Csicsu is a futsal mellett döntött
2019.10.11 | 17:00
Krascsenics Csillának komoly érdemei vannak abban, hogy a DEAC újoncként a második helyen áll a női NB I-ben. A népszerű Csicsu a hajdúságiak színeiben hat bajnokin lépett pályára, ezeken nyolcszor talált a hálóba és gólpasszainak száma is jelentős. Nagy megtiszteltetés számunkra, hogy női futsalunk egyik legnagyobb értéke időt szakított ránk, és nyilatkozott pályafutásáról, valamint döntéseinek okáról.
Nem sok olyan játékos van Magyarországon, akik gyakorlatilag minden olyan sportágban, amelyet lábbal, és labdával játszanak klasszis teljesítményre képes. Rád ez elmondható, hiszen futsalban, lábteniszben, labdarúgásban, strandfociban is otthonosan mozogsz. Mondd el a titkát sokoldalúságodnak?
- Köszönöm szépen az elismerést és a szép szavakat! Úgy 5-6 éves lehettem, amikor elkezdtem a labdával foglalkozni. Elkezdődtek a Bozsik tornák. A fiúk kevesen voltak, ezért elvittek engem is és a testvéremet, Petrát is. Nagyon aggasztott, hogy igazából mindenki sokkal ügyesebb és jobb volt nálam. Ennek következménye az volt, hogy elkezdtem sokat, nagyon sokat gyakorolni, szinte 0-24-ben magammal vittem mindenhova a labdámat, a házban sokszor az ablakok is megjárták, ezt persze édesanyám nem díjazta. Egy idő után már szépen látszott a fejlődésem, és jó irányba haladtam. Később már videókból merítettem ihletet, főként cseleket néztem, amiket elsajátítottam gyakorlatban is. Csak az járt a fejemben, hogy én akarok lenni a legjobb. Úgy tartom, Gyakorlás teszi a mestert!
Mindössze hét esztendős voltál, amikor leigazolt a Csávolyi SK, és onnan Baján folytattad pályafutásodat, ahol fiúkkal együtt edzettél és meccseltél. Ők miként fogadtak téged és miként emlékszel vissza azokra az időkre?
- Először a fiúk furcsán néztek rám, és talán a fejükben az is megfordult, hogy egy lány mit kereshet ott, de amint elkezdődött az edzés és látták, ahogy a labdával bánok, egyből elfogadták azt a tényt, hogy egy lánynak is van keresnivalója a pályán. Nagyon sok tornára jártunk velük, szerettek és teljes mértékben elfogadóak voltak, viszont tudom azt is, hogy bosszantotta őket, hogy szinte minden versenyen a testvérem és én kaptuk meg a legjobb játékosnak, valamint a gólkirálynak járó díjat. Szerintem nagyon jót tett, hogy fiúk között kezdtem, gyorsabban fejlődtem, leginkább a gyorsaságomhoz járult hozzá. Annyit még hozzátennék, hogy az akkori edzőmnek Csengő Lajosnak is rengeteget köszönhetek, hiszen ő szerettette meg velem még jobban ezt a sportágat.
Baján annyira kitűntél a tehetségeddel, hogy nem volt olyan nagypályás élvonalbeli csapat, amelyik ne akart volna soraiban tudni. Mi döntött a Fradi javára, egy vidéki lánynak mennyire volt könnyű megszokni a nagy és zajos Budapestet?
- Már 7 éves koromban feljártunk Pestre a Fradihoz, igazából az is motiváló volt, hogy egy Ferencvárosról beszélünk. Nem sokat gondolkodtam rajta, valamint már a lányok javát ismertem a csapatból, akiket a mai napig is a barátaimnak nevezhetek. Eleinte furcsa volt a pörgős pesti élet, de 1-2 hónap alatt meg tudtam szokni leszámítva a közlekedést, szerintem egy év után is el tudtam tévedni.
Miután futsal oldal vagyunk, ugorjunk előre 2016-ig, amikor megmérettetted magad kispályán is az Astrában. Mi volt a fő ok, hogy egy elismert és sikeres labdarúgó a futsalban is kipróbálja magát?
- Az Astrához elsősorban a futsal miatt igazoltam. Úgy gondoltam, hogy ebben a sportban sokkal több mindent elérhetek, mint nagypályán.
Részedről a futsal szerelem volt első látásra?
- Ez nem kérdés, úgy gondolom, hogy igen. Meccsről-meccsre jobban szerettem. Nem bántam meg, hogy ezt a sportágat választottam, szerintem ez áll a legjobban nekem és a tudásomat a futsalban tudom leginkább kamatoztatni.
Az Astrás korszakodból mi az, amire a legszívesebben emlékszel vissza?
- Mindenre! A csapatra, akik a barátaim is egyben, arra a jó hangulatra, ami az öltözőben volt mindig. A két Magyar kupa győzelem talán az, amire tényleg a legszívesebben emlékszem vissza. Csodálatos érzés volt azt a kupát a magasba emelni.
A válogatottról sem szabad megfeledkezni, alapember lettél ott is. Mi több az EB-selejtezőkön talán a legjobb teljesítményt nyújtottad a mieink közül. Ha jók az információim, ezt a világ talán legjobb csapatának vezetői is így gondolták, és megleptek Téged valamivel. Erről mesélj nekünk valamit légy szíves!
- Nagyon örülök annak, hogy Dombó János bizalmat szavazott és behívott a válogatottba. Én úgy gondolom, hogy eddig minden válogatott mérkőzésemen maximálisan odatettem magam, örömmel tölt el ha magamra ölthetem a címeres mezt. Valóban megleptek, az egyik spanyol lánytól kaptam egy válogatott mezt.
A Te történeted idén nyáron vett fordulatot miután befejezted a nagypályát, és a futsal mellett döntöttél. Ráadásul Budapest helyett Debrecen lett az új otthonod. Barátaid és családod mit szóltak ehhez a változáshoz, meg se próbáltak lebeszélni terveidről?
- Szerencsésnek mondhatom magamat, mert a családom és a barátaim véleményét is kikértem, és ők maximálisan támogatták a döntésemet, mindenben mellettem állnak, és ezért nagyon hálás vagyok nekik!
Mi volt a vonzó abban, hogy válogatott játékosként a kupagyőztes és sokszoros bajnok Astrából az élvonal újoncához igazolj?
- Azt éreztem, hogy váltanom kell, valamint a csapattársaim a nagypályát választották. Köszönöm Üvegnek is, hogy megkeresett, és maximálisan bízott bennem és velem akart együtt dolgozni.
A DEAC-al parádésan kezdtétek a szezont, pedig a klub vezetői és játékosai közül szinte mindenki óvatosan nyilatkozott az esélyekről. Ennyire elképzelhetetlennek tűnt, hogy hat forduló után 15 pontot szerezzetek?
- Én nagyon bíztam a csapatomban szerintem meccsről-meccsre jobbak vagyunk, még van hova fejlődnünk, de minden meccsre úgy megyünk ki, hogy meg kell nyerni. Nekem személy szerint nem volt elképzelhetetlen éreztem, hogy úgy fogjuk elkezdeni a szezont, ahogyan azt kell, ráadásul a felkészülésünk nagyon jól sikerült!.
Ha oknyomozó újságíróként az lenne a feladatod, hogy a DEAC sikereinek titkát megfejtsd milyen végkövetkeztetést vonnál le az adatok ismeretében?
- A DEAC egy nagyon jól összerakott gárda, akik tényleg a futsalt játsszák. Már mondhatni összeszokott a csapat, minden meccs után videót elemzünk, és edzéseken javítjuk a hibáinkat. Szerintem ez elengedhetetlen.
Számomra teljesen egyértelmű, hogy nagy fejlődéstörténet ment végbe nálad, és az ígéretes tehetségből mára már egy éretten játszó, kevésbé forrófejű vezéregyéniség lett, akire nyugodtan rá lehet tenni a terhet, mert nem fog összeroppanni a súlya alatt. A rutinnal, hozzáállásoddal, vagy az új közeggel hozható mindez összefüggésbe, vagy más a magyarázata?
- Nagyon sok mérkőzés van a lábamban akár nemzetközi mérkőzések is, ezáltal megtanultam kezelni a nyomást, de természetesen mindenképpen felszabadultabb az ember a pályán, ha a társaság, ami körülveszi maximálisan bízik benne, és támogatják még akkor is, hogyha egy-két rosszul sikerült mérkőzés vagy akár hibák becsúsznak a játékba.
Jó mostanság DEAC játékosnak és Krascsenics Csillának lenni?
- Krascsenics Csillának mindig jó lenni, és DEAC játékosnak szintúgy. Másodikak vagyunk a tabellán, jó játékot produkálunk, egyelőre minden úgy halad, ahogy azt elterveztük.
