Az első nehezebb napokat élem meg mióta itt vagyunk
2016.03.15 | 10:30
Hol is hagytam abba…… ja, igen, Eremenko kupa. Az első meccsről írtam már, a többi meccs is hasonló volt, nagyon gyors nagyon pontos játékkal. A vasárnapi döntőre mi is kimentük, amit nem bántam meg. Szerencsére hellyel-közzel Vanda is tudott viselkedni. J Nekem sajnos eddig még nem sikerült eljutnom egy teltházas bazi nagy csarnokba, ahol mindenki egyként kiáltja, hogy „Kairat”! Te jó ég mi volt ott, kb ilyen lehetett Debrecenbe is, amikor a Magyar válogatott kijutott az Európa bajnoksága. Sajnos ott nem tudtam részt venni, de ez a döntő egy ici-picit kárpótolt érte, ami a hangulatot illeti!
Zoli játékát kicsit bizonytalannak érzem még, de viszont ahhoz képest, hogy 1 hónapja van itt, egész jól megy neki. A tornán nem tudott gólt szerezni pedig nagyon szeretett volna, viszont majdnem minden meccsen volt gólt érő passza, aminek én személy szerint nagyon örültem. Itt van egyedüliként ez a magyar srác, aki brazil és kazah játékosokkal játszik, és nagyon büszke vagyok rá, hogy eljutott idáig, hogy elérte a vágyát, álmát, természetesen még helyt kell állnia itt, de úgy gondolom, megvan benne a kellő alázat, tisztelet, kemény munka, hogy egyre jobb és jobb legyen. Mi sem bizonyítja jobban, hogy Cacau az edző is bízik benne, hiszen minden meccsen játszatta, nem hagyta, hogy a kispadon nézze végig a meccset. Bevallom őszintén, én azért tartottam attól, hogy majd nem sokat fog szerepelni, de szerencsére eddig nem lett igazam. Ez most lehet, hogy kicsit nagyképűnek hangzik, bár nagyon nem szeretnék annak tűnni, de igazából ezek a szín tiszta tények.
A profizmus látszik, abból is, hogy bár itt lakunk a Kairat sportkomplexum mellett, Zolinak és a többieknek is be kellett vonulniuk a bázisra, hogy nyugodtan tudjanak készülni a meccsre, és csak erre fókuszáljanak, de nem csak az Eremenko kupa miatt, itt minden hazai meccsen így működik. Mint már írtam, a nagy távolság miatt egymás után játszanak két meccset. Egy nap egyet, másnap még egyet. Még ha a bajnokság utolsó csapatával játszanak, akkor is szépen vonulnak be. Természetesen azért nem katonaság van, mert minden meccs után haza engedték őket egy-egy órácskára, de bizony szigorúan legkésőbb tízre vissza kellett menniük. Vasárnap volt a döntő, és utána már együtt jöttünk haza. Akkor kaptak három nap pihenőt. Zoli még csütörtökön edzett a csapattal kettőt, és másnap 11.-én pénteken kora reggel indult is haza Magyarországra a válogatott összetartásra, és meccsre. Mi kint maradtunk Vandával.
Kicsit szeretnék nektek erről is mesélni, mikor az ember kint van egy másik országban, egy másik kultúrában, távol Tőle (Zolitól). Valójában most kezdem megérteni, hogy akkor és ott mit érzett mikor januárban kijött teljesen egyedül ide. Nem ismert senkit, távol tőlünk…. Az ember egyszerűen megismeri magát, mérlegel, hogy ki és mi fontos neki valójában. Bár a modern korban élünk, mikor már a számítógép, bocs miről beszélek, ma azt bizony tablettnek hívják, és az okos telefonunk nélkül már WC-re sem megyünk, amivel bárki és szinte bármikor elérhető az ember, persze jó esetben, ha külföldön vagy és van egy jó erős Wifid J mégis átértékel az ember dolgokat. Elmúlt szilveszterkor, hogy 5 éve egy párt alkotunk, ez alatt az idő alatt rengeteg minden történt velünk. Tudom 20 év alatt meg még több minden fog. De én most erről tudok beszélni, erről az öt évről.
Bizony a mi életünk sem fenékig tejföl. Voltak nehéz időszakok is a kapcsolatunkba, amikor meg kellett állni egy pillanatra, hogy elgondolkodjunk, hogy most hogyan tovább. Jobbra, balra, vagy együtt tovább. Szerencsére az ember mindig változik egy kicsit. Simul, alkalmazkodik a másikhoz, ha ez nem megy, akkor baj van. Kompromisszum az egész élet. Húú remélem ezt Zoli nem fogja elolvasni, mert Ő biza nem olyan mint én. :D Nem tudom, hogy jó vagy rossz tulajdonság, de nagyon hamar megnyílok az idegen embereknek is. Zoli homlok egyenest az ellenkezője, szerintem, zárkózott típus és nehezen engedi közel magához az embereket. Tűz és víz, bár azt mondják az ellentétek vonzzák egymást. Néha azt veszem észre, hogy olyan dolgokat elmondok, amit más házon belül nagy titokban őriz. De hát ez vagyok én. Igaz a hátulütőjét már megéreztem, mikor bolhát mondasz aztán elefánt lesz belőle, tipikus esetét.
Na de térjünk vissza a mondanivalómra. Szerencsére jó irányba fordult a mi kapcsolatunk is, aztán jött egy eljegyzés, egy házasság, egy gyerek, és most itt tartunk, hogy ezzel a kis gyerekkel itt vagyok az isten háta mögött kettővel, arról nem beszélve, hogy egy lassan két éves (Március.22.) akaratos, a határait most feszegető eleven kölökről beszélünk. Akinek van gyereke tudja miről van szó. Sokan mondják, örüljek neki, az jobb lenne, ha elülne a sarokban? Őszintén? Néha nagyooon jól esne! J Lehetőségeinkhez mérten próbálom vinni ide, oda, szeretném, ha jó gyerekkora lenne, akár nekem volt.
Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy tegnap (03.14.) kaptam egy üzenetet Assemtől (Ő segített nekünk minden papírt beszerezni, hogy itt lehessünk, és ha jól tudom igazgató itt a klubnál, mint egyedüli hölgy) hogy este lesz egy vacsora, az egész csapat ott lesz, igazából az Eremeneko kupa ünneplése fog történni, és nem baj, hogy nincs itt a Zoli, nyugodtan menjünk el Vandával mi is. Nagyon örültem a meghívásnak, és természetesen elfogadtam azt. Nos, nem is volt semmi gond, amíg oda nem értünk, bementünk, volt ott egy bohóc, hogy kedvezzenek a gyerekeknek is, és szegény gyerekem úgy megijedt tőle, hogy olyan sírásba kezdett, hogy muszáj volt kimennem vele. Na vagy ötször próbáltam meg visszamenni, de mikor a lépcsőhöz értünk elkezdte a sírást megint. Szerencsére jött Higiuta (kapus) és a családja, és megkértem, hogy segítsen nekem, szólt bent Assemnak, aki egyből jött, és megkértem, hogy hívjon nekem taxit, nem tudok bemenni a gyerekkel. Azonnal szólt az egyik sofőrnek, hogy vigyen minket haza, majd mondja, hogy nyugodtan szóljak, ha megnyugodott a gyerek jöjjünk vissza. Na, gondoltam az kizárt dolog, így is ég az arcom, hogy ilyen viselkedéssel sikerült bemutatkozni! J Nem tudok nekik elég hálás lenni, de komolyan, bármilyen problémánk van, azonnal a segítségünkre sietnek. És nem csak a csapattársak, hanem a főnökök is, tényleg le a kalappal a segítőkészségükön, megtapasztaltam a saját bőrömön is, amit Zoli mondott, és valóban így van!
Szóval nem egyszerű egyedül a gyermekkel, este ezért is sikerült kicsit magamba szállni, mi történt az nap, és teljesen átértékeltem a kapcsolatomat Zolival. Hiányzik! Hiányzik, hogy támogasson, hiányzik, hogy segítsen, hiányzik, hogy megnyugtasson. Hiába az internet, hiába a telefon, ha nem vagyok vele, mellette, fél ember vagyok nélküle. Ez ennyire egyszerű. Nem hiába vettünk minden akadályt úgy érzem. Ezért mert a társam, a férjem, a barátom, a másik felem. És ezért vagyok én is itt, mert támogatni akarom mindenben, amiben csak tudom, mint ahogy az elvárható egy feleségtől, és tudom így sokkal, de sokkal könnyebb neki minden, hogy itt vagyunk. Mert Ő értünk van, mi pedig érte, és vele! Most érintett meg a szele, hogy itt vagyunk nélküle.
, és szerettem volna, ha tudjátok, ezt is, nem csak a sikereket, a jó napokat. Bevállalom, lehet lesz, aki azt mondja mi ez a nyálazás, lehet lesz, aki azt mondja, mi ez a futtatás, de higgyétek el, ez a szín tiszta igazság abból, ami most a lelkemben tombol!
Azt gondolom, egy embernek nagyon jót tesz, ha kilép a saját kis komfort zónájából, és megél új dolgokat akár egyedül, akár családostul. Nekem most jött el a lecke, amiből nagyon sokat tanultam, és rájöttem dolgokra. Aludtam rá egyet, már amennyire tudtam, és itt vagyok egy új napba, egy új lélekkel. Este leraktam az előző napi „terhemet”, mert erősnek kell lenni, és az is vagyok! Minden nap egy új esély, hát megadom magamnak, hogy ismét egy csodás nap elé nézzünk Vandával! Apát várjuk haza, és vágjuk a centit rendesen, számolgatjuk, hogy még mennyit kell aludni!
Ma este lesz a felkészülési mérkőzése a srácoknak, remélem nyernek, tanulnak, készülnek, azért, hogy ők is mindennap jobbak és erősebbek legyenek! Nagyon szurkolunk innét a messzi távolból is Nekik!
Hajrá Fiúk, Hajrá Magyarország!
