Nõi együttesünknek egyetlen percre lett volna még szüksége a bravúrosnak számító idegenbeli pontszerzésre, ám huszáros hajrájuk ellenére egy rendkívül kiélezett mérkõzésen maradtak alul a miskolci Vénuszokkal szemben. Éld át velünk (újra) a 40 perc történéseit egy beszámoló keretében!
Négy és fél órával egy idegenbeli találkozót megelõzõen bizonytalanságban élni az utazást illetõen nem számít jó jelnek az Álmos könyvek szerint. Annak rendje és módja szerint izzottak a telefonvonalak, s felemás érzésekkel vettem tudomásul, hogy a rendelkezésre álló két kocsit megtöltötték a meglepetésre készülõ, az ELTE színeit képviselõ hölgyek. Egyrészt örömteli, hiszen a mobilban elhangzottak szerint Salgótarján után ismét népes sereget vonultatunk fel vendégségben - annyi különbséggel, hogy ezúttal az Acélvárosba volt hivatalos klubunk. Ugyanakkor kicsit bosszantó is, hiszen a fennálló helyzet egy újabb közös utazás és közelebbi megismerkedés élményétõl fosztott meg. A két órás vonatutat követõen elhangzó „Elnézést, meg tudná mondani, hogy merre találom a Generali Arénát?" kérdésemet újabb csalódás követte, csak ezúttal a kellemesebbik fajtából. Egy sokat megélt édesapa önként és készségesen ajánlotta fel, hogy autójával elvisz a hazamenetele során útba esõ létesítményig. A kocsikázás közben az is kiderült, hogy szerencsére nem egy idegenekre vadászó texasi láncfûrészes veszett el benne. Sõt, néhány pillanaton belül a számára is sokat jelentõ labdarúgás témája került szóba, s szomorúan konstatáltam, hogy pályafutásának végét egy sajnálatos keresztszalag-szakadás jelentette. A gyors fuvarért cserében igyekeztem meginvitálni a bajnokira, ám családi program miatt kérlelhetetlennek bizonyult, így csupán egy hálás köszönetet rebeghettem el neki.
„... de legalább játszottak volna egy jót." - panaszolta száját húzva Sárréti Géza vezetõedzõnek az egyik leányzó édesanyja csarnokba toppanásomkor. A másodosztály küzdelmeiben is érdekelt miskolci hölgyek saját szurkolóik elõtt rukkoltak elõ csalódást keltõ produkcióval. Ezt figyelemben véve nem számított sokkolónak a majd" 2000 fõ beszorítására képes, nemrégiben felújított Miskolci Szabadidõközpontban fogadó kiürült lelátók látványa. „Adva volt a remek lehetõség számukra, hogy bebizonyítsák azt, fentebb is érdemes komolyabban számolni velük. Teszem hozzá, a soron következõ összecsapásunk sem lesz egyszerûbb." - replikázott a hazai mester a fenti sirámra. Ehhez egy ördögi vigyorral az arcomon csak annyit tudtam hozzátenni: Ámen! Miután szûk egy órám maradt még a kezdésig, ezért sikerült megcsodálnom az átellenes tribün felett elhelyezkedõ Sportmúzeum ékességeit, valamint a plafonig érõ, egymás mellett sorakozó tucatnyi riporterfülkét. Csábításba is estem utóbbiak felszereltsége láttán, ám az idõ közben melegíteni érkezõ lányaink révén és kollegák híján idõben kijózanodtam ábrándomból. S mint késõbb kiderült, kárpótlásban nem is szenvedtem hiányt.
Miután a sporttársak kivándoroltak a parkettre és a helyi szpíker is beolvasta a találkozó szereplõit, minden adva találtatott a kezdéshez. Korábban nem tapasztalt módon az óvatoskodó miskolciak rögvest átadták a terepet a mieinknek, akik élve a kezdeményezés légbõl kapott lehetõségével ajtóstól nyitottak a házba. Két óriási gólszerzési lehetõség is adódott Pfundtner Vivi elõtt, így Papp Gyöngyvérnek különösebb bemelegítés nélkül kellett bravúrokat bemutatnia. Az ilyenkor szokásos módon, ami ziccer az egyik kapu elõtt kimaradt, azt a másik elõtt nem hagyták büntetlenül a miskolciak. Ugyan a szerencse is közrejátszott a vezetõ találatot megelõzõ szituációkban, de az azokat követõ csel és befejezés igazi mestermunkának számított Garadnai Erika kivitelezésében. A Vesta elleni csatához hasonlóan ezúttal is gyorsan jött a válasz részünkrõl. Kellett hozzá a Fortunával szintén jó barátságban levõ Vida Orsi zseniális meglátása, valamint a szülinapját a héten ünneplõ Farkas Móni lécet farigcsáló lökete. A játék képe a félidõ hátralevõ részében az eredetileg megálmodott mederben evickélt tovább: Kovács Alízék ötlettelenül elõrelõtt ívelésekkel és átlövésekkel próbálkoztak feltörni lányaink sokfutásos, „mindenhova odaérünk" sziklaszilárd védekezését. Egyetlen alkalommal azonban homokszem került a gépezetünkbe, így Sallai Anita jól eltalált átlövésével a sárga-fekete szerelésben futkosó hazai csapat vonulhatott elõnnyel a fertályórányi pihenõre.
Nagy meghökkenésemre a második játékrészre a játékvezetõi hármas tagjai elõtt már percekkel korábban kifutottak a lányok a parkettre, amit a nagy elszántság és a tettrekészség számlájára írtam. Ezzel szemben a félidõ derekáig akár tükröt is mutathattunk volna a már lejátszott 20 percnek: felállt védekezésünkrõl fallabda módjára vágódtak vissza a mezõnybe a fellõtt lasztik. Egy határozott különbségre azért így is felkaptuk a fejünket. Újvári Krisztina egyre többször és egyszer nagyobb helyzeteket brusztolt ki magának Szabó Annamari ketrece elõtt, ám kettõjük párharcából sokáig szülinapos hálóõrünk jött ki gyõztesen. „Te Sanyi, ezek az ELTE-s csajok nem akarnak elfáradni!" Mihelyt elhangzott eme kijelentés egy mögöttem ülõ úriember szájából, azon nyomban vált kétgólossá, sõt háromgólossá a Vénusz elõnye. Különösképp az elõbbi találat érdemel említést: Farkas Móni és Garadnai Erika harcolt egy labdáért büntetõterületünk elõterében, ám egy ideig úgy tûnt, hogy a játékszer mellett az idõ is megállt volna mellettük. A közelben tartózkodó Galgócz Edina megunta kettõjük elõadását és a nagy bajt megelõzve felszabadító rúgásra szánta el magát. Elgondolása mindaddig jónak bizonyult, amíg kísérlete Garadnai Erika lábán egy kicsit megpattanva Tokody Tibis lövés módjára védhetetlenül zúdult saját kapujának bal alsó sarkába. Ez a bizarr eset lényegében 2 gólt hozott a miskolciak konyhájára, s mindenki - kicsit magamat is beleértve - kezdte elhinni, hogy innen már nincs visszaút az ELTE SE számára.
„Gyerünk csajok, menjünk nekik!" Ezzel a felszólítással fújt harci riadót lányainknak Farkas Móni, s az idényben eddig kevésbé domináló hozzáállás számszerûségben is meghozta gyümölcsét. Fél percen belül sikerült 4-3-ra felzárkóznunk Molnár Zsófi és az öngólt vétõ Kovács Alíz révén, majd egy újabb 30 másodperces rohanást követõen már 5-4-es állást jegyezhetett fel az eredményjelzõ. Galgócz Edina pazarul kivitelezett, közvetett szabadrúgásból olyan gólt ragasztott a léc alá, amit a hétrõl hétre sztárcsapatokban védõ klasszisok - Buffon, Casillas - is csak óriási nyújtózások árán tudtak volna kivédeni. Eredmény tekintetében továbbra is nekünk kellett futni a miskolciak után, ám a lélektani fölény kiharcolásával már csak idõ kérdése volt, mikor válhat ismét meccsnullá az állás. Erre az utolsó nagy lehetõség a Kovács Alíz által ész nélkül elkövetett szabálytalanságából - Molnár Zsófinak szerencsére sérülés nélkül úszta meg a szituációt - adódott, ám Farkas Móni legurítását követõen a bevetõdésre is kész védõk mellett nem sikerült igazi lövõhelyzetet kicsikarnunk. Így a hátralevõ 12 másodperc gyorsan lepergett, s a dudaszó megszólalásának köszönhetõen megmenekült az acélvárosi brigád a leszerepeléstõl. Lehet és szabad is kicsit bosszankodni az elnapolt pontgyûjtés miatt, azonban az idõközben megszólaló „Szép volt lányok" rigmus a mienket éppúgy megillette a mai napon, mint a dadogósan játszó miskolciakat.
Meccsindex: 6,71
A meccs színvonala - 7 Aki látta, abban a hármas sípszó felhangzásakor az a kérdés fogalmazódhatott meg, hogy valójában melyik csapat végzett az elõzõ bajnokságban a 4. pozícióban és melyik jutott fel idén az élvonalba. Idõvel ugyan a kondícióbeli különbség kiütközött a felek között, de ezt nõi együttesünk tagjai határtalan lelkesedéssel pótolva „körmöket tövig rágóssá" tették az utolsó perceket.
Hangulat - 6 Amíg többségetek a távolság elriasztotta a miskolci kirándulástól, addig a félszáz helyi sportbarát a minimális elvárást teljesítve - a zártkapus fílinget idézõ üresjáratok mellett - hangos éljenzéssel, duda- és kürtszóval ünnepelte a hazaiak, különösképpen Újvári Krisztina találatait.
Sportszerûség - 6 Hat percet követõen már 5 hazai és 1 vendég szabálytalanságot mutatott a manuális számláló, de a hátralevõ idõben a lelátón helyet foglalók legnagyobb örömére visszafogottabbakká váltak a lányok - szerencsére csak ezen a téren.
Támadófutball ereje - 7 A második felvonás közepéig tehetetlennek bizonyult a Vénusz a gyors ellentámadásokra berendezkedõ ELTE SE ellen, a véghajrára azonban fordult a kocka és a nyílt sisakos küzdelemnek hála felváltva forogtak veszélyben a kapuk.
Edzõi húzások - 7 Egy ötperces rövidzárlatot leszámítva a masszívan védekezõ, majd a minden mindegy alapon támadó vendégek akarata teljesült, gyengébb helyzetkihasználásuk miatt maradt el a megérdemeltebbnek tûnõ döntetlen. Sárréti Géza az elsõ 20 perc során még éppen jókor kért idõt ahhoz, hogy megfékezze az öt csapathibát ideje korán összegyûjtõ tanítványait.
Játékvezetõ - 7 Eredményt befolyásoló hibát ugyan nem követtek el, ám a mezõnyben szép szerivel akadtak fordított ítéleteik. A folyamatos játék érdekében engedték a test-test elleni küzdelmet, ám olykor ezt a parketten tartózkodók egészsége sínylette meg.
A meccs hõse - 7 Az õrületes gólpárbajig a sallangmentesen védekezõ, pontos passzokkal és erõteljes átlövésekkel operáló Sallai Anitának állt a zászló, végül a másfél gólig jutó, védõinket többször is hintába ültetõ Garadnai Erika elõzte be õt. Lányaink részérõl a sok jó teljesítmény közül Farkas Mónié számított adunak a pakliban: 2-2 gólpassza és kapufáján túl cseleivel sokszor csomót kötött õrzõje lábaira.
Percrõl percre:
7.p.: Két hatalmas helyzetünkre hazai vezetés a válasz. Elõbb Váradi Krisztina, majd Garadnai Erika tartotta meg szerencsével a labdát, majd utóbbi Albert Esztit kicselezve 5 méterrõl lõtt kapunk jobb oldalába. Az ördög vigye el a labdajátékok örök törvényét, 1-0!
10.p.: GÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓL! Vida Orsi vette észre zseniálisan, hogy a jobb szélen helyezkedõ Farkas Mónira nem jutott ember. Az átadást követõen Móni 8 méteres lövésével még a lécet találta telibe, ám a kipattanóra az álomszuszék hazai védõk gyûrûjében Orsi eszmélt a leghamarabb és 6 méteres lövésével kiegyenlítette az állást. 1-1!
18.p.: Egy hazai pontrúgást követõen védekezésünk eltolódott, így a Szabó Annamari ketrecétõl 8 méterre álló Sallai Anita senkitõl se zavartatva lõhette ki a bal oldalt. 2-1!
32.p.: Ajjajjaj! Büntetõterületünktõl néhány centire Farkas Móni és Garadnai Erika ment ölre a pöttyösért, ám kettõjük ügyetlenkedését megunva Galgócz Edina olyan balszerencsés mozdulattal szabadított fel, hogy a laszti a vendégek támadójának lábán felgyorsulva, némi irányváltoztatással vágódott a bal alsó sarokba. Védhetetlen öngól, 3-1!
32.p.: A középkezdés elvégzése után egy Garadnai Erika - Újházi Krisztina összjáték végén utóbbinak nem okozott nagy gondot két méterrõl mattolnia szülinapos hálóõrünket. Szög a koporsónkba, 4-1?!
38.p.: GÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓL! Farkas Móni száguldott el gyorsvonat módjára a pálya bal oldalán, majd centerezését követõen Molnár Zsófi az ellenfél kapusának mozgásával ellentétesen a jobb alsóba pofozta a labdát. Varázslatos akció, 4-2!
39.p.: GÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓL! Egy jobb oldali bedobás során Molnár Zsófi olyan erõsen lõtte be a kapu elõtti tumultusba a lasztit, hogy az Kovács Alízt érintve a késõn vetõdõ Kiss Dalma mellett átcsorgott a gólvonalon túlra. Ez is egy öngól, így már csak egy fával megy a Vénusz, 4-3!
39.p.: Kellett elkiabálnunk... Egy felívelt labdára Újvári Krisztina csapott le vércse módjára a bal szélen, majd a kétségbeesetten visszafutó Vida Orsi keresztezése elõtt nagy erõvel lõtte ki a hosszú sarkot. 5-3!
39.p.: Mekkora GÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓL! Egy hazaadást követõen lányaink végezhettek el közvetett szabadrúgást 6 méterre a kaputól. Farkas Móni gurította le a játékszert Galgócz Edinának, aki olyan elemi erõvel bombázott a léc alá, hogy kis híján munkát adott ezzel a pályamunkásoknak. Egyenlítsünk ki csajok, 5-4!
Edzõi nyilatkozatok:
Sárréti Géza (Miskolci Szabadidõközpont): Egy szervezett, jól védekezõ ellenféllel szemben nagyon nehezen találtuk meg a hatásos ellenszert. Amikor viszont úgy hittük, hogy sikerült felõrölnünk õket, akkor háromgólos elõnyben lányaim elbizakodottá váltak. A szoros hajrá és a minimális különbségû gyõzelmünk ennek a számlájára írható.
Molnár Zsófia (ELTE SE játékosa): Nagyon jó érzés volt ma az ELTE SE játékosának lenni. Boldogsággal tölt el, hogy sikerült megvalósítanunk a mai találkozóra kitervelt taktikánkat, ami a hétrõl hétre történõ folyamatos elõrelépésünket tekintve bizakodásra adhat okot. Stabil védekezésünk mellett jól felépített támadásokat vezettünk, a végeredményre pillantva mégis kicsit keserû a szánk íze. Többre taksált riválisunkat még fegyelmezettebb játékkal alaposan meglephettük volna.
Nõi Futsal NB I. 3. forduló, 2010. október 10.
Miskolci Szabadidõközpont Vénusz - ELTE SE 5 - 4 (2 - 1)
Miskolc, Generali Aréna 50 nézõ vezette: dr. Varga Zs. (Pápai Z., Szuromi V.)
Miskolci Szabadidõközpont Vénusz: Papp Gyöngyvér - Kovács Alíz, Újvári Krisztina,Szõke Zsuzsanna,Sallai Anita Cserék: Garadnai Erika, Váradi Cintia, Mikó Vivien, Kiss Dalma, Lenkey Barbara Vezetõedzõ: Sárréti Géza
ELTE SE: Szabó Annamária- Galgócz Edina, Pfundtner Vivien, Molnár Zsófia, Szlávi Anna Cserék: Albert Eszter, Farkas Mónika, Vida Orsolya, Baksai Éva Vezetõedzõ: jelen pillanatban betöltetlen
Gólszerzõk:, Újvári (2), Garadnai, Sallai, Galgócz (öngól) illetve Vida, Molnár Zs., Galgócz, Kovács A. (öngól)
További eredmények:
Kiskunfélegyházi Mókusok - Galaxis NFE 1 - 5
Ferencvárosi TC - Skorpió-1DFC Group Salgótarján 6 - 3
Tolna Mözs - Univerzum-Aramis 2 - 6
Vesta Persecutor K és 3S - Szegedi AK Boszorkányok 19 - 3
Kis Róbert
ELTE Online
