A csengeriek „ráharaptak" a futsalra. Olyannyira, hogy a határmenti együttes mindjárt megnyerte az elsõ ízben kiírt megyei bajnokságot. Telt házas, látványos meccsek, magyarán siker, csillogás - szolid pénzbõl. Mindez nem jöhetett volna létre az általános összefogás, no meg az örökmozgó, a szent õrült Szilágyi Sándor nélkül. Aki edzõként és szervezõként tüsténkedett, a jelek szerint eredményesen.
- Amikor 2010-ben, elõször nálunk járt a Fradi, akkor kezdett el bennünket mélyebben izgatni a futsal - idézte fel az elõzményeket Szilágyi Sándor. - Ez az izgalom tovább fokozódott egy évvel késõbb, elértük, hogy a Ferencváros NB I-es futsalcsapata nálunk játssza egy hazai mérkõzését a Nyíradony ellen. Sok nézõ, fergeteges hangulat fogadta õket, ekkor már érezni lehetett, hogy valami megmozdult ebben az ügyben...
Elsõk között jelentkeztünk a Megyei Igazgatóság által kiírt bajnokságra: elõször bulinak indult az egész, de a szezon felénél, a jó szereplés hatására kezdett komolyra fordulni a dolog. Januárban már úgy vágtunk neki a második körnek, hogy egyértelmûen ráhajtunk a bajnoki címre. Többen jelentkeztek, hogy nálunk akarnak játszani, közben igazi baráti társaság kovácsolódott, ami nem csak a szokásos szöveg, számomra ez mindig fontos szempont volt. Nyugodtan mondhatom, egyre látványosabb mérkõzéseket vívtunk. Sorra nyertük a meccseket, egyedül az Újfehértó tudott legyõzni bennünket. Március 1-én oda jutottunk, hogy a nyíregyházi Monbebé elleni meccs döntött az elsõ helyrõl.
Közel négyszáz nézõ elõtt 12-5-re nyert a Csenger, így ami 2010-ben még csak álomnak tûnt, valósággá vált - bajnokcsapatot ünnepelhettek a keleti végen.
- Az utolsó meccs után nem csillapodik az étvágyunk. Tervezzük, hogy a városunk történetében elõször benevezettük csapatunkat a nemzeti bajnokságba és a következõ idényben az NB II. Keleti csoportjában indulunk. Ez kilencvenkilenc százalék... Azért dolgozunk, hogy felépítsük a futsal utánpótlást Csengerben, célunk továbbá, hogy a szatmári térség, valamint az egész megye sportági bázisává váljunk. Lehet, hogy ezek nagy szavak, de miért ne gondolhatnánk komolyan. Egyben szeretnék gratulálni minden játékosomnak a bajnoki cím megszerzéséhez, köszönöm az önkormányzat támogatását, mindazok segítségét, aki hozzájárultak ehhez a sportörténelmi gyõzelemhez. Két embert külön kiemelnék, Juhász Péter és Szabó József játékosként és szervezõként is nagyon sokat tett mindennek érdekében.
A csengeriek a kapcsolatépítés terén is szorgoskodnak: az élvonalban dobogóért küzdõ dunakeszi különítményt nemrég emlékezetes módon látták vendégül. Mindazonáltal nem titok, az élet nem fenékig tejfel, szükségük lenne újabb támogatókra...
forrás: szon.hu
