MAGYARORSZÁG - UKRAJNA 5-4 (1-1)
Gyöngyös, 1500 nézõ
Magyarország: Balázs - Trencsényi, Lovas, Dávid, Rábl
Cserék: Tóth Gy. - Harnisch, Dróth, Lódi, Gyurcsányi, Szabó P., Andorka, Kun, Szeghy
Szövetségi Kapitány: Tomas Rivera
Gólszerzõk: Lovas, Kun, Harnisch, Dróth (2)
A már megszokott fantasztikus hangulat fogadta a csapatokat Gyöngyösön. Teljesen megtelt a sportcsarnok, így minden adott volt a sikerhez. Ennek megfelelõen kezdõdött a találkozó. Az odavágó meccskezdést lemásoltuk az ukránokról. Ezúttal mi szereztünk vezetést egy szögletbõl Lovas révén a második percben. A gól megadta az alaphangot, amit remekül ki is használt a válogatott, hiszen remekül játszva többször is gólhelyzethez jutottunk, de sem Harnisch, sem Rábl nem járt sikerrel. Ahogy ilyenkor lenni szokott, a kimaradt lehetõségek megbosszulták magukat és az ukrán elsõ valamire való helyzetükbõl egyenlítettek a félidõ derekán. A vendégek a góltól megnyugodtak és bátrabban támadtak, így több lehetõségük is adódott, de vagy a kapufa mentett vagy Balázs védett remekül. A félidõ hajrája ismét a miénk volt, de több gól már nem született szünetig.
Fordulás után nagy elánnal kezdett csapatunk, és hasonlóan jól indult ez a játékrész, mint az elsõ. Egy szép Dávid - Rábl összjáték után utóbbi tört volna kapura, de az ukránok centere hátulról szabálytalanul buktatta, amiért megkapta második sárga lapját, így jöhetett az emberelõny. A hatalmas elõny aztán sajnos visszájára sült el. Az ukránok kapusa feldobta az egy szem elöl álló vendég támadóra, aki ügyesen megtartotta labdát, majd két védõ közül kilépve Balázs mellett a kapuba továbbított, így nem elég, hogy hátrányba kerültünk, az idegenben rúgott gól miatt már két góllal kellett volna nyerni. Ment tovább a magyar csapat, de nem jött össze az egyenlítés az ember fórból. Ahogy telt az idõ, önkénytelenül kockáztatni kellett, így jöhetett a vészkapus játék, közel 10 perccel a vége elõtt. Az 5 a 4 elleni játékból sokáig nem sikerült az egyenlítés, majd a 33. percben Dróth fejjel volt eredményes, így visszajöttek a remények. Azok a remények, amik 40 másodpercig éltek, mert még szinte ki sem írtál az egyenlítõ találatot, már ismét az ukránok vezetettek egy elveszített labda után. A baj aztán tovább fokozódott, újabb 25 másodperc elteltével egy újabb labdavesztés után ismét a vendégek örülhettek, így már két gól volt a hátrány, ami azt jelentette, hogy szûk öt perc alatt négy gólt kellett volna szerezni. A szinte lehetetlen vállalkozásról Lódiék nem mondtak le és megpróbálták a sírból visszahozni a találkozót. Még egy fél perc sem telt el, és Kun bombázott messzirõl a hálóba. Küzdött tovább a Sito legénység, és a lelkesedés meghozta az eredményt. Egy szép támadás végén Harnisch pörgetett közelrõl a kapuba, döntetlenre alakítva az állást. Két perc volt hátra ekkor, és két gólra voltunk a továbbjutástól, amibõl egyet Dróth ledolgozott, miután az ukrán kapuba tekert. Mivel már csak fél perc volt hátra nem maradt idõ a csoda véghez vitelére, így végül Ukrajna jutott ki az EB-re mindössze idegenben rúgott góllal.
Nagyot küzdött a csapat, a gyöngyösi oroszlánbarlangban, ahol a szurkolók és a válogatott is mindent megtett a bravúrért, ami egy hajszálon múlott, de végül csak az elmélkedés marad. Az elmélkedés marad, hogy mi lett volna, ha 1-0-nál a négy ziccerbõl legalább egyet vagy kettõt berúgunk. Mi lett volna, ha az emberelõnybõl nem gólt kapunk, hanem gólt szerzünk és mi vezetünk 2-1-re. Mi lett volna, ha a vészkapus játékban két elvesztett labdából nem ajándékozunk két gólt ellenfelünknek. És végül mi lett volna ha még egy vagy két percig tart a mérkõzés. De sajnos tudjuk, hogy az így kezdõdõ mondatok végét sose tudjuk meg.
Sito Rivera: - Hiába vertük meg az ukrán csapatot, sajnos örömünk nem lehet teljes, hiszen nem sikerült kivívni a továbbjutást. Ezen a szinten nem fér bele, hogy gólokat ajándékozunk az ellenfelünknek. Nagyon csalódottak a játékosok, ami érthetõ, hiszen közel voltak a sikerhez, de nem szabad csüggedni, megyünk tovább a megkezdett úton, aminek még nagyon az elején járunk.
