vagy küzdenék meg a helyemért. Maximalista vagyok, mindig küzdök, hajtok. Mindig próbálok megfelelni, és megmutatni a tudásom legtöbbjét. Más kérdés az, hogy ha a saját edződ nem bízik benned, lelkileg tönkre tesz/tett. Ám ettől függetlenül töretlenül tettem a dolgom és dolgoztam tovább, hogy bizalmat szerezzek.
Azokban az időkben, amikor kevesebb lehetőséget kaptál, hittél még magadban és a képességeidben? A visszavonulás gondolata megfogalmazódott benned?
- Hittem persze. Nem szeretem, ha nem becsülnek meg vagy nem vesznek számításba, besokalltam egy idő után. Fél évig nem is léptem pályára sehol.
Azt mondom életed legjobb döntését hoztad akkor, amikor Tolnába szerződtél. Úgy gondolkodtál, hogy ez életed utolsó nagy lehetősége, hogy bizonyítsd még mindig a legjobbak közé tartozol?
- A visszatérés a kihagyásom után és az, hogy a tolnai csapat színeiben mutatkozzak be, az Tóth Fecának volt köszönhető. Ő bírt rá újra, hogy futsalozzak. Bizonyítani szerettem volna, magamnak is és a klubnak is, hogy alapemberré tudok válni. Úgy gondolom ez sikerült is, nagyon megszerettem a tolnai csapatot, jelenleg nem is tudnám máshol elképzelni magam. A legjobbak közé tartozni pedig mindig jó, a válogatott mindig is célom volt és továbbra is az.
Mind a 39 tétmeccsen a Te neveddel kezdődött a Tolna összeállítása. A szurkolók imádnak. Mitől működik a kémia közted és a klub között?
- Igen, minden mérkőzés az én nevemmel kezdődik, hisz gyakorlatilag egyedüli kapusként tevékenykedem Tolnán, ha volt kapustársam, akkor pedig még jobban rákapcsoltam, hogy ne is kezdődjön másképpen az összeállítás. Maga a személyiségem az, amit szeretnek a szurkolók és a klubvezetők. A szeretet jó, és a szurkolók szeretetet kapnak tőlem. Figyelek/figyelünk rájuk is. Egy nagyon közvetlen ember vagyok, aki bármire képes figyelni és bárkivel képes leállni órákat beszélgetni. Ha tehetem és időm engedi, mérkőzések előtt és után is beszélgetek a szurkolókkal. Ha megismerik a játékost pályán kívül is az emberek, akkor még szívesebben járnak ki a meccsekre. Remélem sikerül még több szurkolót kicsalogatni a lelátóra ezek után is.
Elismertségedet, tekintélyedet mutatja, hogy téged választottak meg csapatkapitánynak. Hogy tetszik neked a csk szerep?
- Köszönöm a csapat és a vezetőség bizalmát. Korábban is voltam már hasonló szerepkörben, azonban akkor még kölyök voltam. Most felnőtt fejjel másabb a helyzet. Itt már mindenkinek van határozott véleménye, döntése. Mindenki problémáját nehézségét, az egyesületi dolgok alakulását, az edzők és a játékosok közötti viszonyt kezelni már összetettebb. Sok apróságra kell figyelni a pályán kívül is, hogy a pályán minden összeálljon. Emellett úgy gondolom a jó kedvről, a nevetésről egyaránt gondoskodom, ami elengedhetetlen egy közösségben. Próbálok maximálisan minden helyzetben helytállni.
Amióta Tolnán védesz, a lelátóról nekem úgy tűnik, hogy visszatért önbizalmad, futsalba vetett hited, s ez a teljesítményeden is meglátszik. Ismét a 17 éves, mosolygós, energiával teli Deczki Vandát látom, mint régen, aki persze azóta sokkal jobb kapussá vált az évek alatt. Jól érzékelem?
- Igen, teljesen jól látod, állandóan mosolygok, folyamatosan jó kedvem van, próbálok mások arcára is mosolyt csalni, és mindig pozitív vagyok. A tolnai sportegyesület minden tagja bizalmat szavazott nekem, ezt a bizalmat minden egyes edzésen, mérkőzésen, de még a pályán kívül is érzékelem, ami hatalmas löket. Tele vagyok energiával, a bizonyítási vágy pedig folyamatosan hajt. Van egy célom ebben az idényben, hogy az év legjobb kapusa díját pályafutásom alatt legalább egyszer elnyerhessem. De a legjobb, hogy újra élvezem azt, amit csinálok, a sok edzés, sok-sok bele fektetett munka meghozza a gyümölcsét.
Kárpótoltak a jelenlegi egyesületedben történtek, az elmúlt évek megpróbáltatásaiért?
- Amiért most itt tartok, ahhoz szükség volt azokra a „megpróbáltatásokra” és keresztül kellett mennem azon az úton/utakon, hogy rá jöjjek hova is tartok, és mit akarok igazán. Jelenleg úgy érzem megtaláltam a helyem. A tavalyi és a mostani szezonban nyújtott teljesítményem kárpótol.
Azt, hogy újjászülettél Tolnán mi sem bizonyítja jobban, hogy Dombó János behívott a válogatottba a Hargas Annamáriával együtt. Számítottál a kapitányi behívóra? Meghatódtál?
- Számítottam rá. Szeretném, ha bízna bennem továbbra is, és erről gondoskodni fogok, hogy ne okozzak csalódást.
Mivel érted a humort, erős iróniával kérdezem: nem zavar, hogy a nemzeti csapat irányítója két kapust hívott a keretbe? Hiszen sok év után ismét vetélytársad akadt..
- Alapvető, hogy a nemzeti csapatban minimum két kapus vegyen részt. Az edzésmunka is sokkal érdekesebb, és izgalmasabb, emellett pedig bármikor adódhat egy sérülés. Hargas Hugi képességeiben hasonló kapus, több éven át voltunk klubtársak is. A közös munka zökkenőmentes volt eddig is, most sem lesz másképp, valójában jól működünk együtt és segítjük egymást.
Mentálisan és lelkileg elég erősnek érzed magad ahhoz, hogy akár hosszú évekig a te neveddel kezdődjön a válogatott összeállítása?
- A hozzáállásom az elszántságom az akaratom a kitartásom, minden meg van hozzá. Teljesen rendben vagyok, mentálisan is és lelkileg is. Az, hogy ki nevével kezdődik a válogatott összeállítása azt majd a szövetségi kapitány eldönti. Egy biztos, én dolgozni fogok tovább ezerrel, hogy alapemberré válljak akár a nemzeti csapatban is.
Amennyiben olvasóinknak négy-őt jelzővel jellemezni kellene magadat, mi lenne az?
- Életvidám, maximalista, energikus, önzetlen, humanista.
A sportoló Deczki Vanda mellett nagyon érdekelne, hogy mivel foglalkozol, amikor nem kapusmezben lát téged az ember? (Munkahely, hobbi stb)
- Nem unatkozom, egy behajtó cég jogi osztályán dolgozom. Azt hiszem ezt nem kell kifejtenem, elég izgalmas. :)
Szabadidőmet a Családommal és a Barátaimmal töltöm leginkább, vagy épp vezetek, könyvet olvasok.
