A hét görögországi éjszakát és számos szabadidõs programot magában foglaló út igazi kaland volt a szakmai stáb és a játékosok számára is.
Az ezermérföldes út is egyetlen lépéssel kezdõdik - tartja egy keleti bölcsesség, de hozzátehetjük, hogy mi magyarok ugye gondos utazók vagyunk, kiváltképpen, ha nyaralásról van szó. Így már az indulás elõtt sikerült megízlelni egy-két korty jó pohár tokaji bort, hogy javítsuk a közel egy napos buszozás alaphangulatát. Miután végigrobogtunk Magyarországon, Szerbián és Macedónián, a görög határtól mintegy másfél óra alatt befutott a busz Paraliába, ahol képeslapba illõen kék volt az ég és a tenger, az utcán pedig hullámzott a tömeg valamint a gyros pitás illata. A Phedra Hotel 3. emeletén telepedtünk meg, ahol a folyosót gyakorlatilag elfoglalta a csapat. Két alapfelszerelés foglalt helyet a táskákban: fürdõruha és teremcipõ, ez utóbbinak csak a fanatikusok vehették hasznát, ugyanis az eredetileg Katerini csapatával tervezett meccs a hazaiak miatt elmaradt, így a fürdõruha vette át a legmeghatározóbb szerepet. Elvégre mit is csinálhat az ember a tengerparton? Megmártózhat az Égei-tenger habjaiban, naphosszat sütkérezhet a napon és - ha már focicsapatról van szó - akkor még a strandfoci is szóba jöhet. Estefelé pedig? Vagy belerohan az éjszakába, amelyre Paralia szórakozóhelyei, clubjai, koktéljai és lovagjai kiváló lehetõséget biztosítanak, vagy éppen dacolva a sorssal felhúzza a focicipõt és éjszakai lábteniszezésre ballag, netán kiül az éj csillagai alá, hallgatni a tengert és megmártózni, és átlesni Szaloniki fényei felé.
A csapat számos közös programon vett részt, úgy mint strandolás, szállodai fürdõzés, különbözõ sportjátékok, vagy éppen görög borkóstolás, kagylófalatozás, kalóz-hajózás, tengeri fürdõzés, kirándulás. És ha a gasztronómiai kalandok után kicsit sóhajtozott a hasunk a magyar konyhára, a közös fõzés sem maradhatott el. E mellett persze több szabad program is volt, ahol ki-ki vérmérséklete, kedve és energiája szerint használhatta ki az idõt.
Paralia csábítóan „sok" egy-egy napra is, holott az ott élõk és a vendégek életritmusa is átveszi a délelõtt - szieszta -éjszakai élet ritmust, és oly könnyû elmerülni benne, hogy az egy hét szinte csak pillanatnak tûnik. Egy csapat pedig emocionálisan is épül egy ilyen közösségi élménybõl, ahol nemcsak edzésszituációban, de a magánéletben is sokkal inkább megismerni egymást, magunkat és persze más nemzetek kultúráját is.
Ápolni lehet a magyar-görög vagy éppen a magyar-lengyel kapcsolatokat, rá lehet jönni, hogy az ouzó íze mikor a legfinomabb, hogy hol készítik a hely legízletesebb eledelét, lehet bámulni a naphosszat kártyázó embereket a szállodák elõtt, el lehet veszni boltok áruválasztékában, be lehet térni egy ortodox templom ikonjai közé, és mindemellett el lehet felejtkezni az élet hétköznapi ügyeirõl, és erõt meríteni, mint jó görög halászok a tengerbõl. Hazafelé pedig már arra gondolni, hogy mikor is kezdõtik az újabb sportszezon.
Garadnai Erika
A nyaraláson készült fényképek itt is megtekinthetõek.
