Bárhogy is alakuljon, nem szeretném a futsalt abbahagyni
2018.01.23 | 12:27
A női NB II Nyugati csoportjának legjobbjának Csigi Esztert választották az edzők. A Szekszárd II. és a magyar futsal csiszolatlan gyémántjával ennek apropóján készítettünk interjút.
Eszter először is engedd meg, hogy szívből gratuláljunk neked az őszi elsőséghez. Kíváncsiak vagyunk kivel osztottad meg először a nagy hírt és mi volt az első gondolatod?
- Nagyon szépen köszönöm a gratulációt és nagyon köszönöm azoknak, akik szavaztak rám.
Édesapámmal osztottam meg először a hírt. Amikor megtudtam hatalmas boldogság fogott el és egyáltalán nem is számítottam erre.
Nagypályás kötelezettséged miatt mindössze hat mérkőzésen léptél pályára és ilyen rövid idő alatt is magad mellé állítottad a szakembereket. Számítottál erre az elismerésre? A 13 rúgott gól véleményed szerint befolyásolhatta a döntéshozókat?
- Egyáltalán nem számított erre, ugyanis tényleg nagyon kevés meccset játszottam az őszi szezonban. Igen, úgy gondolom a 13 rúgott gól is befolyásolta az edzők döntését, de én úgy gondolom, hogy nem mindig az a legkiemelkedőbb képességű játékos, aki a legtöbb gólt rúgja.
Mindössze 18 esztendős vagy és fiatal korod ellenére meglepően éretten mozogsz a teremben. Miként kerültél először kapcsolatba a futsallal, mi tetszett meg benne?
- Tolnán ismerkedtem meg a futsallal, ahol később pár évet el is töltöttem. A futsalban sok minden megfogott. Nagyon szeretem, hogy itt valóban megmutatkoznak a játékosok képességei, azt is szeretem benne, hogy rettentő gyors a játék, gyorsan kell gondolkodni, döntést hozni és a legtöbb meccs általában gólzáporos, így nem csak a játékosok, hanem a nézők is jól szórakoznak.
Tolnán kezdted a futsalt, mégis a Szekszárdban teljesedtél ki. Mi indokolta a klubváltást?
- Tolnán elég nehéz volt akkor bekerülni az NB1-es csapatba illetve nem is éreztem már jól magam ott, ezért döntöttem a klubváltás mellett. Szekszárdon épp akkor kezdett kialakulni a női futsal, amikor úgy döntöttem, hogy eligazolok Tolnáról, így kézenfekvő volt, hogy a szülővárosomban folytatom tovább. Szekszárdon már akkor is és most is imádok futsalozni, mert szeretek a szülővárosom mezében játszani és küzdeni a városért és a csapatért.
Micskó Márk irányítása alatt az élvonalban is bemutatkoztál és ott is bizonyítottad képességeidet! A szabályok azonban nem teszik lehetővé, hogy újra a legjobbak között játsszál kispályán. Hogyan éled ezt meg?
- Amikor megszületett ez a szabály nagyon el voltam keseredve és nem teljesen értettem, hogy ez a szabály hogyan szolgálja a női futsal fejlődését. Azonban bele kellett ebbe törődnöm, ugyanis a nagypályás céljaimat fontosabbnak tartottam. Én nagyon remélem, hogy egyszer megváltozik ez a szabály és újra lehet mind a két sportot más-más egyesületben űzni.
Nemcsak futsalban hanem nagypályán is sikeres vagy, s látszik is rajtad, hogy imádod mindkettőt. Hogyan képzeled el a jövődet? Van esély rá, hogy a futsal ne veszítsen el téged a későbbiekben?
- Szeretném magamat külföldön kipróbálni a későbbiekben, de konkrétan még nem tudom, hogy hol és pontosan mikor. Bárhogy is alakuljon azt tudom, hogy nem szeretném a futsalt abbahagyni.
Játékosokkal és vezetőkkel beszélgetve a legtöbben nagyon szeretnék, ha ismét lenne női futsal-válogatott! Ha ez bekövetkezne az mennyire lenne befolyásoló tényező a számodra?
- Ha ez létrejönne és én is érintett lennék a dologban, akkor szerintem ez befolyásolná a pályafutásommal kapcsolatos döntéseimet, hiszen mindig nagyszerű érzés a hazámat képviselni.
Érdekelne, hogy miként látod a női futsalunk helyzetét? Mi az ami pozitívum, miben lehetne javítani és látsz esélyt arra, hogy a hölgyek körében még inkább elterjedjen ez a fantasztikus sportág?
- Úgy gondolom, hogy egyre jobban kezd teret hódítani ez a sport hazánkban, aminek örülök. Azonban úgy vélem, hogy vannak olyan országok, amelyektől le vagyunk maradva. Sok lehetőség van arra, hogy ezt a sportágat népszerűsítsék. Konkrétan most a tévés közvetítésekre gondolok, illetve a médiában is többet szerepelhetne ez a sport. Összességében úgy gondolom, hogy még lehet hova fejlődni, de nagyon jó úton halad ahhoz, hogy még több emberhez eljusson ez a remek sportág.
- Simonyi András -
