Hitték volna, hogy Folk Zsuzsannából, a mindig mosolygó, vidám, kissé bohókás kislányból szigorú tanárnő lesz? A vele készített interjúban persze nem csak a tanári hivatásról esik szó, hanem Zsuzsi néni pályafutásáról, vágyairól, és a változásról, ami vele kapcsolatban sokaknak feltűnt.
Miért pont a tanári hivatás felé fordultál?
- Mindenképpen gyerekekkel és sporttal szerettem volna foglalkozni. Ebben a hivatásban mind a kettő megtalálható. Természetesen szeretném, hogy a lehető legtöbb gyerek sportoljon valamit és egészségesen éljen.
Zsuzsi néni szigorú tanárnő?
- Igen, az vagyok. Muszáj rendnek és fegyelemnek lennie az órákon, de minden héten adok egy játszós napot, ha jól dolgoznak a többi órán. Ha ők úgy állnak a dolgokhoz, ahogy kell, akkor én is úgy állok hozzájuk, lehet kompromisszumot kötni velem.
Tisztában vagyok vele, hogy a hölgyek korát nem illik megemlíteni, de veled kivételt teszek. Ennek oka nem a tiszteletlenség. Gyakorlatilag az ifi korszakod óta követem pályafutásodat, s megsaccolni nem tudtam pontosan mikor volt az első hivatalos futsalmeccsed. Anélkül, hogy utánanéznél adatbankban Te tudod az évszámot?
- Mivel U15 után egyből futsalozni kezdtem, így 2010 körülre tippelnék, de nem tudom biztosra. Nekem még nem volt átmenet, mint a mostani fiatalságnak. Kimaradt az U17 meg U19. Egyből mehettem a nagyokhoz.
Akárhogy is nézzük azóta eltelt 10 év és nyugodtan veheted bóknak, de az idő múlása leginkább rajtam látszik, rajtad abszolút nem. Gondoltad volna 15 évesen, hogy ennyi sikerben lesz részed a későbbiekben?
- Köszönöm a kedves szavakat. Nem, nem gondoltam, hogy ennyi mindent elérek a sporttal, a futsallal, de szerencsére mindig jókor voltam jó helyen és nagyon sokat köszönhetek a Nevelő Egyesületemnek (Tolnának), illetve apukámnak, hogy megtanított arra, hogy semmit ne adjak fel, még akkor se, ha nem úgy megy, ahogy épp kellene.
Mennyit változott a 12 éves Folk Zsuzsika személyisége napjainkig?
- Az az idő teljesen más volt. Egy mosolygós kislány voltam. Mindenki azt gondolta, de aranyos és ügyes ez a kislány. Ma már felnőttem és megkomolyodtam, de ugyanúgy igyekszem a lehető legtöbbet mosolyogni és minden csibészségben benne vagyok mai napig!:)
Még jóformán bele sem szagoltál az NB I-be máris meghívást kaptál a futsal válogatottba. Miként tudtad ezt feldolgozni? Egyetlen pillanatig nem volt benned kétely, hogy a legjobbak között vajon meg tudod e állni a helyed?
- Miután kiöregedtem U15-ből, egy évet töltöttem Nb2-ben után, egyből Nb1-ben kezdtem játszani. Még csak 15-16 éves lehettem.(Már nem is emlékszem). Sosem fogom elfelejteni, mikor az akkori szövetségi kapitány Tóth Károly félrehívott Tolnán a sportcsarnokban és elmondta, szívesen látna a Magyar válogatottban. Óriási mosollyal állhattam vele szemben és válaszoltam, hogy nagy örömmel! Egyből rohantam is elmesélni szüleimnek, hogy mi történt, akik mindenben támogattak, és az első összetartásra el is jöttek. Hatalmas öröm és megtiszteltetés volt, az izgalom pedig még annál is nagyobb! Kétely nem volt bennem, de bizonyítási vágy igen, bár már az is nagy szó volt, hogy ennyi idősen ott vagyok a „nagyokkal”.
Mindenki ismeri édesapádat, talán ő tette a legtöbbet a női futsalban az utánpótlásért. A mai napig szinte nincs is olyan csapat, ahol ne játszana valamelyik tanítványa, felfedezettje. Az, hogy a vezetékneved Folk, az előnyt vagy hátrányt jelentett pályafutásod során?
- A mai napig szerintem ő teszi a legtöbbet az utánpótlásért. Tolnán van a legnagyobb utánpótlás bázis. Büszke vagyok arra, hogy rengeteg jó játékos a kezei közül került ki, még akkor is, ha nem maradtak Tolnán, de az élet sokszor más utakra vezet minket. Szerintem mindenkinek büszkének kell lennie a Családnevére, nem gondolom, hogy bármikor hátrányom született volna abból, hogy apukámat mindenki ismeri, sőt, a mai kapcsolatokhoz, csak jól jön!
A neved óhatatlanul összefonódott nevelőegyesületeddel. Mit jelent számodra a Tolna?
- Mindent köszönök nekik, mert nélkülük nem tartanék most ott ahol. Viszont nekem „már csak” az otthonom, ott él a családom, az egyesülethez semmi közöm! Ennek ellenére szívesen megyek ki egy Tolna meccset megnézni, ha épp otthon vagyok.
Búcsúzni csak szépen szabad tartja a mondás, s Te ennek eleget is tettél, miután kupagyőztesként intettél búcsút a klubnak. Mit jelentett számodra ez a trófea?
- Senki nem tudta, hogy egy Kupa győzelemmel fogok búcsúzni Tolnáról, de az élet úgy hozta, hogy másik csapatban folytattam a 2018/2019-es szezont. Ennek most már nagyon örülök, hogy így alakult, úgy gondolom mindennek oka van. Minden vágyam volt, hogy egyszer Magyar bajnok és Magyar Kupa bajnok legyek és nagyon hálás vagyok az akkori csapatomnak, hogy szívvel-lélekkel egymásért küzdve megcsináltuk.
A meglepetés erejével hatott, hogy az előző szezonban a HTE színeiben léptél pályára. Ennyi idő után talán már el lehet mondanod azt, hogy miért váltottál?
- Ez mindenkinek meglepetés volt. Az utolsó pillanatban derült ki, hogy Hajdúböszörménnyel kezdtem meg a 2018/19-es szezont. Nyíltan sosem beszéltem arról, hogy miért távoztam. Senkit nem szeretnék megbántani, így ha valakit érdekel, majd megkérdezi személyesen, szívesen elmesélem, de nem tartozik ország világra.
Hajdúböszörményben életed eddigi egyetlen felnőtt NB I-s bajnoki címét szerezted, jól ment neked a játék, szurkolók szerettek, Dombó mester is számított rád a válogatottban. Mégsem maradtál Hajdúböszörményben. Miután nem vagy egy vándormadár típus itt is az okra vagyok kíváncsi.
- Igen, életem első bajnoki aranyát szereztem, amire nagyon büszke vagyok! Szerencsére jól ment a játék, főleg a helyosztóknál. Jó emberekkel dolgoztam együtt (nem csak a hétköznapi életben, hanem a pályán is), a csapattársakkal szinte barátok lettünk, a mai napig jó a kapcsolatom a szurkolókkal és az ott maradt játékosokkal is, szépen váltunk el egymástól.
Nyáron megkeresett TF vezetője, hogy szívesen látnának a csapatban. Mivel Budapesten élek és még a TF-en tanulok, így jó lehetőségnek tűnt, mert helyi csapat, nem kell utazgatni. Én szerettem volna Pádár, Tell, Bokorral együtt játszani, mert jól működtünk együtt, így szóba került, hogy akkor együtt igazoljunk. Nem volt egyszerű döntés, de végül közösen a TF mellett döntöttünk.
Figyelve a játékodat nekem az tűnt fel, hogy most jutottál el arra a szintre, amire tehetséged predesztinált. Régebben gyakran vesztetted el a fejed, a nézőtéri bekiabálások is hatással voltak rád, de mióta kizárod a külvilágot és csak a játékkal törődsz, nyugodtan mondhatom meghatározó ember lettél. Kezdesz megkomolyodni vagy mitől ez a szembetűnő változás?
- Mondhatjuk, hogy kezdek megkomolyodni, meg eljutottam arra a szintre, hogy a játékkal kell foglalkoznom, hogy működjön, az amit tudok. Mindenhol vannak „furcsa” szurkolók, de ez a sporttal együtt jár. Sokszor jól jönnek a nyugtató szavak csapattársaktól, edzőktől is, ezeket az utóbbi szezonjaimban megkaptam, amik hatással voltak a változásban.
Az is feltűnt, ha nem találtál a hálóba idegeskedtél, manapság viszont vérbeli csapatjátékosként társaid kiszolgálását talán még fontosabbnak tartod. Megkockáztatom kevesen adtak nálad több gólpasszt az elmúlt szezonban, s ezt elmondhatjuk a TFSE színeiben lejátszott első meccsedről is. Három gólpasszt is adtál Pádár Anitának.
- Mindig mondják, hogy gólra játsszák ezt a játékot. Ez így is van, de valahogy el kell jutni odáig. Valóban a nevem mellett többször lehetne azt látni, hogy gólpasszt adta Folk Zsuzsanna, bár ezt sehol nem jegyzik fel. Engem nem az érdekel, hogy én rúgjam a legtöbb gólt, mindegy ki rúgja, csak nyerjen a csapat, és ha ehhez gólpasszal tudok hozzájárulni, már akkor is boldog vagyok.
Ha már a TFSE-nél tartunk, nem lehet elhallgatni, hogy komoly sanszod van arra, hogy a szezon végén újra bajnoki aranyérem kerüljön nyakadba. Te miként ítéled meg az erőviszonyokat?
- Idén nagyon kiélezett lesz a bajnokság, szerintem sok jó mérkőzést láthatnak a futsal szerelmesei. A legjobb négy közé várom a csapatomat, de természetesen mindent megteszünk azért, hogy a bajnoki és a kupa arany is hozzánk kerüljön. Egy duó nagyon szép ajándék lenne év végén, olyanban úgy sem volt még részem.
Mit tartasz a TFSE legnagyobb erényének?
- Szerintem, ha összeszokik a csapat, akkor bármire képesek lehetünk. Még mindenkinek vissza kell szokni a pályára, van aki fél évet, van aki egy évet kihagyott, de Csernai Gábor tesz róla hogy mindenki a régi legyen!
Novemberben Szerbia ellen lép pályára női válogatottunk. Véleményed szerint fogsz kapni meghívót? Mit jelent számodra címeres mezben játszani?
- Szerintem mindenkinek nagy megtiszteltetés, ha címeres mezben hallgathatja hazája himnuszát és léphet pályára, ez alól én sem vagyok kivétel. A szövetségi kapitány döntése, hogy kire számít kire nem, majd akkor kiderül, hogy én köztük vagyok - e.
Végezetül szeretném megkérdezni, hogy önmagaddal szemben milyen elvárásaid vannak a mostani idényben?
- Szerencsémre ismét egy neves futsal edzővel dolgozhatok, úgyhogy a lehető legtöbbet szeretném még tanulni erről a sportágról, amit a későbbiekben fel tudok használni és tovább tudok adni a fiataloknak. Mindent megteszek, hogy a csapatot segítsem és a lehető legjobb eredményt érjük el együtt.
