Már pár éve megfertõzõdtem a labdarúgás ezen formájával, ahol a labda nem pattog, és nem lehet csalni a játékidõt azzal, hogy engedjük elgurulni a játékszert, azonban csak egy évvel ezelõtt vettem a bátorságot arra, hogy kipróbáljam magam ebben a szép játékban. Tanulmányaimat Gyõrben végzem, ezért már egy ideje foglalkoztatott milyen lehet a légkör a "nagy" ETO-nál, de úgy voltam vele, hogy ennyi klasszis játékos között csak nevetség tárgyává tenném magam.
Azonban tavaly, mikor megérkezett a portugál Artur Melo, vettem a bátorságot és lementem egy edzésre. Szerencsére a játékosok kedvesen fogadtak, és a portugál mester engedélyezte, hogy náluk tréningezzek. Pár hónapig így szerencsém volt tapasztalni, hogyan edz egy profi csapat, és tanulhattam attól a kapustól, akit korábban a lelátóról csodáltam. Egy jó társaságnak lehettem - ha csak rövid ideig is - a tagja. Háromszor még a meccskeretbe is bekerültem, ami 3-4 hónapnyi "karrier" alatt egy ilyen csapatnál jó élmény volt. Azonban az élet sajnos másfelé vitt, így már sosem tudom meg mi lett volna,ha...persze azért még reménykedem, hátha egyszer újra jön egy lehetõség.
A futsal azonban megfertõzött, és a nyári hónapokban már hiányzott, ezért keresgélni kezdtem, és ekkor vettem az irányt Ausztria felé. Semmit nem tudtam arról, hogy milyen a bajnokság színvonala, milyen csapatok vannak, és az interneten sem találtam róla sok használható forrást. Amit tudtam az annyi volt, hogy az ETO a UEFA Futsal Cup selejtezõjében lemosta az aktuális osztrák bajnokot. A keresgélések után sikerült találnom egy oldalt, ahol a tavalyi bajnoki szezon eredményeit is megtaláltam, és egy tavaly még másodosztályú csapathoz, a határhoz legközelebb fekvõ Neusiedl am See csapatához jelentkeztem próbajátékra. Innentõl indul a történet, mert a próbajáték sikeres lett, és leigazolhattam az idén már az elsõ osztályban próbálkozó kiscsapathoz.
Hogy mit kell tudni a "sógorok" bajnokságáról? Milyenek a körülmények? Milyen a színvonal? A következõkben ezekre a kérdésekre adom meg a választ eddigi tapasztalataim alapján.
A bajnokság lebonyolítása Ausztriában két és fél hónapra korlátozódik, mert kint nincs egy darab profi csapat sem, a játékosok nagypályán, alsóbb osztályokban játszanak, így a téli szünetben bonyolítják le a szezont. Az elsõ osztályban 10 csapat van, akiknek többsége bécsi, vagy Bécs környéki, rajtuk kívül a Sturm Graz futsal csapata, illetve a svájci határ környékérõl is van két csapat. Az elsõ osztályon kívül van egy két csoportos második vonal, errõl azonban majd esetleg késõbb.
Ami szembetûnõ, hogy Ausztriában a csapatoknak nincs utánpótlása, a Sturm Graz például a "94-"95-ös születésû nagypályás utánpótlás csapatát indította a korábbi válogatott Markus Schopp vezetésével, aki az elsõ fordulóban saját maga is játszott, illetve a keret tagja- még nem lépett pályára- az egyik legenda, Ivica Vastic is. A bajnokság lebonyolítása torna rendszerben mûködik, minden csapat 2 meccset játszik egy fordulóban, illetve párosával vannak szabadnapos csapatok, akik együtt pihenõnaposak, és késõbb pótolják ezt a két meccset egymással, így jön ki a 12 fordulós versengés. A torna lebonyolításon kívül furcsaság, hogy Ausztriában lehet csalni az idõt a futsalban, mert futó órával mennek a mérkõzések, csak a második félidõ utolsó két percében állítják meg az idõt, ha kimegy a labda, vagy szabálytalanság történik.
Ezen kívül minden csapatra kétszer kerül úgy a sor, hogy egymás után kell lejátszani az aznapra kisorsolt két meccset, így ekkor még az erõsebb csapatok is könnyebben hullajtanak pontokat. Bemelegítésre sokszor nincs idõ, maximum a lelátón, és egy 10 perc a pályán, gyorsan pörögnek az események. A játékvezetõkre nem lehet panasz, bár kicsit jobban engedik a test-test elleni küzdelmet, mint Magyarországon, ezzel kedvezve a csapatok többségében jelen lévõ szerb, bosnyák vagy horvát játékosoknak. A csarnokok mindenhol minden igényt kielégítenek, a vendéglátó csapat minden esetben gondoskodik a vendégcsapatoknak vízrõl, illetve kulturált öltözõi körülményekrõl.
A nézõket nézve a magyar bajnokság messze veri az osztrákot, kint jó ha 50 nézõt vonz egy forduló, csak a két "nagy" a tavalyi bajnok Stella Rosa, illetve második Murexin Allstar Wiener Neustadt meccsén voltak ennél többen. Egyszóval kint még nem lopta be magát az emberek szívébe ez a szép játék. A csapatok teljesen amatõrként ûzik ezt a sportot, nincsenek olyan játékosok, akik ebbõl élnek. A legtöbb csapatnak edzései sincsenek, vagy csak ritkán, ugyanis nehezen kapnak szabad csarnokot. Az én csapatom is több ízben volt kénytelen "albérletben" készülni a szezonra, heti egy edzéssel. A bajnokság folyamán edzeni sem tudunk, én is itthon tartom magam formában. Ez az edzettségi állapot meg is látszik természetesen a színvonalon is.
A legtöbb csapat a futsal alapjait sem sajátította el teljesen, és egy teremfocival kevert futsalt játszik. Persze a bajnokcsapat, vagy a dobogósok azért tudnak szép megmozdulásokat végrehajtani. Mindenesetre az osztrák edzõk lelkesek, és járják a szomszédos országokat ha egy-egy válogatott játszik, több helyrõl is hallottam, hogy a nézõtérrõl követték a magyar rendezésû EB-t, és jó véleménnyel vannak a válogatottról, illetve az ETO-tól a Futsal Cup selejtezõjében látottakból is próbálnak kiemelni dolgokat, persze ez edzések nélkül nehezen kivitelezhetõ.
Úgy gondolom, hogy ezt a lemaradást nem lesz egyszerû behozni nyugati szomszédjainknak, fõleg addig, amíg kicsit mostoha gyerekként néznek a futsalra, és sok nagypályás edzõ tiltja el játékosait a csapatoktól, így csökkentve a merítési lehetõséget. A körítést tekintve sincs bajnokság-hangulata az embernek, ha kilátogat egy ilyen tornára, bár minden csapat a lehetõ legtöbbet szeretne kihozni magából, és nem látni olyat, hogy valaki alibizne a pályán, de ez Ausztriában nem is része a mentalitásnak.
Úgy gondolom kis átszervezéssel, némi segítséggel, és a futsal nagyobb mértékû reklámozásával elindulhatna felfelé az osztrák bajnokság, és érdemes lenne a magyar csapatoknak osztrákokkal edzõmeccset játszani. Azonban a jelen helyzetben az elsõ két helyezett csapaton kívül nem sok együttesrõl tudnám elképzelni, hogy bent maradna a magyar elsõ vonalban. Reménykedem benne, hogy ezt a felemelkedést én is megélhetem majd kint, bár a vágyam továbbra is az, hogy egyszer egy hazai csapat kapuját védjem. Addig is próbálom megfogadni a Gyõrben hallott tanácsokat, hiszen azokat nem akárkiktõl kaptam.
A jövõben szeretném bemutatni, hogyan szerepelt csapatom a bajnokság elsõ körében, milyen érdekességeket tapasztaltam a lebonyolításban, kicsit bemutatom a csapatokat, és a hátra lévõ fordulók- sajnos már nem sok van- mérkõzéseirõl is írok majd rövid összefoglalót az érdeklõdõknek.
Addig is fogadják szeretettel ezt a rövid környezetelemzést az osztrák futsal 1. osztályáról.
Lekics József
