Egy kicsit más észrevételek!
Szerencsém volt megtekinteni a debreceni Futsal Cup mérkõzéseit. A 4 nap eseményeit már felidézték a futsal-hungary tudósítói, beszámoltak a eredményekrõl, az edzõi nyilatkozatokat közzétették. Arról azonban nem szólt a híradás, amit a csarnokban a kispadok mögött, és a szállodában tapasztaltam. Errõl szeretném tájékoztatni a www.futsal-hungary.hu honlapját olvasók egyre népesebb táborát.
Az országos bajnokságok gyõztesei jöttek el, hogy csapatuk sikerét tovább vigyék,és hírül adják a nagyvilágnak, miért is õk voltak a legjobbak hazájuk bajnokságában. Ebben a tudatban és szellemben viselkedtek a csapatok vezetõi, edzõi és játékosai a csarnokban, az öltözõkben, az étteremben, az autóbuszon és természetesen a szállodában is.
Nemzeti érzésüket, tulajdonságukat nem rejtették véka alá, érzelmi állapotukat nyomon követhettük. Mindezt kulturáltan és elfogadhatóan tették, mint például a Zágreb játékosai, vezetõi, akik sörrel ünnepelték az elsõ napi sikert.
Nem estek kétségbe a hollandok sem, de õk zárkózottabban, visszafogottabban töltötték idejüket.
Kissé feszültebbek voltak az ukránok, jól látszott rajtuk a következõ napi meccs fontossága.
A magyar Berettyó csapata is a hibák keresésével, s a javítás módjával foglalkozott. Tudomásul vették és felkészültek a más játékvezetõi stílusra, alkalmazkodtak a számunkra új, nemzetközi irányvonalhoz. Megtekintették a mérkõzések felvételeit, elemezték a hibákat, készültek ellenfelük taktikájából.
A torna alatt a csapatok kispadja mögött foglaltam helyet, mert nagyon kíváncsi voltam, hogyan viselkednek az edzõk nemzetközi mérkõzéseken, az eredmény alakulását követõen van-e valami változás az arcokon.
Döbbenetes volt az ukrán edzõ, aki az idõkérésnél haláli nyugalommal rajzolta és mondta el a variációt, amit alkalmazni kell a szögletrúgásnál. Vártam a végrehajtást, vajon megcsinálják-e?
Megcsinálták, gólt szereztek belõle. Néztem edzõkollégám arcát, de csak egy apró mosoly árulkodott a jó döntésérõl. Nem éljenezte magát, ez náluk természetes. Az edzõ utasításit végre kell hajtani. Ugyanõ, kicsit szenvtelenebb arccal, de egy kicsit kétségbe esett a Zagreb több gólos vezetésénél. Mindebbõl a játékosok csak azt érezték, nagyobb sebességre kell kapcsolniuk, s ez sikerült is. Döntetlenre mentették a veszni látszó találkozót. Ennek ellentéte volt a Zagreb edzõje, aki nyugodtan üldögélt a biztos vezetés tudatában, s aztán egyre nagyobb pánik tört ki rajta. Ez a fejetlenség átsugárzott a játékosaira, s a nyert meccsbõl majdnem verség lett.(4:4)
A holland csapat edzõje a továbbjutásért létfontosságú utolsó mérkõzésen nagy nyugalommal és higgadtsággal, taktikai tanácsokkal küldte harcba tanítványait. Együtt élt a játékkal, vehemensen irányított, cserélt, néha reklamált a játékvezetõnél. A 4. játékvezetõnek többször is nyugalomra kellett intenie, s ezt õ olyan kedélyesen és elegánsan nyugtázta, hogy hihetetlen. Megveregette az UEFA melegítõs spori hátát, biztosította, hogy megértette és betartja kérését, megnyugodott és minden OK. Mosolyogni is tudott!
Hamar visszazökkent, és folytatta tovább feladatát. Nagyon szimpatikusan viselkedett, sportszerûségbõl jelesre vizsgázott nálam. Feszült volt, mint minden edzõ, hiszen csapata továbbjuthatott volna, ám kimaradtak a lehetõségek, s ezt óriási önuralommal nyugtázta. Gratulált edzõkollégájának, köszönte a bíróknak, ahogy azt illik.
A torna alatt és után a szálloda halljában nagyon kellemes beszélgetések folytak az edzõk között, akik szinte mindig tudtak beszédtémát találni. Nem volt gond a kommunikáció, bár nyelvtanilag nem biztos, hogy tökéletes helyességgel hangzottak el az angol, német, vagy orosz szavak, mondatok. Nem ez volt a lényeg. Hasonlók a problémák, hasonlók gondok a futsalban dolgozó szakembereknek. Szinte mindenhol a nagypálya a konkurencia, no és persze a pénz. Az soha, sehol nem elegendõ.
A torna szervezésével, az ellátással, az összes külsõ tényezõvel viszont minden edzõ kolléga elégedett volt, amit nekem, mint a magyarok egyik képviselõjének nagyon jó érzés volt hallani. Magam is csak a legelismerõbb hangon tudok szólni és köszönetet mondani a Berettyói csapat tulajdonosának Mezei Józsefnek.
Tóth Károly
