- Mennyire ért váratlanul, hogy Te kaptad az év játékosa címet?
- Kicsit váratlanul ért, mivel nem mi nyertük meg a bajnokságot, de a szakma, a csapatok edzõi közül hárman is engem soroltak az elsõ helyre.
- Mi volt az a momentum, ami szerinted kiemelkedik a hátunk mögött hagyott bajnoki évbõl?
- Legszívesebben talán a Tolna elleni meccsünkre emlékszem vissza, amikor az ellenfél már 4-0-ra vezetett az elsõ félidõ után, és onnan tudtunk felállni, és megfordítani a mérkõzést. A másik dolog, ami igen kedves emlék, az a bajnoki döntõ második összecsapása, ahol 3-0-ra meg tudtuk verni az Univerzumiot.
- A bajnokságot elveszítettétek, viszont ezt a címet begyûjtötted. Mennyire vagy ezzel az eredménysorral elégedett?
- Igazából mi mindig úgy megyünk fel a pályára, hogy bajnokok szeretnénk lenni, idén azonban az volt a célkitûzés, hogy az elsõ négyben legyünk benne. Evés közben jön meg ugyebár az étvágy, így a végén már törekedtünk arra, hogy sikerüljön megnyerni az aranyérmet. Sajnos ez nem sikerült, de jövõre ez újra a terveink között szerepel.
- A magyar elsõ osztály színvonala milyen volt ebben az esztendõben a korábbiakhoz képest a Te álláspontod szerint?
- Erõsebbnek érzem ezt a szezont, mint a korábbiakat, utal erre az is, hogy szinte minden meccsen hosszú ideig a pályán voltam, szinte végig kellett játszanom a mérkõzéseket. Sajnos ez fárasztó, a futsalban jó az, ha tud pihenni az ember pár perceket. De kevesen is voltunk, így ilyen szempontból is nehezebb volt számunkra az idény.
- Ez a díj adhat-e valamiféle lökést számodra a futsalban a továbbiakat tekintve?
- Már évek óta játszom ezt a játékot, a nagypályát befejeztem, ott csak edzõsködöm, és a továbbiakban csak a futsalra koncentrálok.
Brumár László
