Az ember, ha túl van egy éven, akkor próbálja értékelni azt. Elraktározni az élményeket, próbál a hibákból tanulni, és az elmúlt év tapasztalataival felvértezve elkezdeni a következõt. Mostani írásomat is hasonló évértékelésnek szánom, így megpróbálom az elsõ futsal idény élményeit, kudarcait elemezni, és ezekbõl tapasztalattá formálni, hogy a következõ idényünket sikeresebbé tegyük.
Elég kurtán-furcsán indult a csapat élete. Elõzetes baráti pletykák után, nemzeti ünnepünkön - augusztus 20. - találkoztam Zsuponyó Leventével, aki felvázolta terveit egy futsal csapat életre hívásáról, és annak versenyeztetésérõl az NBII-ben. A megbeszélés könnyen ment, hiszen a labdarúgáshoz való hozzáállásunk hasonló; egyikünk sem szereti az állóvizet. Így lehet, hogy megegyeztünk a célkitûzésekrõl -, ami a rájátszásba való kerülés elérése volt -, annak ellenére, hogy még nem volt meg a csapat, nem volt meg a csapat otthona, és már csak egy hónap volt hátra a bajnokság kezdetéig, ezért is említettem meg, hogy kurtán-furcsán indult.
Ez alatt az egy hónap alatt meg kellett találni azt a 12-14 embert, akit megfelelõ erõnléttel és futsal-taktikai tudással felvértezve indítsuk el a bajnokság rajtján, amirõl hozzáértõ emberek tudják, hogy lehetetlen. De meg kellett tennünk mindent a célok elérésének érdekében. A csapat lassan összeállt, ha nem is a vágyott létszámban. Mindenbõl jutott egy kicsi - egy kis erõnlét, egy kis technika és egy kis taktika. Közben Zsuponyó Elnök Úr otthont talált a csapatnak, Hajdúdorog város fogadott be minket.
Ilyen elõzményekkel indult a bajnokság. Nem tudtuk mit várhatunk, sem magunktól, sem az ellenfelektõl. De ennek ellenére vagy emellett gyõzelemmel rajtolt a csapat. Az õsszel jellemzõ volt a meccsekre, hogy inkább kispályázott a csapat, mint futsalozott. Néha erõnléti-, technikai és taktikai problémák mutatkoztak, de a lelkesedésnek, valamint az edzésen elvégzett munkának köszönhetõen a csapat a harmadik helyen végzett az õszi tabellán (4 gyõzelemmel, 1 döntetlennel, 2 vereséggel).
Õsszel még megmérkõztünk a kupa sorozatban a címvédõ, Mezei-Vill. Fc- vel is, vereségünk ellenére egyáltalán nem vallottunk szégyent.
A csapat egyre több futsal elemet játszott a mérkõzéseken, és létszámban is fel tudtuk tölteni a keretet idõközben (egyre többen érdeklõdtek a futsal és a csapat iránt is.). Bizakodva hagytuk abba az edzéseket az év végi ünnepek közeledtével. Januárban újult erõvel kezdtünk bele a munkába. Lelkes elnökünknek köszönhetõen, aki biztosította a feltételeket, heti négy edzéssel készültünk, amiben voltak igen kimerítõ erõnléti edzések, taktikai elemekkel gazdagított edzések, valamint színvonalas edzõmeccsek (újra megmérkõztünk a Mezei-Vill. Fc- vel, és közelebb is férkõztünk hozzá). Viszont egy teljes sorra való ember cserélõdött a csapatnál, így sok dolgot elõröl kellett kezdeni, ami megnehezítette a továbblépés dolgát. Február elején elkezdõdött a bajnokság tavaszi idénye. A bajnokság második felében néha mentális problémák jelentkeztek, egy-két még sok csatát meg nem élt játékoson a kishitûség jelei mutatkoztak. Mégis elõrébb lépett a csapat, egyre jobban hasonlított játékunk a futsal nevû játékra, és néha megmutatkozott az IGAZI CSAPAT. Az elõre lépést a tabellán elfoglalt helyünk is mutatja, ami azt jelentette, hogy sikerült a második helyre feltornáznunk magunkat, és bekerültünk a rájátszásba.
A rájátszásban tett látogatásunk igen rövidre sikerült - talán hitetlen hozzáállás, vagy az hogy, egy - két ember azt hitte, hogy már vége a bajnokságnak, - már az odavágón elbuktuk a párharcot. Azután a visszavágón megmutattuk, hogy „megfogyva bár, de törve nem", ami kiváltott az ellenfél részérõl egy kis elismerõ hátba veregetést. De sajnos számunkra ez volt a bajnokság vége.
Talán jövõre...
Talán elérjük azt, hogy ne mi legyünk a szimpatikus csapat, aki megérdemel egy kis hátba veregetést, hanem mi leszünk az a megalkuvást nem tûrõ csapat, aki miatt falra mászik az ellenfél edzõje, akit képtelenek legyõzni.
Talán jövõre...
De tudjuk, hogy ezért tenni kell, rengeteget dolgozni kell! És legyen is ez a végszó.
Szerzõ: Tjose
