Immár harmadik éve már, hogy megválasztják az NBI-ben az év felfedezettjét, amelyet a tragikus hirtelenséggel elhunyt Császár Gyuláról neveztek el. A díjat minden alkalommal a szövetségi kapitány és az U21-es válogatott edzõje dönt el. Két évvel ezelõtt Sántha Attila kapta a rangos elismerést, aki akkor a DEAC színeiben tûnt fel, de mára már a Mezei-Vill játékosa. Tavaly szintén egy berettyóújfalui játékos érdemelte ki a díjat, Szabó Péter személyében. Idén a BME fiatal támadójára, Apatini Márkra esett a választás. A technikás játékos elõször az U21-es, majd a felnõtt válogatottban is bemutatkozhatott, és mind a két helyen góllal debütált. Érdekesség, hogy míg a nemzeti csapatokban van gólja, addig a magyar élvonalban még nincs.
Futsal-Hungary: - Még csak 19 éves vagy, de az idei évben hihetetlen sok mindent elértél. Elõször bekerültél az U21-es válogatottba, majd a felnõtt válogatottba. Mi lehet a siker titka szerinted?
Apatini Márk: - A siker titka szerintem abban rejlik, hogy nem adom fel soha. Nagyon sokszor voltam már padlón a sporton kívül is, elég hamar fel kellett nõnöm, de mindig sikerül valahogy talpra állnom. Ez a futsalban is így van. Mikor ide került Marcos, azt mondta nekem, hogy ha edzéseken oda teszem magam, rövid idõn belül válogatott játékos leszek. Amikor megkaptam a behívót az utánpótlás válogatottba, ott tudatosult bennem, hogy csak rajtam múlik, mi lesz belõlem. Onnantól fogva még keményebben edzettem, nem csak a csapattal, hanem egyénileg is. A másik, ami miatt eredményes tudok lenni, hogy nekem ez nem csak egy hobbi, hanem az életem...
FH: - Mit éreztél, mikor a pályára lépésed követõen rögtön gólt szereztél a felnõtt válogatottban?
- Hihetetlenül boldog voltam. Sosem felejtem el azt a pillanatot. Azokra a szeretteimre gondoltam, akik már nincsenek velem sajnos, de tudom, hogy nagyon büszkék rám!!!
FH: - Idén állandó tagja voltál a BME NBI-es csapatának, míg az NBII-ben bajnoki címet nyert együttes egyik vezére voltál. Melyik csapatban szeretsz jobban játszani?
- Az NBI-es csapattal kapcsolatban van egy kis hiányérzetem. Voltak olyan idõszakok, amikor nagyon jól teljesítettem és még sem kaptam annyi játék lehetõség, de ez nem az én dolgom, az edzõ dönti el, hogy kiben bízik. Az NBII-es csapat egy kicsit másabb. Ott maximálisan éreztem a bizalmat Csernai mestertõl, akinek nagyon sokat köszönhetek, így ott sokkal jobban éreztem magam a pályán.
FH: - Idén egy rangos egyéni díjat is a magadénak tudhatsz, nevezetesen téged választottak az NBI felfedezettjének! Mit jelent számodra ez a díj?
- Így van, nagyon örülök ennek a díjnak és nagy megtiszteltetés. Az elsõ komolyabb, amit elnyertem és remélem, nem az utolsó. Nagyon sokat dolgoztam ezért, de ez nem csak az Én érdemem ez a díj. Van egy ember, aki mindig hitt bennem, támogatott. Minden edzésemen, meccsemen ott van gyerekkorom óta, aki nem más, mint az Édesapám. Úgy érzem, "ketten nyertük" ezt a díjat, mert nélküle nem tartanék itt.
FH: - A napokban aláírtál új csapatodhoz, a Dunakeszihez. Mi döntött a Kinizsi mellett?
- A BME-ben nagyon jól éreztem magam és nem tudom elégszer megköszönni, amit itt kaptam. Az embereket is nehéz itt hagyni, köztük a legjobb barátomat is, akivel 14 éve együtt focizok, de most az volt a fõ szempont, hogy egy sokkal profibb körülményekkel rendelkezõ csapathoz kerülök, ami segíti majd a fejlõdésem és ahonnan maximálisan érzem a bizalmat, és remélem, élni tudok majd a lehetõséggel.
FH: - Mit tartasz az erényeidnek és mi az, amiben a legtöbbet kell fejlõdnöd?
- Szerintem az erényeim az 1 az 1, valamint a technikám, ami segít a támadások során. Amiben a legtöbbet kell fejlõdnöm az a védekezés és az abban való agresszivitás és precizitás.
Fotó: mlsz.hu
