Búcsú Dienes Andrástól
2019.04.03 | 10:24
Engedjétek meg, hogy egy személyessel kezdjem.
2017.11.30
- András, Isten éltessen, ha vallásos vagy. De ha jól belegondolok, akkor is, ha nem az vagy!
- Köszönöm János! Sajnos egyiket sem találtad el, mert rákos!
- Ezt nem értem ???
- Úgy ahogy írtam.
- Az nem jó. Remélem, hogy jóindulatú, és gyógyítható!
- Rosszindulatú, de egyelőre bekerültem a svéd rákkutató programba és gyógyszeresen kezelnek! Dolgozok ugyan úgy!
- Jaj, ezt nem jó hallanom, mondani se tudok okosat, de rajtad lesz a szemem, ölellek!
- Köszönöm. Harcolok keményen!
2019.04.02 András harca véget ért, nem győzhetett! A Sors, vagy a Jóisten 65 évet adott ennek a kiváló embernek, akinek a hiányát még fel sem tudjuk fogni ebben a pillanatban.
A focihoz, futsalhoz, kézilabdához és általában a labdajátékokhoz sok minden kell. Gondolok itt labdára, játékosra, edzőre, pályára, nézőre és a többi. Ám ha belegondolunk, ez még mind nem elég. Kellenek hozzá Dienes Andrások is.
Ja, hogy nem születnek minden nap, sőt nagyon ritkán!? Igen, ezt mindnyájan tudjuk, akik ismertük Andrist.
Élete második szakaszában – ami Üllőhöz kötötte – megadta neki a sors azt a boldogságot, amit mindenki keres. Azt csinálhatta, amit imádott, és amihez nagyon értett: sportot szervezhetett, focit, futsalt, kézilabdát, és minden egyebet. Ha Üllőt említjük a sportban, akkor azonnal az ő neve ugrik be mindenkinek.
Felsorolhatatlan a klubcsapatok nevei, akiknek az Üllői Sportcsarnok volt különböző időszakokban az otthonuk. Büszkék vagyunk rá, hogy az első válogatott esemény a futsalhoz kötődik, amelyet aztán még nagyon sok követett. A Pest Megyei labdarúgó Szövetség, Igazgatóság nagypályás programjai elképzelhetetlenek voltak Üllő, illetve Dienes András nélkül.
A megemlékezések, a hozzászólások, mind-mind a segítőkészségét, az emberségét, a korrektségét említik elsőként. Ha jól belegondolunk, ennél többet ember nem érhet el az életében.
A régi egyiptomiaknak volt egy szép gondolatuk a halálról. Mikor a lelkünk a mennyek kapujába ér, az istenek két kérdést tesznek fel. A válaszon múlik, hogy bebocsátást nyernek-e.
1. Leltél-e örömöt az életben?
2. Vittél-e örömöt mások életébe?
Nem kérdés, hogy András bebocsájtást nyert!
Aki Andrást ismerte, az tudja, hogy amikor meghalt, a szeme csukva volt, de a szíve kitárva, úgy, mint egész életében.
- Kasza János -
