Brazília megvédte címét, Olaszoké a bronz ismét.
Spanyolország - Brazília 2:3 (2:2, 0:0) hosszabbítás után
Elérkezett végre a várva várt döntõ. A közel három hét alatt lejátszott 50 mérkõzés után kiderült, hogy a két legesélyesebb csapat jutott be a döntõbe. Szerencsére a fináléra végre megtelt a sportcsarnok, így közel 15 ezer nézõ szurkolta végig a helyszínen az összecsapást, fantasztikus hangulatban. A csapatok bevonulásakor jó érzés volt látni, hogy van magyar érdekeltsége is a döntõnek, hiszen Kovács Gábor volt az idõmérõje a találkozónak. Ehhez, és az egész VB-n nyújtott teljesítményéhez ezúton is gratulálunk! Mint megírtuk, a fogadóirodák inkább a brazilokat tartotta esélyesnek, de a „szakma" azt mondta, hogy a hispánoknak legalább annyi esélye van a végsõ sikerre. Ami nehezítette a címvédõ dolgát, hogy Wilde sérülés miatt nem tudott pályára lépni.
Úgy indult az összecsapás, ahogy várható volt. Nem kockáztatott egyik csapat sem, inkább kivárásra játszottak, arra várva, hogy majd a másik hibázik. Nagy taktikai csata zajlott a pályán. Ahogy telt az idõ, inkább a spanyolok voltak a kezdeményezõbbek, bár igaz nagy helyzet nem nagyon alakult ki. Az elsõ játékrész nem hozott látványos játékot. Inkább csak hihetetlen iramot és mezõnyjátékot, így gól nélküli döntetlennel mehettek pihenõre a csapatok. Ami biztos volt, hogy akkor lesz igazán érdekes az összecsapás, ha valamelyik fél megszerzi a vezetést. Akkor lesznek igazán izgalmak. Mint utólag kiderült, így is lett és egy szenzációs második félidõ, illetve hosszabbítás lett belõle, na de ne rohanjunk ennyire elõre.
A második játékrész elején megszerezték a vezetést a brazilok. A simán visszagurított szögletet Neto bombázta a bal felsõbe. A bekapott gól után a spanyoloknak váltani kellett, amit meg is tettek. Felvállalták a bátrabb támadójátékot, és egy szabadrúgás után kiegyenlített. Az elsõ távoli lövést még védte Tiago, de a kipattanóra érkezõ Torras közelrõl már nem hibázott. A spanyolok a gól után lendületben maradtak, és az egyenlítõ gól után egy perccel megszerezték a vezetést. A brazil gól elõtti szöglethez hasonlóan elvégzett sarokrúgásból Aicardo tüzelt, és a lövése kissé irányt váltva, utat talált a brazil kapuba.
Ekkor még hátra volt a félidõ fele, így még nem kockáztattak a dél-amerikaiak. Telt az idõ, de nem sikerült az egyenlítés, így jöhetett a vészkapus, elõször ezen a VB-n, ami a brazil csapatot illeti. Sokáig nem volt szükség az 5-4-re. Bemutatták a jó az öreg a háznál tipikus esetét. Falcao bombázott távolról a jobb felsõ sarokba védhetetlenül, bebizonyítva, hogy miért õ a világ legjobbja. Kezdõdhetett minden elölrõl. A rendes játékidõben már nem született több gól, így jöhetett a hosszabbítás. A spanyoloknak vigyázniuk kellett, hiszen 5 szabálytalanságuk volt.
A ráadásban ismét óvatos üzemmódra váltottak a csapatok, nem akart senki sem hibázni. Az elsõ játékrészben egy-egy kisebb lehetõség akadt, de nem tudott élni vele senki. A fordulás után fokozódott a feszültség, mindenki tisztába volt vele, hogy itt már egy hiba is végzetes lehet. Ezt a bizonyos hibát a spanyolok követték el. Fernandao szabálytalankodott feleslegesen az ellenfél térfelén és a játékvezetõ habozás nélkül befújta a 10 méterest jelentõ hatodik szabálytalanságot, így jöhetett a kisbüntetõ, bõ 1 perccel a vége elõtt. A labda mögé Neto állt, de nem sikerült értékesítenie a lehetõséget. Halkan megjegyezzük, a kapus a lövés pillanatában a hatos vonalon állt, így meg lehetett volna ismételtetni, de a sporik nem tették.
Ekkor mindenki azt hitte, ez volt a meccslabda, de a csattanó a végére maradt. 20 másodperccel a vége elõtt Neto húzott váratlant és egy szép csellel a vonal mellett megverte védõjét és futtában kilõtte a hosszú alsó sarkot, megszerezve a braziloknak a vezetést. Az európai csapat természetesen azonnal levitte a kapusát, és el is jutottak helyzetig, de az utolsó másodpercben Kike lövését Tiago kivédte, ami azt jelentette, hogy Brazília megvédte címét!
Ahogy várható volt, egy kiélezett csatában dõlt el az összecsapás, egy váratlan egyéni villanással.
A döntõ elõtt nyilvánosságra hozták, annak az öt játékosoknak a nevét, akik közül kikerülhetett a VB legjobb játékosa. Nem meglepõ, hogy a listán helyet kapott a portugálok zsenije, Richardino. A többi négy játékos pályára lépett a döntõn is. A spanyoloktól Kike és Torras, míg a braziloktól Fernandinho és Neto volt az esélyesek között. A mérkõzés után kiderült, ami a finálén nyújtott teljesítménye után egyértelmû volt, hogy a döntõ hõse, Neto lett a világbajnokság legjobbja.
Olaszország - Kolumbia 3-0 (0-0)
Annak ellenére, hogy a két csapat elvesztette az elõdöntõt, nem tûnt csalódottnak. Az olaszok az elõzõ VB-n is a harmadikok lettek, és most is jó esélyük volt a bronzérem megszerzésére. Az elsõ játékrész úgy zajlott, ahogy az eddigi kolumbiai meccseken megszoktuk. Kevés helyzet, néhány kontra. Az olaszoknak akadtak lehetõségeik, de nem tudták kihasználni, míg a dél-amerikaiak nem tudtak ezúttal eredményes kontrát vezetni.
A fordulás után góllá érett az itáliaiak nyomása. Egy olasz szögletet követõen, egy gyönyörû kapáslövéssel Romano bombázott az ellenfél kapujába. Néhány perccel késõbb aztán eldõlni látszott az összecsapás. Egy szép olasz támadást az eddig remekül védõ kapus, Lozano a hatoson kívül kézzel akadályozott meg, amiért kiállították. Az emberelõnyt hamar kihasználták az azzurik Fortino révén, így már megnyugtató két gól volt az elõny. A dél-amerikaiak nem nagyon hittek az egyenlítésben, a vészkapus játékot sem erõltették, így szép lassan lecsordogált a hátralévõ idõ, majd a végén Fortino megadta a kegyelemdöfést, egy gyors kontra végén. 2008 után ismét a bronzérem az olaszoké.
