Már 1999-ben felvetõdött a gondolat, hogy akkori 5+1-es csapatunkkal elindulunk az NB I-ben. Nagyon jó, ütõs kis együttes volt az, több bajnokságban tudtunk sikerrel szerepelni, köztük abban az Arany 4+1-es bajnokságban, ahol emlékeim szerint akkor a Rubeola, Reálprint, Trans Am, vagy éppen az AC Párna is játszott, de rajtuk kívül több csapat is akadt, ahol élvonalbeli játékosok alkották saját egyletüket.
Tervünket csak részben sikerült megvalósítani, támogatók hiányában. A Baranya Hotel Dream Team, akkori (2000-2002-ben) NB I-es csapatának nagy része budapesti fiú volt, akik közül öten az akkori AC Villám csapatának játékosai, de mondhatnám Lódi Tomit is, aki akkor abban a csapatban bontogatta szárnyait a sportágban. Számunkra már az is nagy siker volt. 
Ezután, még 2003-2004-ben ismét felvetõdött a saját csapat indítása, azonban egy tõkeerõs támogató visszalépett a szponzorációtól, így egy Tóth Karcsival végigedzett év után mégsem tudtunk indulni. Azóta csak hangoskodtunk arról, milyen jó lenne oda kerülni, a legtöbb ember komolytalansága miatt erre nem került sor.
A 2007-2008-as szezon hozta meg tulajdonképpen az áttörést, amikor Focisulink leigazolta Kovács Krisztiánt. Több csapat elhajtotta kis termete miatt, Én azonban láttam fantáziát benne és elhatároztam, hogy tervemet véghez viszem. Néhány kisebb futsal torna után tudtam, hogy Neki nagy jövõje lesz, ha nem nagypályán, itt mindenképpen. Tóth Karcsi barátom is hasonlóan vélekedett errõl, azonnal lecsapott rá. Ekkor igazolta le a Fortuna, illetve szerepelhetett a korosztályos válogatottban. Eldöntöttük, hogy 2008-2009-ben nekivágunk az NB II-nek, Krisztiánnal az élen. Több, ezen a szinten nagyon jó játékos is ígéretet tett arra nézve, hogy indulásunk esetén nálunk folytatja. Számunkra tehát nagyjából 2008 nyaráig tartott a siker, tudtunk nagyot álmodni… Összességében sikernek tartom azt is, hogy még ott vagyunk, csináljuk, nem adtuk fel, remélem, nem is fogjuk. Folyamatosan érkeznek játékosok, akiket tesztelünk, illetve valami csoda folytán még azt is elképzelhetõnek tartom, hogy erõsebbek is leszünk. 
Nagyon sok negatívumot nem tudok mondani, sajnálom, hogy nem tudtunk sok olyan meccset vívni, aminek lett volna jelentõs sport értéke. Egy-egy találkozótól eltekintve nevetség tárgyává váltunk. Szeretnénk ezt a hírünket, illetve a csorbát helyre állítani, de elképzelhetõ, hogy nyár elõtt ezt nem sikerül megvalósítani. Nincsen támogatónk, nem kapunk sehonnan egyetlen fillért sem, tagdíjakból kell fenntartani magunkat, ám még ez is döcögõsen megy. A tavasz folyamán már edzésünk sem nagyon lesz pénz hiányában, igyekszünk helyt állni. Akadnak játékosok, aki már feladták a harcot, de bízom benne, hogy nem lesznek létszám problémáink.
Ha abból indulok ki, hogy 10 évvel ezelõtt a fiatal srácok, gyerekek, de a 20 év körüliek sem nagyon játszottak futsalt, akkor azt kell mondanom, hogy hatalmas elõre lépés történt. Országos szinten szerveznek futsal kupákat, már egészen kis gyerekeknek is, több egyesület külön képzi már a srácokat erre a sportágra (köztük mi is). Mûködik az U21-es bajnokság is, illetve több megyében rendeznek amatõr futsal ligákat (mi is ezt tesszük). 
Amit talán sajnálok, hogy sok csapat túl taktikázza a mérkõzéseket. Több barátommal diskuráltunk arról, hogy pl. a Lõrinci Sportcsarnokban milyen erõs bajnokságok zajlottak régen. Õk tájékoztattak arról, amit Én gyerek szemmel még csak figyeltem a lelátóról, hogy azoknak a mérkõzéseknek a színvonala megelõzte a mostani NB I-es mérkõzések egy részét. Az akkori csapatokban számos olyan játékos lépett pályára hétrõl hétre, akik közül sokan válogatottak lehettek volna. Azt hiszem, abban az idõben volt, amikor a magyar válogatott a nem hivatalos VB-n legyõzte a brazilokat.
Úgy gondolom, 5-10 éven belül akár a legmagasabb szintre is kerülhet a magyar futsal, mert meggyõzõdésem, hogy a magyar emberek kreativitása (a játékosoké is), ötvözve a kiváló szakmai munkával eredményre vezet majd. Már most látok olyan 12-13 éves játékosokat, akikbõl még világszínvonalon is lehetne jó játékos. Ez azonban nem csak az edzõkön, hanem a szülõkön, a játékoson, illetve a rá ható környezettõl is függ. Tudomásom szerint vannak olyan fiatalok, akik tehetségük ellenére inkább választották a züllést, drogot stb., mint a gyönyörû játékos pályafutást.
Véleményem szerint túl magasak a csapatok költségei. Nem szeretnék magamnak haragosokat szerezni, ezért már most elnézést kérek mindenkitõl. 8 éve szervezek különféle bajnokságokat, tornákat, kupákat, felnõtt, illetve utánpótlás szinten, így tisztában vagyok azzal, minek, milyen értéke van. Miután ez amatõr sport Magyarországon, azt hiszem, halálra ítélik a kisebb csapatokat a különféle díjakkal. Mondhatni, mindenki magából indul ki. Így igaz. Támogatók hiányában elég borzalmas, hogy a nevezési díjon felül még horribilis összegeket kell kiadni játékvezetõkre, utazási költségeikre (még akkor is, ha esetleg ez nem indokolt), csarnok bérlésekre, a csapat utazási költségeire stb. Költség kímélés címen már több alkalommal volt szükséges messzire elutazni, mert a játékosok nem tudták kifizetni a hatalmas összegeket, amely lehetetlenné tette, hogy megjelölt hazai pályán mérkõzhessünk aktuális ellenfelünkkel. Meggyõzõdésem, hogy ha nem lennének ilyen komoly fizetni valók, akkor mondjuk a szegedi csapat sem szûnt volna meg, vagy a Beher Baján, de mondhatom a baranya megyei csapatokat is, hiszen az utóbbi 8 év alatt Pécsen, illetve környékén legalább 5-6 NB I-es, vagy NB II-es csapat is feltûnt, majd eltûnt. Bízom benne, hogy nem így lesz, de ha mi sem találunk olyan támogatót, aki legalább a csarnok költségeit fedezné, nem tudom, hogy fogjuk elkezdeni a következõ évadot.
Õszi produkciónk nem engedhetné meg, hogy bármelyik játékost is kiemeljem a csapatból, mégis úgy döntöttem, hogy megteszem. 12 fõs keretünk három tagján kívül mindenki 20 éven aluli volt, a legfiatalabb játékosunk pedig éppen 16 volt, amikor élete elsõ futsal NB II-es bajnoki mérkõzésén pályára léphetett. Õ Erdei Tamás, aki addig kizárólag nagy pályán vitézkedett, azonban fizikuma és magassága miatt úgy döntött, a futsal mellett marad. Tehetséges kapus, akinek nagyon rosszul jött ki, hogy a legerõsebb csapatok ellen kezdtünk. Sorozatosan bombázták a lövésekkel, amelyek alkalmával sok esetben megijedt. Nem csodálkoztam volna, ha inkább abbahagyja, ám nem tette meg, az õsz végére pedig már több mérkõzésen is bravúrokat mutatott be. Ha továbbra is ilyen kitartó marad, lesznek még nagy sikerei egyénileg és csapatban is.
Az AC Villám Focisuli és Futsal Club célja, hogy a gyerekeket folyamatosan versenyeztesse futsal, illetve labdarúgó rendezvényeken. Több korosztályban külön keretünk van a futsalban, illetve a labdarúgásban. Mivel pedig ez más sportág, más igazolással, nem probléma az sem, ha egyes játékosok futballt tekintve más egyesületekben szerepelnek. Legjobb példánk erre az 1995-ös futsal korosztály, amelyben olyan játékosok kapnak helyet, akik 3-4 egyesületben fociznak. Buzdítani szeretném tehát azon fiatalokat, akik fociznak egyesületi szinten, kezdjék el bátran a futsalt, hiszen ezzel maguk felé állítanak több lehetõséget a kiugrásra. Pontosan ezért, azt tervezzük, hogy több korosztály számára kiírjunk egy futsal bajnokságot, ahol heti, vagy két heti rendszerességgel mérkõzhessenek a csapatok, betartva minden futsal szabályt. Tudjuk, hogy nehéz dologra vállalkozunk, de jó néhány vezetõ, edzõ támogatja az ötletet.
Azt gondolom, nagy segítség lenne, ha bármilyen futsal tornát rendez valaki az országban, az MLSZ küldené a játékvezetõket, átvállalva a költségeiket. Örülnénk, ha a csarnokok bérleti díjának egy részét is átvállalná a labdarúgó szövetség, hiszen biztos vagyok benne, hogy ezzel a lépéssel meghatványozódna a futsal rendezvények száma, utánpótlás és felnõtt szinten is.
Felnõtt futsal csapatunk számára az lenne nagy segítség, ha azt mondaná valaki, Dávid, gyertek, itt van egy csarnok, nem kell fizetni, játszatok. Akár elmennénk Budapest mellé is, valami kis községbe is, hiszen ott még nézõk is lennének, amelybõl akár valamilyen bevételünk is lehetne. Segítség lenne mondjuk 10 db futsal labda, hiszen kb. 50 játékos hamar szétrúgja a játékszereket. Bár tudom, mindez talán lehetetlen.
