Magyarország - Oroszország 2-2 (0-1)
2011. január 10., vasárnap 18:00
Tolna, Városi Sportcsarnok, 700 nézõ
Vezette: Kovács Gábor, Rózsa József, Makk László
Magyarország: Molnár - Hodován, Ganczer, Pádár, Dombai-Nagy. Cserék: Oláh, Folk, Szekér, Horváth, Varga, Bernhardt Barbara, Üveges, Garadnai, Kovács. Megbízott szövetségi edzõ: Jávor István.
Oroszország: Surnina - Deripasko, Filisova, Salnikova, Karaseva. Cserék: Didenko, Ignatyeva, Khakimova, Korzhova, Ivleva, Kuleshova, Semenova, Sukhanova, Gamidova. Szövetségi kapitány: Jevgenyij Kuzmin.
Gólszerzõk: Kuleshova 8. perc 0-1, Hodován 29. perc 1-1, Dombai-Nagy 36. perc 2-1, Filisova 40. perc 2-2
Ilyen Magyarországon nõi futsal meccsen nem volt. A tolnai sportcsarnok csordulásig megtelt, olyannyira, hogy még pótszékekre is szükség volt. A hangulat remek volt már kezdéskor. A mérkõzés elõtt köszöntõt mondtak a város részérõl, majd a rendezõ klub elnöke, Simon Ferenc vehetett át egy, a játékosok által aláírt magyar válogatott mezt Ragadics Ferenctõl és Esterházy Mártontól.
A keretszûkítésnél ezúttal Bernhardt Bernadett és Újvári Krisztina maradt ki, a tolnai illetõségû Folk Zsuzsanna és a szintén a városhoz kötõdõ Varga Adél viszont ott volt a nevezettek között.
Az elsõ lövést az oroszok neve mellé jegyezhettük fel, majd nem sokkal késõb a kapufát is eltalálták, volt némi kapkodás ekkor a játékunkban, nyomott az ellenfél, de a negyedik percben Ganczer Hajnalka révén mi is veszélyeztettünk. Az iram ismét nagy volt, s most sikerült elkerülni, hogy nagyon korai szakaszában a mérkõzésnek gólt kapjunk.
A nyolcadik percben sajnos már értékesítettek egy lehetõséget, Kuleshova a bal oldalról lõtte ki a bal felsõ sarkot. Próbáltuk valamivel feljebb tolni a védekezésünket, elénkült is a játékunk. A helyzeteink is megvoltak, csakúgy, mint egy nappal korábban, ám a szépítés nem jött össze a szünetig.
A második félidõ elején az oroszok domináltak, voltak gólhelyzeteik, de mi sem maradtunk adósak néhány perc elteltével a remek iramban folytatódó összecsapáson. A lehetõségekbõl, a kezdeti nyomásból kiszabadulva Hodován Edit és Szekér Anita is gólt szerezhetett volna.
A játékrész közepén már elmondhattuk, hogy mi kezdeményeztünk többet, s Hodován Ediit révén kiegyenlítettünk. Az eddig is nagyszerû hangulatot ez a gól még jobban feldobta. A nagy rohamaink után egy rövid orosz szakasz következett, ahol nekik is voltak helyzeteik, de játékosaink önfeláldozóan, egymást segítve mindig menteni tudtak.
Az igazi hangrobbanás azonban akkor olt, mikor Dombai-Nagy Anett egy gyönyörû lefordulás után a hatoson belül a kapu bal oldalába vágta a labdát. Megszereztük a vezetést a világ egyik legjobb csapata ellen. Négy perc volt hátra ekkor, s tudni lehetett, hogy nem hagyják ezt annyiban az oroszok. Nagyszerûen védekeztünk, és majdnem sikerült is megvédeni az elõnyt, ám az utolsó percben elõbb a kapufát találták el, majd a kapunkat is bevették, így döntetlennel zárult ez a nagyszerû meccs.
A tolnai vezetõknek és a szurkolóknak is kijár a köszönet!
Jávor István:
- Ez egy óriási siker, ugyan benne volt a lehetõsége, hogy nyerjünk, de a meccs összképét tekintve az elején volt szerencsénk bõven. Beszéltünk arról, hogy más forgatókönyve is lehet egy mérkõzésnek. Most „csak" egy gólt kaptunk az elején, ezután lendületbe jött a csapat, ki-ki játék alakult ki. Helyzeteket tekintve talán föléjük is nõttünk, egy remek egyéni alakítás után pedig vezetni is tudtunk. Ez a világ egyik legjobb csapata, profik, látszik, hogy mit szeretnének játszani, elõrébb járnak egyelõre, mint mi. Igazságos eredmény született. A futsalban mindig kiegyenlítõdnek a dolgok, ami az egyik meccsen nem sikerül, az a másikon igen, a lányok megérdemelték, hogy ezt a világraszóló eredményt elérjék! És ne feledkezzünk meg a fantasztikus közönségrõl sem, sokat segítettek nekünk. Boldog vagyok, hogy ennek részese lehettem!
