Az Astra cselgépét nem üldözi a maffia, s szereti ha nőként kezelik
2017.10.13 | 20:19
A szép emlékű Flipper Öcsi a 80-as években énekelt Gináról a bestiáról. Hatalmas sláger volt, s mivel Gimes Georgina az Astra reményteljes futsalosa akkoriban még nem élt, így nyugodt szívvel kijelenthető, hogy nem ő volt a Dolly Roll frontemberének múzsája. Már csak azért sem, mert a tehetséges játékos elmondása szerint nem jár partikra, így a szicíliai maffiatagoknak nem kell becsöngetniük sehova, hogy megtalálják..
Elég rád nézni, s kijelenthető, hogy a sport fontos szerepet tölt be az életedben. Esetedben teljesen egyértelmű volt, hogy a futsalt fogod választani vagy előtte kipróbáltál mást is?
- Nagyon sokféle sportot űztem, szinte minden labdajátékot kipróbáltam. Kosaraztam, kézilabdáztam, röplabdáztam, valamint nyolc éven keresztül atletizáltam is, ami megalapozta az erőnlétemet, de igazán a foci fogott meg 10-12 éves koromban. Ebben az időben sok időt töltöttem a két focista unokatestvéremmel és ők szerettették meg velem.
Mi tetszett meg neked leginkább a kispályás fociban?
- A cselek. Kispályán még fontosabb, hogy technikás legyél szerintem. Mindig is kicsit fiúsabb lány voltam és szerettem fiús dolgokat csinálni, így számomra a futsal egyértelmű befutó volt már kiskorom óta. Szeretnék egyszer olyan játékos lenni akire fel tudnak nézni a csapattársai, tisztelik az ellenfelei, talán kicsit tartanak is tőle.
Környezeted mit szólt döntésedhez? Meg se próbáltak lebeszélni? - Nagyon szerencsés helyzetben vagyok, ugyanis engem a családom mindenben segített a karrierem során, mindig mellettem álltak. Anyukám mindent megtett a boldogságomért, s mivel tudta hogy a foci számomra mennyit jelent, így soha nem próbált meg lebeszélni róla. A legtöbb barátom pedig ugyanúgy focizik mint én, köztük a legjobb barátnőm is, így ők természetesen nem is akartak lebeszélni. Mielőtt jelenlegi csapatodról szót ejtenénk kérlek meséld el miként emlékszel vissza a kezdeti évekre? - Kiskorom óta jelen van a foci az életemben, de egyesületben ha jól emlékszem 12-13 évesen kezdtem el a Dunafém-Maroshegy csapatában, ahol megtanultam az alapokat egy olyan edző keze alatt, akinek nagyon sokat köszönhetek, majd sajnos ez az egyesület megszűnt és innen kerültem a szintén fehérvári Ariszba majd a Videotonban ahol négy évet játszottam egy igen fiatal csapatban. Rögtön éreztették veled edzőid, csapattársaid, hogy mocorog benned valami? Azonnal feltűnt nekik a tehetséged? - Mikor elkezdtem a focit , nem igazan voltam ügyes, sőt ..eléggé ügyetlen voltam , talán a csapatba a legügyetlenebb, de akartam focizni és nem adtam fel, így mire a Videotonba kerültem elég technikás és gyors játékos lettem. Itt már az edzőim tudatták velem hogy tehetségesnek találnak.
Érdekelne, hogy Te miként vélekedsz önmagadról? Mik az erősségeid és miben kell legtöbbet javulnod, hogy még jobb játékosság válj. - Viszonylag gyors és technikás játékosnak tartom most már magam, bár mindig van hova fejlődni, ebben a csapattársaim sokat segítenek. A legtöbbet fejben kell úgymond "erősödnöm", hiszen NB II-ben sokkal lassabb a játék mint itt és sokszor túl sokat gondolkodok mielőtt passzolnék. Nyáron hatalmas áldozatot hoztál nemcsak klubot hanem várost is váltottál miután Székesfehérvárról Budapestre költöztél. Szüleid könnyen beleegyeztek abba, hogy a fővárosba tetted át székhelyed? - Nagykorú vagyok , dolgozok, így igazából lassan így is-úgy is bekövetkezett volna hogy elköltözök, de mint mondtam a szüleim mindenben támogatnak és örültek hogy előrébb léphetek. Könnyen sikerült beilleszkedned az Astrába? Megszoktad már a pesti nyüzsgést? - Az első 2-3 hét elég nehéz volt, hiszen "sebességet" kellett váltanom, és a neveket is meg kellett tanulnom, de szerencsére a közösségbe való beilleszkedéssel nem volt probléma, mert mindenki egytől-egyig befogadó volt, és mindenben segítettek amiben csak tudtak, így elég gyorsan otthon kezdtem érezni magam a többiek között. A pesti nyüzsgést gyorsan megszoktam, mindig is társasági ember voltam, szeretek sok ember között lenni. Kicsit féltem, hogy el fog vinni a pesti éjszaka, azonban a foci és a munka mellett nincs időm és kedvem sem szórakozni járni. Dombó János egyike a legfelkészültebb trénereknek, aki ráadásul a fizikai felkészítést különösen előtérbe helyezi. Milyen a kapcsolatod vele? Rögtön sikerült megszoknod edzésmódszereit? - Nagyon jó kapcsolatot ápolunk szerintem, mindenben segít már a legeleje óta, és sokat jelent nekem, hogy hisz bennem. Az elején voltak problémáim a nagyon sok futással, mert nem igazán volt felkészülve a szervezetem ekkora terhelésre, valamint a bokámat is helyre kellett hozni, de mostanra már nagyjából sikerült felvennem a tempót. Trénered és csapattársaid mellett mi is több alkalommal megdicsértük teljesítményedet. Fontosak neked ezek a visszajelzések? Kinek a szakmai meglátásaira adsz leginkább? - Nagyon fontosak a pozitív és negatív, de építő jellegű kritikák is számomra , hiszen ezekből lehet a legtöbbet tanulni. A legfontosabb nyilván az edzőm véleménye, valamint a csapattársaimé, de nagyon boldoggá tesz ha egy szurkoló , vagy a családom pozitív véleménnyel van a pályán mutatott teljesítményemről. Természetesen a Futsal-Hungary véleményére is sokat adok, hiszen a szakmailag megalapozott véleményeket fogalmaztok meg. Említetted, és nekünk is feltűnt mennyire szeretsz cselezni. Ez neked a véredben van, sok gyakorlás, vagányság kell hozzá? - Tényleg nagyon szeretek cselezni, bár hozzáteszem, néha azért még vannak öncélú megmozdulásaim, de igyekszem ezeket teljesen háttérbe szorítani. Sajnos nem volt a véremben, nagyon sokat gyakoroltam, hogy egyáltalán bármit is tudjak a labdával kezdeni. Vagányság pedig nyilván kell hozzá, hiszen el kell hinned, hogy meg tudod csinálni. Mit szeretnél elérni a futsalban? Mik a céljaid? - Szeretnék először is a csapatom meghatározó játékosává válni, bajnok és kupagyőztes lenni, ami az Astrával nem elérhetetlen cél, hiszen nagyon jó csapat vagyunk . Mindig is az volt az álmom hogy egyszer külföldön focizhassak, de ehhez nagyon sokat kell dolgoznom még. A futsalból nem igazán lehet megélni Magyarországon a nőknek, így felmerül a kérdés, mi lesz Gimes Georginából ha nagy lesz? - Ez így igaz, de mint mondtam szeretnék kijutni külföldre, hogy ott focizhassak. Jelen pillanatban eladó vagyok egy üzletben, hogy biztosítsam magamnak a pesti életet, ott pedig szerencsére alkalmazkodni tudnak az én focista életmódomhoz, amiért nagyon hálás vagyok nekik. Nyilván neked is szükséged van kikapcsolódásra és vannak hobbijaid amivel elütöd kevéske szabadidődet. Mit csinálsz amikor nem sportolsz? - Sajnos a foci és a munka mellett nem igazán van szabadidőm , de ha mégis akad egy kevés azt a barátaimmal töltöm, vagy hazamegyek Székesfehérvárra a családomhoz. Rajzolgatni szeretek, tervezgetni a további tetoválásaimat. Szándékosan a végére hagytuk a külsőddel kapcsolatos kérdésünket. Egzotikus külsejű cselgépnek neveztünk a Gyula elleni mérkőzést taglaló cikkünkben amit abszolút megalapozottnak tartunk. A futballt űző lányokkal szemben sokszor él az előítélet, hogy fiúsak. S bár Te magad is azt nyilatkoztad, hogy a fiúsabb lányok közé tartozol, ami inkább persze csak arra vonatkozott, hogy sokat fociztál, lógtál velük. De a valóság az, hogy a legcsinosabb, legnőiesebb lányok közé tartozol a női futsalban, s tudomásunk van arról, hogy Kiskunfélegyházán is sok férfi hódolód van. aki miattad megy ki a mérkőzésekre. Fontos neked, hogy sportolóként és a magánéletben is nőként nézzenek rád az erősebbik nemhez tartozók? - Köszönöm szépen a bókot. Régebben rövid volt a hajam, így én is nagyon sokszor megkaptam, hogy fiús vagyok illetve voltam. Sportolóként örülök ha nem bánnak velem másképp, és ha fiúk ellen játszom valahol, szeretem ha úgymond fiúként bánnak velem. A magánéletben azonban fontos és szeretem ha nőként kezelnek. - Simonyi András - [gallery ids="89415,89418,89421,89422,89423,89426,89428,89430,89432,89434,89436,89438,89440,89441,89442,89444"]