- Milyen konkrét céljai voltak az iráni szereplésnek?
- Pontosan ugyanazok, mint volt az Portugáliában júliusban. Miután Ukrajna ellen elveszítettük a világbajnokságon való szereplés lehetõségét, így közvetlenül alkalom nyílik fiatal játékosok kipróbálására, megméretésükre erõs nemzetközi tornákon. Saját bõrükön kell érezniük mi a különbség a hazai és a nemzetközi mérkõzések között. Keresem a fiatalokat, mert szükség van mindig egy újabb generáció beépítésére. Ahogy közeledünk a következõ tétmérkõzésekhez, egyre kevesebb lehetõség adódik a kísérletezésre. Az elsõ sornak úgy gondolom adott a kezem alatt készülõ Székelyudvarhelyen játszó gerinc. Logikusnak tûnik, hogy a második sort az elmúlt évben a bajnokságot veretlenül nyerõ Mezei Vill gárdájából próbálom meg összerakni, s még egy-két más csapatban játszó tehetség egészíti ki a keretet. Most õket néztem meg, de a következõkben mások is sorra kerülnek, kapnak lehetõséget a bizonyításra. Célom, hogy minél jobban megismerjem képességeiket.
- Mit sikerült a fentebb vázolt célokból megvalósítani?
- A torna azt a célt elérte, hogy láthattam mire képesek az újak, s õk érezhették hol tartanak. A felkészülés ezen szakaszában ez pont elég. Tisztában voltam és vagyok vele, hogy a fiatalítás áldozatokkal jár. Többek között beleszaladhatunk nagyobb arányú vereségekbe. Jártak így más csapatok is a csapatépítés ezen szakaszában. Arra azonban nem számítottam, hogy ilyen nagy különbségû vereségeket is kapunk, mint most az Irán elleni, vagy a múltkor a Portugálok elleni. Bár ezeket meg lehet magyarázni, hogy nehéz, szokatlan körülmények, harmadik mérkõzések, de nem akarom. Ezeket el kell tudnunk kerülni. Tény viszont, hogy a játékosok klubcsapataikban a fizikai felkészülésnél tart, még nincsenek labdás edzések. Ellenfeleink már két hónappal a VB szereplés elõtt összeszokott csapatokat alkotnak, õk már taktikai finomságokkal foglalkozhatnak. Mindezek eredményezték, hogy az egyébként velünk azonos súlycsoportban lévõek ellen partiban voltunk, míg az erõsebb irániak ellen nem sikerült felvenni a versenyt. Az új játékosaink ismerik a játék alapjait, de a sebességgel még vannak gondok. A magyar bajnokság fizikailag és taktikailag is elmarad a nemzetközi szinttõl. Mindebbõl következik a feladat mindannyiunk számára.
- Kikkel játszana, ha kijutottunk volna Brazíliába?
- Természetesen azokkal akik kivívták volna a sikert. Akkor kevesebb idõ maradt volna a 2010-es hazai rendezésû EB-re történõ felkészülésre. A tapasztalt rutinos játékosokat megtartottam volna. Mindez azonban nem sikerült, így most van ideje a kísérletezgetésnek. Ha mindez nem jár sikerrel, s nem tudok beépíteni fiatalokat, új embereket, akkor vissza kell nyúlnom a régiekhez. Elõttük természetesen egyáltalán nincs bezárva a válogatottság kapuja, de az õ tudásukat, képességeiket ismerem, így rájuk bármikor számíthatok.
- Mi a pillanat tanulsága, melyet megosztana másokkal?
- Heti két edzéssel nem lehet nemzetközi szinten megfelelni. Úgy gondolom nálunk a felkészülés amatõr, az elvárás pedig profi. A nemzetközi szintû teljesítéshez a felkészülésnek is profinak kell lennie.
- Mi fog következni?
- Legközelebb októberben fogunk játszani. Most az érintettek nagy része UEFA Futsal Cup selejtezõkre, a bajnokságra és a Szuperkupa döntõkre készül. Októberben lehetünk újra együtt, s némi változás várható a korábbiakhoz képest, hiszen ígéretünk van rá, hogy 2-3 napig a mérkõzések elõtt együtt készülhet napi két edzéssel és egy elméleti foglalkozással a keret. Az MLSZ ebben partner.
