Az ELTE-bõl a magyar válogatottba
Molnár Zsófia, az ELTE nõi futsalcsapatának meghatározó játékosa néhány héttel ezelõtt meghívást kapott a válogatott csehországi útjára, ahol bizonyíthatta is, hogy helye van a legjobbak között.
Bár a cím egy kicsit sántít - hiszen Zsófi a Budapesti Corvinus Egyetem doktorjelöltje -, tagadhatatlan tény, hogy kiválóságunkat az ELTE nõi futsal csapatában érte a válogatott behívó megtiszteltetése. Futsalcsapatunk négy éve indult, aminek ha nem is az alapítástól, de az elsõ szezon közepétõl már Molnár Zsófia is fontos tagja lett.
A válogatottság Zsófit is nagyon meglepte, de a lehetõség tulajdonképpen nem meglepõ, hiszen reménységünk már bizonyította, helye van a legjobbak között. „A csehországi túra elõtt, amikor a Galaxissal játszottunk Csömörön, kint volt a szövetségi kapitány, Frank Tamás is, aki meghívott a bõ keretbe. Aztán a közös edzést követõen, egy héttel az indulás elõtt kaptam az értesítõt, hogy a szûkebb csapatban is számítanak rám" - árulta el az érintett.
A három napos túrát pénteken egy kinti edzéssel indította a válogatott, majd szombaton és vasárnap egy-egy mérkõzést játszott a csapat Csehország legjobbjaival. Az egyiken 7-4-es sikerrel, míg a másikon 3-2-es vereséggel hagyták el a lányok a parkettet, Zsófi mindkét találkozón nyolc-kilenc perc körüli idõt töltött a pályán. Ez alatt megtapasztalhatta - amit aztán ki is emelt -, hogy válogatott szinten azért nagyobb iramot kell bírni, mint egy NB I-es meccsen.
Arról, hogy szerinte mi miatt kerülhetett be a válogatottba, visszafogottan beszélt, azt viszont megtudtuk tõle, hogy milyen kapitányi utasításokat kapott pályára lépésekor: „A második meccsen, amikor a szövetségi kapitány pályára küldött, azt mondta, hogy játsszak ugyanúgy, mint a bajnokságban. Kicsit húzogassak, érjek vissza védekezni és ha tehetem, bátran lõjek kapura." Bár ez alapján azt nem mondta ki Zsófi, hogy egyfajta univerzális játékosként számítanak rá a válogatottban, mi azért megkockáztatjuk ezt a kijelentést.
Azért természetesen nem csupán munkáról volt szó a csehországi túra során. A péntek estét egy közös activity partival töltötte a csapat, majd szombaton egy prágai sétára is sort kerítettek a lányok. Nem kellett messzire utazni, hiszen Kladno, ahol a meccsek zajlottak, körülbelül harminc kilométerre helyezkedik el a cseh fõvárostól. Végül következett a hét-nyolc órás hazafelé tartó buszozás, ami Zsófi elmondása szerint szintén igen jó hangulatban telt el.
Ezek után természetesen mindenkiben megfogalmazódhat a kérdés: lesz-e folytatása az álomnak? „Frank Tamás azt mondta, hogy havonta szeretne egy összetartást, aminek köszönhetõen összeszokhatnánk, azonban erre egyelõre kevés esély mutatkozik. Inkább a negyed-, vagy félévente tartott találkozókra van lehetõség. Sajnos a nõi futsal még nemzetközi szinten sincs igazán szervezett keretek közé téve, ezt mutatja, hogy például nincs semmilyen bajnokság, amiben a válogatottak összemérhetnék erejüket. Én úgy látom azonban, hogy itthon jól alakul a helyzet, és bár van még mit tenni a hazai nõi futsalért, azt gondolom, nem vagyunk lemaradva a világtól".
A nemzeti csapat mellett a bajnokság színvonaláról is szót ejtettünk kiváló játékosunkkal. Zsófi szerint egy kifejezetten fejlõdõ tendencia mutatkozik meg a magyar NB I-ben. Remélhetõleg ez a folyamat hasonló ütemben halad a jövõben is, és akkor egy igencsak színvonalas és élvezetes szakág sikereivel gazdagodhatna a nagy múltú magyar labdarúgás története.
Addig is mi ELTE-sek legyünk nagyon büszkék elsõ válogatott nõi futsalosunkra, Molnár Zsófira!
Hortobágyi Tibor/ELTE
