Benkõ Mónika összesen 18 tétmérkõzésen lépett pályára a HTE szineiben és ezeken 38 találat fûzõdik a nevéhez. Valamennyi mérkõzésen gólt tudott szerezni. A bajnokságban 33-szor, a Magyar Kupában 5-ször volt eredményes így nem meglepõ, hogy a másodosztályú bajnokságban õ lett a gólkirálynõ. Telkiben, közvetlenül a díjátadó után adott exkluzív nyilatkozatot honlapunknak. Ezt adjuk most közre.
Futsal-Hungary: - Gratulálunk Mónika! 14 bajnokin 33 gólt szerezni akkor is nagy dolog, ha azt az NB II-ben szerez valaki. Fõleg ha az a valaki korábban nem a góljairól, hanem a szívós védõmunkájáról volt nevezetes.
Benkõ Mónika: Köszönöm szépen a gratulációt. Valóban védõként voltam elkönyvelve és csak elvétve szereztem gólt az évek során. Azonban már nyári megkeresésekor jelezte a HTE vezetõedzõje Simonyi András, hogy amennyiben hozzájuk igazolok, kizárólag a támadóposzton számít rám. Szükségem volt a megújulásra és éppen a kihívás volt, ami Hajdúböszörménybe vonzott. Kíváncsi voltam mire leszek képes támadóként és erre az Astrában nem lett volna módom Zágor Bernadett és Szabó Bogi mellett. Mondhatom életem legjobb szakmai döntését hoztam. A gólkirályi cím persze nem jöhetett volna létre társaim segítsége nélkül, akik jobbnál-jobb labdákkal tömtek engem. Nekik is nagyon hálás vagyok!
Azt azért megjegyezném, hogy az NB II színvonala egyáltalán nem volt lebecsülendõ, az más kérdés, hogy a sok ki nem állás és visszalépések nem tettek jót a bajnokság megítélésének.
FH: - Most, hogy gólkirály lettél gondolom már nem szívesen lennél újra „csak" védõ.
Ott játszok, ahová az edzõm állít. De az kétségtelen a gólszerzés öröme semmihez sem fogható. Azt gondolom az élvonalban is jobbára elõl számít majd rám a tréner.
FH: - Ezek szerint eldöntötted, hogy maradsz Hajdúböszörményben?
Semmi okom a váltásra. Nagyon jól érzem magam a városban, a szurkolók imádják a csapatot, a vezetõk korrektek, a város vezetõi egy emberként mellettünk állnak, és ami a legfontosabb, hogy kitûnõ a játékosállomány és a közösség is összetartó. A következõ idényt is a HTE-ben töltöm.
FH: - Ha már a szurkolókat említetted, nem túlzás azt kijelenteni, hogy a szenvedélyes Bocskai Katonái szurkolótábor a HTE hatodik embere a pályán.
Ez így van. Soha nem találkoztam még annyira szenvedélyes, játékosokat szinte családtagnak tekintõ drukkerekkel, mint itt. Amint kiszállunk a kocsiból vagy buszból, máris puszikat adnak nekünk, éreztetik, hogy fontosak vagyunk nekik, ajándékokkal halmoznak el minket és nagyon figyelmesek. Ilyen pillanatokban érzem azt, hogy megéri nõi futsalosnak lenni. Szinte telt ház van minden meccsünkön, lenyûgözõ a hangulat, nem egyszerû a helyzete itt a vendégcsapatoknak.
FH: - Látsz esélyt arra, hogy a Hajdúböszörmény hosszabb távon komoly vidéki fellegvára legyen a nõi futsalnak?
Látok. Általánosságban azt mondhatom, hogy örülni kell, az olyan kluboknak ahol áldoznak a nõi futsalra és nem pellengére állítani õket. Hajdúböszörmény az egyetlen nõi futsalklub lesz várhatóan amely NB I-ben, NB II-ben és U15-ben is nõi csapatot tud kiállítani, ami óriási dolog. Az utánpótlásra is nagyon odafigyelnek, több korosztályos csapat bontogatja, szárnyait szóval a hátországgal sincs gond. A HTE elnöke Komáromi Imre jelen volt a díjátadón és azután elmondta, hogy komoly perspektívát lát a klub a nõi futsalban. Márpedig az Elnök úr szavahihetõ ember és ugyanezt lehet elmondani a városvezetõkre is akik az éremátadásnál szintén támogatásukról biztosították a csapatot. Nem szabad elfelejteni a HTE 1919 óta létezik, de még sosem volt NB I-s csapatuk. Büszkék lehetünk arra, hogy csapatunknak ez összejött és jó volt látni mekkora örömet szereztünk a bennünk bízóknak. NB I-s nõi futsal csapatot ott érdemes csinálni, ahol van szurkolói igény erre. Hajdúböszörmény ilyen hely!
FH: - A helyi játékosok azonban kétségtelenül hátrébb szorultak és kevesebb játéklehetõséget kaptak.
Kevesebb lehetõséget kaptak az igaz, de kaptak és fontos szerepük volt a sikerben. Torma Lillát a válogatottba is behívták, Czégény Zsuzsa is igazolta, hogy élvonalban is meghatározó kapus lenne és a 15 éves Pálóczi Krisztina is beépült a csapatba. Quirikó Vivien is szórta a gólokat, amikor éppen nem volt sérült. Ezen kívül pedig azt látni kell az idei egy átmeneti év volt, kíváncsiak voltak a vezetõk mennyire mûködõképes az a stratégia, amit megálmodtak. Nem csorbultak a helyiek jogai hiszen az új szezonban az NB II-s keretben helyi játékosok és az utánpótlásból felkerültek is szerephez fognak jutni és az ott kiemelkedõ teljesítményt nyújtók az élvonalban is bemutatkozhatnak. Szóval éppen arról van szó, hogy egy helyi játékos ezentúl már nemcsak NB II-ben hanem az élvonalban is játszhatnak , és a legjobbaknak így nem kell eligazolniuk máshová.
FH: - Essen szó edzõtökrõl, Simonyi Andrásról is. Õ eléggé ellentmondásos személyiség. Van, aki imádja, de ellenségei száma sem csekély. Miként tudsz kijönni vele?
Nagyon könnyen és jó a kapcsolatunk. Karizmatikus egyéniség, céltudatos, nem hagyja magát elnyomni és vitathatatlanul tehetséges. Olyan személyiség, aki mindent megtesz értünk, a csapatért és kiáll mellettünk minden körülmények között. Több õ, mint edzõ. Vezetõ, intézõ, újságíró és riporter, mondhatni komoly hatása van a sportágra. Nagyon becsülöm benne, hogy edzõként sehol sem a készbe ült bele, hanem olyan helyeken vállalt feladatot ahol korábban nem volt élvonalbeli csapat. Csömörön, Böszörményben és nagypályán, Dorogon is feljutott az a csapat, amelyikben szerepet vállalt, márpedig az eredményesség az, ami számít. Véleményem szerint a HTE sikerében is oroszlánrésze van, hiszen korábban még dobogós sem volt soha a csapat az NB II-ben.
Az viszont igaz, hogy sokszor elragadtatja magát, éles kirohanásokat intéz azok ellen, akik az õ értékítélete alapján ártani akar a sportágnak, aktuális klubjának és személy szerint neki is. Idõnként le kellene higgadnia és kizárnia a külvilágot.
De az eredményei önmagáért beszélnek és remélem az élvonalban is sikeresek leszünk az õ irányításával.
FH: - Ezek szerint a dobogó a cél már az elsõ élvonalbeli évben is?
Hivatalosan a vezetõk a felsõházba jutást tûzték ki célul, de mi játékosok nagyon szeretnénk a 3-4-dik hely valamelyikén végezni. Az Astra, Rába ETO és a Dunakeszi kiemelkedik a mezõnybõl õket nehéz lesz legyõzni, de a DVTK-val és a DEAC-al felvehetjük talán a versenyt. Még akkor is, ha meghatározó játékosok igazolnak el tõlünk. Sajnos anyagilag nem vehetjük fel a versenyt a gazdag csapatokkal (Dunakeszi, Rába ETO, DVTK, DEAC, Astra), de azért közönségünk segítségével mi is az élmezõnyben végezhetünk.
FH: - Nagypályán és futsalban is sikeres vagy, imádod mindkettõt. Mégis vannak olyan erõk, akik szétválasztásban gondolkodnak.
Vannak, ezeket a sikertelenebb csapatok vezetõi szokták kezdeményezni. Õk azt nézik,hogy ha nem lesznek nagypályások, akkor nekik jobb lesz és legyõzik majd õket. Pedig a gazdagabb csapatok akkor is el fogják szipkázni a legjobbakat és nekik nem lesz módjuk arra, hogy pótolják õket, azaz öngól lenne a szétválasztás. Ráadásul el sem tudom képzelni életemet nagypálya és futsal nélkül. Szeretem mindkettõt és mivel pénzt nem kapok egyikért sem így remélem, a döntéshozók nem fosztanak meg hobbimtól. A nagypályás klubok amúgy a profi szerzõdésben megtilthatják játékosaiknak a futsalt, így okafogyott errõl a témáról beszélni.
FH: - Képesnek érzed magad arra, hogy az élvonalban is gólkirálynõ legyél?
Sok a jó támadó Hajdúböszörményben így a kezdõbe bekerülni sem egyszerû feladat. Szabó Bogi kitûnõ játékos, akit nem lesz egyszerû letaszítani a trónról, mivel õ a mérkõzéseket szinte végigjátssza, én pedig jó, ha 10-11 percet kapok félidõnként. De ezt nem panasznak szántam, hiszen tudom, hogy ennyi idõ alatt is lehet nagyot alkotni. Azt mondom, ha összejönne a HTE-nek a dobogó és én mondjuk, csak a hatodik helyen végeznék a gólkirálynõi versengésben azzal is kiegyeznék.
A csapat sikere fontosabb az egyéni ambíciómnál.
